Unattainable

Seven.

Finn Wolfhard

Minden olyan össze vissza lett a felyemben. Az eddigi rend helyét átvette a kupi és a rossz, jobban mondva helytelen gondolatok. Az egyik, meg akarom csókolni Samuelt. A másik, azt akarom hogy Ő is akarja. Itt a legnagyobb hiba a gépezetben.

SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN SEMMIT NEM FOG IRÁNTAM ÉREZNI!!

A vele töltött délután után düh és pánik rohamok jöttek rám, egyre gyakrabban. Jól elfedtem, de tenyerem már heges volt a körmöm okozta sebekből kifolyólag. Igen, ez volt úgy lassan két hete. Jelen pillanatban pedig minden egyes gondolatomat elveszi Sam és az osztálykirándulás ami holnap lesz. Azaz ma, hajnali egy van. Basszus, here we go again .

Kivettem ágyam melletti kis szekrényemből egy dugi altatót, beállítottam ébresztőm, majd aludtam is mint a bunda.
Ja úgy hajnali négyig.
Telefonom megszűnni nem kívánó pittyegése keltett. Fáradtan megnéztem, a skacok. Gyorsan végig pörgettem a beszélgetésen. Általában csajokról beszéltek, én meg úgy kényszerből csatlakoztam a csevegéshez néha. Félre értés ne essék a legjobb barátaim, de szellemileg nem azonos léptékűek vagyunk. Nem fölényeskedek, egyáltalán nem! Csak attól még, hogy a foci csapatban játszunk nem kell tuskónak is lenni. Apropó én is játszom, úgy  két hete kezdtem. Samuel mondta mennyire szereti a focit, meg focizott is. Ezért dobáltuk a lapdát egy kicsit. Nem vártam de nagyon élveztem! Ezért el mentem és bevettek a csapatba.
Samuel Jenkins figyelméért mentem focizni. Csak hát lefoglalt. Sam pedig nem jött, és hiányzott mellőlem.

Össze pakoltam táskám, felvettem a ruhám és tovább olvastam a beszélgetést. Érdektelen hülyeségek voltak benne. Ám. Az egyik mondaton megakadt a szemem

Troy: fuuu azt a dinka jenkinst jól megszivatjuk mi skacok? akkora nyomi

Öklöm össze zárult és legszívesebben betörtem volna Troy irritáló pofáját abban a pillanatban. E helyett a párnámat ütlegeltem idióta módjára. Nagyon lassan sikerült lenyugodnom, a telefonomat teljesen lenémítottam. Nem akartam tudni mit terveznek.

Nyolcra a suli előtt voltam, de Samuel semerre sem volt, kezdtem aggódni érte. Már majdnem indult a busz, amikor egy nagy fekete terepjáró hasított át az úton egyenesen a megállóig ahol éles fékezéssel megállt. Mindenki az autóst nézte, mekkora állat aki így vezet.

Lassan nyomódott le az anyós ülés oldali kilincs, ahonnan kiszállt Samuel Jenkins fekete napszeművegben, fekete nadrágban és laza fehér fölsőben ami piros pontokkal volt "díszítve", alias vér cseppekkel.
Abban a szent minutumban ahogy megpillantottam azt hittem össze esek a gyönyörtől. URISTEN de betegen hangzott ez.

Ajka fel volt repedve, már megint mit csinált?!Hátára kapta táskáját és megindult felénk. Egy másodpercre megállt, megfordult és bemutatott a kocsi sofőrjének, aki rögtön el is hajtott maga mögött hatalmas por felhőt hagyva. A lányok össze súgtak mögötte, és láthatólag nem rossz értelemben.
Valami nincs rendben vele!
Lezser léptekkel közeledett felém, aztán lepacsizgunk és egymás mellett álltunk hangtalanul. Troy és a többiek is körülöttünk voltak. Nem mertem beszélni, hátha valami gázat teszek.

Az út közben is hasonló volt a helyzet, távol ültem tőle és nem válaszolt az üzeneteimre. Meadevel beszélgetett, még hozzá milyen sokat. Majd megöltem a lányt szemeimmel. Ez úgy hat órán keresztül ment így. Minden lánynak bele esett a gondolat menetébe Sam, sőt ki is mondták

Olyan más vagy ma Sam, tetszik! Stílust váltottál? Jól áll! Ecetera, ecetera.

Samuel pedig mintha csak meg lett volna írva a szövege úgy beszélt a lányokhoz. Flörtölt velük és élvezte a közelségüket. Én meg sírtam a napszemüvegem és kapucnim biztonságot adó takarásában.

A szálláson külön faházba kerültünk, és láthatóan távol tartotta magát tölem. Gyanús lett nekem Meade. Nem szép dolog megvádolni az embereket, de tudtam nem véletlenül beszélt vele.

-Finn!-kiabálta valaki nevemet mire hátra kaptam fejemet és a lányra meredtem. Meade Samuellel kézen fogva sietett felém. Olyan boldogan mosolyogtak. Én meg csak álltam és megakartam halni. Megfordultam és futó lépésekkel az út felé sasszéztam-Finn, álj már meg!-ordibált egyre hangosabban utánam, de én nem reagáltam szavaira.

Az út másik oldalán egy tisztás volt egy kis játszó térrel. Leültem a hintára és bámultam az előttem elterülő mezőt. A könnyek váratlanul kezdték végig szántani arcomat mint jó pár kis szorgos föld műves tavasz ideén a termő földet. A hinta nyikorgott, a távolból hallatszott társaim zajongása és nevetgélése, az úton elsuhanó kocsik moraja, és mégis olyan csönd volt. Hirtelen valaki körbe fonta testemet, de nem voltam képes védekezni.

-Ne sírj, Finn!-suttogta halkan a fiú olyan megnyugvást bocsájtva rám, hogy kirázott a hideg. Lehellete forrón cirógatta bőrömet, ajkai pár miliméterre lehettek tőle. Bárcsak. És csak gondolnom kellett. Édes ajkai nyakamnak nyomódtak és pár másodperc múlva el is váltak onnan. De én még mindig magamon éreztem párnácskáit. Ha még pár pillanatig ott hagyja talán felsóhajtottam volna, talán szerencse is hogy nem tette.-Én...Én sajnálom!-húzódott el gyorsan és váratlanul teljes személyével. Hogy hihetted, hogy igaz?!

-Semmi baj! Anya is mindig ezt csinálja, ha látja mennyire kiborultam!-kuncogtam fel aprót a kis tényen amit anyámról pletykáltam jelen pillanatban

-Akkor lehet lelkitársam anyud!-hahotázott hangosan. Szívem pedig össze szorult mosolyától-Amúgy...mi a baj?-ült le a mellettem lévő hintába. Hallgattam. Felkelt és megindult, ám én bele kezdtem

-A legjobb barátnőm Meade!-hangosan felsóhajtottam, vissza ült nekem ellentétesen. A tábort nézhette-Te meg, azt hiszem a legjobb barátom! És ezt a kapcsolatot nehéz elfogadom!-kuncogtam el magam reménykedve következő szavai azok lesznek ,,Én és Meade, dehogy!" Csak remény foszlány maradt.

-Hát, én is a legjobb barátomnak tartalak!-mosolygott rám bíztatóan-De kedvelem Meadet és tök cuki lány, jó vele lógni! Azt hiszem szerelmes vagyok belé!-vakarta meg zavartan tarkóját. Felpattantam a hintából és a rétre csörtettem, csak sétáltam, sétáltam és sétáltam. Azt hittem utánam jön, de nem tette.

Egyedül voltam, pedig már azt hittem lehet köztünk valami...