Unattainable

Two.

Különös módon reggel hatkor ébredtem. Anyám is furcsállta, hogy még otthon vagyok. A buszt megint lekéstem, így egy gyenge busszal való szinkron futást rendeztem három megállon keresztül, aztán végre elé kerültem és elértem. Vagy negyed órát utazhattam, így volt egy kis időm ki fújni magam míg beértem.

Be siettem az épületbe, és utam rögtön az osztály terem felé vezetett, ahol le huppantam padomba és előpakoltam. A tanár abban a másodpercen be is jött és elkezdte az órát. Egész órán, sőt egész nap a francián és Finnen járt az eszem. De kizárólag azért nehogy leégessem magam és ne akarjon többé szóba állni velem.

Az egész nap úgy el repült mintha, csak egy átlagos nyári nap lenne. Mindenki tudja, hogy olyan mintha a nyár telne el leggyorsabban, pont ilyen volt ez a délelőtt is.

Lassan lépkedtem a francia terem felé torkomban jókora gombóccal. Már vagy négy éve ismertem a fiút, de majdhogynem tegnap beszéltem vele először.
Kivéve két éve amikor gólyák voltunk, akkor mondhatni jóba voltunk addig a pár napig, de jelentősége nem volt, maximum, hogy tudta a nevemet. Nekem ez is elég volt, de talán egy éve valami elpattant a fejemben és vonz. Mármint, hogy a közelébe legyek, csupán barátként.
Szívem hevesen vert, pusztán azért, hogy ne csináljak semmi kínosat.
Beléptem a terembe és félve körbe néztem, már bent volt a teremben. Egy nagy levegő vétel után az asztalomig sétáltam, majd helyet foglaltam.

-Szia Sam!-fordult hátra azt hiszem Lena, vele soha nem beszéltem, nem mintha másokkal olyan sokat tettem volna ezt-Kész a házid?-kérdezte reménykedően, bolintottam, de mielőtt még újra kérdezett volna közbe vágtam

-De nem száz százalékos, a helyedbe mástól kérném el! Bocsi!-azért megköszönte, de arcán látszódott a csalódottság

-De holnap már az lesz neki!-szólalt meg pár másodperccel később mögüllem Finn. A lány is hasonlóan zavart arcot vágott mint én, de nem igazán foglalkoztatta mit is mond-Ha már itt tartunk, Sam!-erre hátra fordultam hozzá

-Nekem bármikor jó!-rántottam meg a vállamat, úgy is tudtam mit akar mondani

-Öhm akkor esetleg jöhetnél velem, csak mert este vendégek jönnek!-bólintottam és vissza fordultam. Basszus, még az út közben is vele leszek. Esküszöm megölöm magam. És a francia ismét el volt cseszve, ezen kattogott az agyam. Mi van ha valami gáz dolog fog történni? Ha esetleg anyukája kérdezősködik? Vagy benyit? De várj mit gondolok mit fogunk csinálni? Jézusom Samuel te hülye vagy! Veled Ő soha!

-Samuel, itt vagy?-legyezgetett szemem előtt Mr. Jenkins. Hevesen bólogatni kezdtem, mire Ő is bólintott, majd folytatta az óra tartást

Esküszöm ilyen lassan óra még nem telt! Ahhoz képest főleg, hogy az egész nap felgyorsult. Már lassan el aludtam, amikor a csengő fülsüketítően keltett fel.

Tudom Samuel ez nehéz lesz, de legyél laza, mintha csak a haverod lenne. Igen próbáltam biztatni magam, de kicsit nehéz volt

-Akkor mehetünk?-mosolygott rám bíztatóan Finn. Nem válaszoltam csak elindultam Ő pedig gyors lépésekkel igyekezett utánam. Amikor kiértunk az iskolából megtorpantam és kérdőre pillantottam rá-Hozzánk megyünk, max tíz perc, ja amúgy jobbra!-nevetett fel vidáman én is így tettem bár igazság szerint nem tudom miért tettem ezt.

-Mesélj magadról, kicsit gáz, hogy lassan négy éve ismerlek, de szinte semmit nem tudok rólad!-nevettem fel zavartan és óvatosan felé pillantottam göndör fürtyeim alól

-Hát igen, kicsit az!-kuncogott fel-Szeretek zenélni, és írni, utálok tanulni, de anya megköveteli-itt akaratlanul is felhorkantottam, de láthatóan nem vette zokon-van egy húgom Holly és egy bátyám Nick-folytatta-gördeszkázom, elég bénán, de a szándék a fontos. Öhm talán ennyi, most te jössz!-mosolygott rám bíztatóan, hangosan felsóhajtottam, majd bele kezdtem

-Apa üzlet ember így alig van otthon, anya pedig tanár, nincs tesóm, szeretek sportolni a kedvencem a busz után futás-fel kacagott, de meg is értem miért-és szeretem a felhőket nézni, tudom ez elég buzisnak hangzik, de komolyan imádom!-nevettem saját kis gondolat menetemen

-Szerintem nem buzis! A természet gyönyörű és amúgy én is szeretem a felhőket!-rugdosta cipőjével az apró kis köveket amik az úton hevertek. Gratu Samuel most basztál el mindent!-És mit szoktál csinálni amikor nincs semmi dolgod?-nézett hirtelen rám

-Alszom és eszem!-válaszoltam egy kacér mosoly kíséretében-Te?-néztem vissza a kövecskékre amiket egyre messzebb rugdosott

-Fekszem a padlón és nézem a plafont!-kumcogott fel. Valamiért az Ő társaságában én is sokkal vidámabb lettem és ennek örültem. Lassan megérkeztünk a házukhoz. Klinker téglás iker ház volt, fehér ajtókkal és ablakokkal. Tetszett, nagyon is!

-Szia anya!-kiabált Finn amint beléptünk-Át jött az egyik haverom tanulni, oké?-kiabált még mindig, majd be sietett a konyhába. Ezek szerint a haverja vagyok. Ahhoz képest ez nagy előre lépés, hogy tegnapig nem is beszéltünk

-Persze kicsim! Szia! Kértek enni?-nézett ki a konyhából a nő és intett nekem. Oda siettem és gyorsan bemutatkoztam. Majd az előző kérdésre vissza térve Finnre néztem, aki már vette is elő a két tányért amibe szedett is. Lasagne, ühm jó, most az egyszer eszem akkor ebédet. Egy tálcára rakta két pohár limonádé kíséretében, majd az emelet felé indult

-Hoznád az én táskámat is?-fordult hátra hirtelen a lépcső közepéről, egy gyors perszét mormogtam, majd már futottam is utána.

Ja i know ez nem egy izgi rész, de ilyenek is kellenek XD amúgy MagicReka köszi Hollyt!!!!❤️❤️❤️