Unattainable

Nine.

Csatlakoztunk a többiekhez, természetesen az elemózsiánkat kénytelenek voltunk bedobni közösbe, aminek személy szerint nem nagyon örültem. Mindenki jól szórakozott, szóval minden tuti volt. Ám volt egy pont amikor kezdett nem tetszeni az egész

Hét perc menyország

Bekötött szemmel, vak sötétben, egy idegennel, aki bármit csinálhat veled, nem kicsit rémisztő.

Na és a legjobb, én voltam az első.

Bementem és vártam míg bejön utánam a kiválasztott! Hasonlóan lett eldöntve, mint felelsz vagy mersznél, üveggel. Így benne van a pakliban, hogy fiú. És foggalmam sincs ki, ennek még jobban örülök. Haha szarkazmus.

Lassan és nyikorogva nyílt az ajtó. Komótosan lépkedett felém, majd zárult az ajtó

-Ki vagy?-suttogtam félénken, nem kaptam választ-Hahó! Ki vagy?-kezdtem el félni, még mindig semmi. Szívem vagy ezerrel dübörgött egész testemben, hallottam fülemben a hangos ritmust. Bumm, bumm, bumm, bumm. Lassan már az agyhalál szélén álltam. Teljes csönd, de a fejem majd szét reped a hangtól-Öhm!-ennyit tudtam csak kinyögni, nem tudtam mit mondhatnék. Ekkor megéreztem ajkamon mutató ujját. Bársony szerű bőre kellemesen cirógatta felsőajkam. Végig simított rajta, majd megéreztem forró lehelletét bőrömön. Egyre közelebb éreztem magamhoz, tenyereit arc éleimhez illesztette tökéletes puzzle darabként. Apró kis köröket rajzolt áll csontom fölé, és ez megnyugtatott. De ami utána történt az egyáltalán nem! Ajkai enyéimnek nyomódtak, csak egy csók. Hosszú másodpercekre lefagytam. Minden gondolat bezúdult agyamba. Cheetos ízű finom csókja megbabonázott, egy ismeretlen csókja. Nem tudom ki az, és miért tette, de egyet tudok, elvette az első csókom!

Agyam kapcsolt és mohón húztam magam felé a fiút vagy lányt. Láthatólag neki sem volt ellenére, így hosszasnak tűnő csók csatába kezdtünk

-Gerlicék! Letelt a hét perc!-kopogott be Troy minket megzavarva. Hirtelen el vált tőlem, és ki sietett az ajtón maga mögött azt hangosan becsapva. Nem voltam képes kontrolálni mozdulataimat így csiga lassúsággal vettem le szem ellenzőmet. Fáradtan hátratürtem hajamat és csak ennyit tudtam kinyögni ezer kérdésemre választ adva

-Meg kell találnom!-kinyitottam az ajtót és kiviharzottam, leültem helyemre, de még mielőtt ezt megtettem volna körbe pillantottam a szobán

-Na Wolfhard, tudod ki volt?-vigyorgott gúnyosan Zoé Pitsburg, áá nem ő volt. Mindenki ugyan úgy ült mint azelőtt. Egy dolgot kivéve minden rendben volt. Meade. Eddig Ő is bent volt a szobában, most nincs. Vajon ő lett volna?

-Nem, nem tudom! De nem is számít, hisz ez csak egy játék!-próbáltam minnél lazábban válaszolni. Lehuppantam Barbie mellé, és kérdően néztem rá. Ám Ő megrázta a fejét, ezzel jelezve, hogy nem tudja. Csalódottan fújtam ki benn tartott levegőmet és hátradöltem a földön.

Gondolkodni kezdtem, és a körülöttem történő dolgokat teljesen ki is zártam. Cheetos, ki eszik azt? Emlékezz Finn! Nem vagy te olyan hülye! Uuh basszus, semmi! Felkászálódtam és újra végig néztem a díszes társaságon. Két embernél volt Cheetos. Barbara és...Samuel. Barbie csak el mondaná ha Ő lett volna, nem?! Ez esetben, ha nem Ő volt akkor csak is Sam lehetett. Tekintetem a fiút vizslatta. Alkarján támaszkodva hasalt magába tömve a csipszet, telefonján irogatott valamit. Óvatosan felnézett rám, arca közömbös volt. Nem Ő volt. Tovább fürkésztem az embereket, de semmire nem jutottam.

Olyan éjfél körül át mentem a szobámba. A többiek még játszottak, de engem már így is ki készített ez a nap. Levetődtem az ágyamra és végig néztem a Snapchatre érkezett streak képeket. Semmi különös, ám azon a képen amit Travis küldött, aki amúgy a rettenetesen kupis szobatársam, láttam valamit. Azt írta a képre, hogy ,,Wolfhard áldozata". A képen viszont csak egy zöld pulcsis árny látszott. Felpattantam és kirohantam. Szememmel, csak Őt kerestem mindenhol.

-Travis!-ordítottam a nevét csúszkálva a folyosón. Kint ült a nappaliba, tévét nézett. Ember hajnali egy van, és még tévézel?!-Segíts, most!-kiabáltam rá. Álmosan megköszörülte torkát, majd megszólalt

-Az kéne ki volt, mi?!-nevetett fel gúnyosan.
Heves bólogatásba kezdtem, feljebb csúszott a kanapén, majd lenézően nézett rám-Elmondom, ha!-itt egy kis hatás szünetet tartott-Ha össze hozol Barbarával!-habozás nélkül rávágtam, hogy nem-Jó, akkor ez esetben nem tudod meg ki volt!-nevetett fel és tovább folytatta amit eddig csinált. Dühöngve rohantam át a többiekhez. Szakadt az eső, de ez volt a legkisebb problémám. Minden faházat végig kérdeztem. Mind tudták ki volt velem, de nem mondták meg. Az utolsó faháznál jártam, csurom vizes voltam és az igazat megvallva fáztam is

-Beengedsz?-néztem fel a nálam fél fejjel magasabb fiúra. Szótlanul odébb állt és beengedett. Itt az ideje beszélgetni Jenkins.

Miért most? Miért így? NEM TUDOM ÉN CSAK ÍROM AMI JÖN A FEJEMBÖL😂😂❤️