Haikyuu történetek vagy mi(Befejezve)

Amikor Shiro is játszott az edző meccseken

Aoba Jousai: Mikor ellenük játszottunk akkor még a kispadon csücsükéltem,de mikor megjött a Nagy Király oda jött hozzám és elkezdte adni a cuki pofit.Aha nem jött össze neki szépen aranyosan szét oltottad őt ami után hozzám jött egy sünihajú srác és gratulálni tudott csak.Megkértem Takeda-senseit,hogy hadd menjek a pályára és fel is mehettem,Tsukkival cseréltem,majd beálltam hátra ahol ő.Cukipofi volt a nyitó de volt egy olyan megérzésem én leszek a célpont,hát mi volt?úgy volt ahogy sejtettem engem célzott és mivel nem rég kezdtem nem voltam olyan jó a fogadásba így balszerencsémnek hála(lehetne az a harmadik nevem szerintem)sikerült mellkassal fogadnom.
Mi volt ebből a jó:mentettem a labdát amit vissza tudtak játszani egy csoda gyorssal.
Mi volt ebbe a rossz:az,hogy k***szottul fájt a mellemnek.
Mikor pedig vége lett a meccsnek oda mentem Szépfiúkához és én rossz szokásomhoz híven ilyen alkalmakkor cipővel támadok.A társai ezek után csak nézték majd jól kiröhögték és büszkék voltak rám.

Nekoma: Amikor meghallottam,hogy drága rokon azaz Kuroo ellen fogunk játszani majd kicsattantál az örömtől.De miért is rokon nekem Kuroo?Hát elég bonyolult lenne elmagyarázni ezt.
Na mindegy.Eljött az edzőmeccs napja és mint egy 5 éves futottam oda hozzá amit többiek néztek és inkább elengedték,utána Kenmahoz mentem oda és agyon babusgattam(mivel egy ideig éltem Tokyoban Kurooékkal Kenmat is megismertem akivel már gyerekkora óta ezt csinálom).
Mikor végre elkezdtünk játszani(végre én is pályán vagyok,mármint úgy,hogy nem kis padról jövök)Én voltam a szerencsés aki nyitott.A nyitásom erős volt de még így is tudták fogadni oda át.Kenma feladott egy 2méteres adótoronynak(Gomenasai Lev) akinek az ütése elképesztő volt de még így is a mi kis Noya-sannunk(kis szóért lehet megutál majd) szépen fogadta a labdát ami egyenesen Kagsnak ment és hát mit választott,hogy üssön?na vajon kit?Hát engem.Jó oké blokkolásnál tudok ugrani meg minden de soha életembe nem ütöttem még erre nem engem választ a drága elsőévesünk.Hogy is kellene ezt elképzelni?Mivel a pálya szélén volt így hosszút adott fel és egy kicsit magasat és láttam,hogy ezt már jobbkézzel nem fogom tudni elütni így egy balkezes ütés szerűséget csináltam.És sikerült úgy menni a labdának,hogy bent maradt a pályán és kaptunk egy pontot.Késő délutánig csak játszottunk de még így is megvertek minket a macskák.

Fukurodani: Hát ellenük játszani nehéz volt(vagy csak én láttam nehéznek?)ugyan is valaki abból a csapatból valaki nagyon felkeltette az érdeklődésemet ez mind a drága csapatomnak is feltűnt,hogy nem vagyok képbe,mind a aranyos,kedves Kakastaréjos rokonomnak is.Elkezdődött végre a játék és mint utólag megtudtam,hogy Bokutonak hívják és hát ö körülbelül az úgy nézett ki nálam az első fogadás amikor szervált na vajon,mi történt?Sikeresen az el bambulásomnak hála olyat kaptam az arcomba,hogy már csak arra eszméltem fel,hogy a Bagolyka ül mellettem én pedig fekszek(Shiro bővítsed már a szavaidat)mikor látta az ébredésem egyből megkérdezte jól-e vagyok mivel a fejem az tiszta cékla volt(gondolom azért kérdezte)valamit össze makogtam neki és mint kiderült vesztettünk meg volt valami balhé Kags és Narancsbogyó közt is.Mikor beesteledett halottam,hogy valaki még nem fáradt mivel csak a labda párolgást hallottam,benéztem ki az.Bokutot láttam ahogy Kurooval(ez sosem fárad el?),Akaashival(igen az ő nevét is megtudtam) és Smucigshimaval gyakorolnak szerencsémnek hála ami sosincs(miért is lenne nekem olyan?)beestem az ajtón amire ők felfigyeltek Tsukki és Párnahajas rokonocskám jól kiröhögött(hogy ezért mit kapnak tőlem holnap,plussz ne felejtsem el Kuroot letagadni egy ideig)de voltak normálisak is akik felsegítettek azaz Bokuto és Akaashi.Megkérdezték mit csinálok arra és mondtam,hogy csak arra jártam.Még utánam jött Adótorony uraság és Narancsbogyesz is.Hát amilyen csapatokat alkottunk az mutatott.De az hol volt érvényes,hogy ők hárman mi meg négyen?Aztán végül is fogtam magam és átsétáltam a Baglyokhoz mivel kicsivel alacsonyabbak voltak a 3 darab "majdnem" 2 méteresekhez kivéve én és Hinata mi törpék voltunk.Mi volt ebbe az élvezetes?Nyertünk a Tokyo Tornyok ellen.A rossz viszont az volt,hogy valamilyen oknál fogva az arcom találkozott a labdával szinte mindig plussz az ujjam is majdnem eltört ahogy ütöttem Hinata feladását.Mint utólag kiderült Kuroo végig Bokutonak akart bemutatni(ja szóval róla beszélt és mesélt amikor hétvégente Tokyoba voltam).