Igazából a második szavaddal ütöd az egyiket,
Az ilyenek talán azok, kik elnyomják a zseniket.
Érvelni azt nem tudsz, de a szád az elég nagy,
Miniszoknyában télen még a vér is beléd fagy.
Kicsi cicám, kisangyalom, icipici bogárka,
Ha elhagyja a kamu pali, whiskyvel telt pohárka.
Az életed már így is kipakoltad az instára,
Tudjuk, hogy egy újabb srácot írtál fel a listára.
Ohh, de ki ne maradj te se, álompasik mintája,
A Mikulásnak tele van már veled az aji-listája,
Mert minden csaj téged akar, de azt nem tudják,
A szemedben idiotizmus, nem pedig huncutság.
Minden éjjel bulizol, felszedsz egy újabb lányt,
Elkapsz ezt-azt, védekezés nem megy, ne is bánd.
Hiszen a terhesség elkerül, a többit megoldod,
Utána pedig a haverokkal megosztod a rekordod.
Szerintem mindkét nem ugyanolyan hetyke,
Virágról virágra száll, akár csak a lepke.
Buliból buliba, ágyból ágyba, szájról szájra jársz,
Mint a pletykák, de ezek után őszintén mit vársz?
Nem foglak tisztelni, bocsánat, ha azt hitted,
Ha ez a normális, inkább nem ütöm a szintet.
Az ember valóban nőiesül, gyűjtögetésbe kezd,
Úgy érzi könnyebb, de mégis súlyosabb a kereszt.
