Unattainable

Five.

Otthon minden rendben volt, azaz úgy tűnt elsőre. Bemásztam ablakomon és becsuktam az ablakomat. Amint ezt megtettem felkapcsolódott mögöttem a lámpa. Ijedten fordultam a fény forrás felé. Holly az ágyamon ült és engem nézett, mérges volt.

-Hol voltál?-kérdezte ingerülten, nem válaszoltam. Láttam rajta, hogy valami nincs rendben-Kérdezten valamit, bátyus!-közelebb léptem hozzá és leültem elé

-Meadenél voltam, ez az este nagyon kiakasztott! Mi volt miután feljöttem?-néztem rá kérdően

-Semmi, keresztanyuék haza mentek! Nagyon mérges volt a fiúkra, ahogy anya is rád! Apa meg szimplán beletörődött az egész vitába!-rántotta meg vállát kuncogva-Ugye nem haragszol rám?-nemlegesen megráztam a fejemet mire elmosolyodott-Remélem tudod, hogy nem szeretek anyuéknak hazudni!-itt hirtelen nem tudtam mire céloz-Azt mondtam anyának, hogy tanulsz és csak azért nem hívott lakatost az ajtódhoz!-nevetett fel vidáman

-Köszi, Holly!-öleltem át finoman-Viszont most fáradt vagyok, jó éjt!-fel kászálódtam a padlóról és kinyitottam az ajtót. Adott nekem egy jó éjt puszit, majd át settenkedett saját szobályába.

Nyúzottan vetődtem ágyamra, basszus ez a nap. Samuel vajon mit csinált este? Elázott amíg haza nem ért? Jaj istenem, miért kattog rajta az agyam?!

Olyan sokáig és sokat gondolkodtam Samuel Jenkinsen, hogy elnyomott az álom és vele álmodtam.

Egy hosszú fekete folyosón sétáltam végig, tele volt ajtókkal. Mindenhonnan sikoltások hallatszódtak, de bárhogy is próbáltam nem tudtam kinyitni az ajtókat és segíteni a bajba esetteken. A folyosó végén kivágódott az ajtó és én szinte repültem felé. Amikor beértem bevágódott mögöttem az ajtó és felkapcsolódott egy neon színű fürdő szobai lámpa. Össze vissza kapkodtam a fejemet, majd tekintetem megakadt Samuelen. Az erei felvoltak vágva és a vére a padlót áztatta. Oda rohantam hozzá és ölembe fektettem. Keltegettem, de nem működött, majd hirtelen fekébredt és annyit suttogott
,,Látod, mondtam, hogy halálosan szerelmes vagyok beléd!" Gúnyosan felkacagott, majd egy csókot lehelt ajkaimra.

Zokogva ugrottam fel ágyamból. Rögtön telefonomért nyúltam, hogy megnézzem hány óra van. Reggel öt. Kikászálódtam és bementem fürdő szobámba. Felkapcsoltam a lámpát, és megmostam az arcomat. Nyugi Finn ez csak egy álom volt! Minden rendben! Próbáltam nyugtatni magam, több kevesebb sikerrel. Levettem nyüzüge testemről a pulóverem és az alatta rejtőző fehér pólóm. Csak néztem magam a tükörben, az undor átjárta minden egyes agy tekervényemet, ahogy magamra néztem. Bezzeg a testvéreim szépek, velem mi a baj? Miért vagyok ennyire más? Apró könnyek jelentek meg szemem sarkában, és én engedtem hogy útra keljenek csupasz bőrömön.

Finn Michael Wolfhard borzasztóan gyenge vagy! Szedd össze magad és öltözz fel! Egyél valamit, fogd a táskád, és húzz az iskolába mert a sírással semmi nem lesz belőled!

Ja néhányan azt mondják túl szigorú vagyok magamhoz, de ha mások is ilyenek velem, mégis hogyan lehetnék más magammal?!

Na mindegy is, felöltöztem és elindultam az iskolába. Még csak fél hét volt, hát igen sokáig szenvedtem a fürdőbe.
Az utcákon még sötét volt, de így is jól elvoltam. Elsétáltam egy éjjel nappalihoz és vettem pár dolgot. Cseresznyés gumicukrot, egy előre gyártott szendvicset és egy kávét, akkor is ha utálom, szükségem volt rá. Zsákmányommal kezemben indultam meg a suli felé, egy elég nagy kerülővel. Pontban negyed hétre a kapú előtt voltam. Besétáltam és körbe néztem az udvaron. Ott volt Sam is, egy fa tövében ücsörgött tankönyveivel. Más volt mint tegnap, arcát sörét foltok tarkították. Remélem nem esett nagy baja!
Közelebb sétáltam hozzá és szó nélkül leültem. Nem nézett rám, de láttam rajta, hogy elmosolyodik.

-Gumicukrot?-nyújtottam felé a kibontott zacskó édességet. Tekintetét először a zacskóra, majd rám vezette. Arca sebes volt, istenem Samuel mibe keveredtél.

-Köszi!-mosolygott rám vidáman és vett egy "cseresznyét"-Te? Ilyen korán? Itt?-nevetett fel kacéran. Elhúztam a gumicukrot előle, mire jobbját enyémre tette és vissza húzta maga felé. Cselekedetét megmosolyogtam és leraktam a fűbe a csomagocskát.

-Ezt kérdezhetném tőled is!-kuncogtam el magam. Egy fog villantós mosolyt küldött felém és kis farkas fogai édesen bújtak elő ajkai mögül. Arcom pirulni kezdett és gyomrom teljesen felkavarodott. Gyorsan le hajtottam fejemet és vártam, hogy megszólaljon

-Kik voltak nálatok este?-félénk volt hangja, más mint általában. Kicsit megköszörültem torkomat és egy újabb cukrot kezdtem el rágcsálni

-Csak az unoka testvéremék!-felnéztem rá, de semmit nem tudtam leolvasni arcáról-Mi történt az arcoddal?-suttogtam alig hallhatóan

-Csak elestem!-suttogta, de éreztem hangján hogy hazudik. Nem akartam tovább ragozni, inkább csak egy újabb cukrot nyújtottam neki-Köszönöm, hogy tegnap segítettél!-kisfiús vidámsággal nézett rám. Valami nem volt rendben velem, gyomrom liftezett és csak arra tudtam gondolni ami az álmomban volt-Még tudnál esetleg valamikor segíteni?-csukta be előtte heverő matek tankönyvét

-Persze, bármikor, esetleg ma? Jó volt veled tanulni!-WOLFHARD POFA BE! Istenem csak ne nézzen hülyének!

-Nekem oké! Nagyon köszönöm, hogy segítesz! Hogy hálálhatnám meg?-kelt fel a fűből táskájával együdt. Jobbját nyújtotta nekem, hogy feltudjak kelni, és felhúzott. Olyan erővel húzott fel, hogy megszédültem és melkasának tántorodtam. Szemeibe néztem és minden értelmet nyert

-Csak csókolj meg!-mondtam magamban

Hey! Hát tudom elég ritkán van rész, az előző könyveimhez képest, de sajnos ez így is lesz. Minden héten lesz rész, az fix, csak nem nagyon érek rá sorry, amúgy milyen?