Megmentelek (Todoroki x reader) ÁTÍRÁS ALATT

Roya

~ Roya szemszögéből ~

- FEL FOGNÁD VÉGRE HOGY A HÚGOD VAGYOK ?! Folyton....Le nézel. A szemembe mondod hogy utálsz. MERT MINDIG IS TE VOLTÁL ANYA KICSI KEDVENCE. Ès Èn ?! Én melletted ki voltam ? Hm ?! KI VOLTAM ÉN MELLETTED ?! Gyerünk Shouto, mond meg.  - Ordítottam az előtem álóra. A ház ég... Shouto anya lába mögött bujkál. Touya pedig itt hagyott. - Na, mi a baj az icipici Shouto beiedt egy kis tűztől ?! Még hogy anyu bátor fia. Ugyan már, csak egy hazug gyáva, idióta vagy. Na és Te anya ?! HOGY MERED MAGAD ANYÁNAK NEVEZNI ??!!!!! Shouto azt mondta verj meg, meg tetted. Azt mondta éhezek, nem kaptam enni, ne legyenek barátaim mindenkit el zavartál tőlem. SHOUTO ÉS TE ! IGEN TE ANYA !!! TÖNKRE TETTETEK !!! Eddig türtem elegem van. 8 éves vagyok ÉS 2 ÉVES KOROMÓTA EZ VAN !!! Égjetek csak el e remek házba. - Ajtó felé vettem az irányt ahol Endervod várt. - Coni.....VÁRJ !!! - Ki álltott utánam egyszere Shouto és anyám. De Én hátra sem néztem csak ki léptem az ajtón. -

- Min gondolkozol Roya ? - Zavart ki gondolataim közül Tomura.  - Semmin, csak azon mi előtt még el jöttem volna. - Ejtettem egy apró mosolyt. - Meg ígérem egy nap (név) fogja meg ölni Shoutot ! Minden fájdalmat amit neked okozott vissza kap. - Vigyorodott el Tomura mire ki nyögtem egy köszönömöt és elő vettem a holmim.  -Biztos el akarsz menni ? - Nézet rám Tomura. - Muszáj leszek, itt fognak másodjára keresni. Ma indulok. Shizi Mira Vivien néven meg találtok. És aztán jól bánj (név)-vel. - Néztem szigorúan Tomurara - Mondja a 8 éves kis lány. Hiányozni fogsz ám. - Mosolygott rám Tomura. Mire csak szememet forgattam. - Te is, Tou-chan. - Vigyorogtam. - Miért érzem hogy egy jó ideig nem fogom ezt újra hallani ? - Néz rám Tomura. - 18 éves leszek mikor újra látni fogsz. Majd...Csak úgy be toppanok. - Ejtettem egy utolsó mosolyt és Kugoroshi csinált nekem egy féreg lyukat. Melybe bele menve el jutottam új hazámba. -

< 7 évvel később >
~ Roya ~

- Ma van a 14-dik szüleltésnapom. Egy parkban vagyok jelenleg s az előttem levő tavat bámúlom. Magyarországon lakom. Már kerek 7 éve. Egyedül vagy csendben élem az életem. Mindig itt töltöm a születés napom. Ez a parknak egy eldugott kis helye. - Anya...Veletek sosem ünnepeltük. Ez volt az a nap amikor Shouto rajtam gyakorolta az erejét. Vajon...Mi lehet most veletek ? - Néztem a kis tavat el gondolkozva. Mikor egy szőke süni hajú fiú ül le mellém. Most látom először....Vajon miért pont most jött ide. Szőke tüskés haja van, gyönyörű vérvörös szemek pont mint nekem. A süni hajú srác kezeit össze szorította és  csak sírt. - Hé, mi a baj ? - Jeszusom de hülye vagyok. Ilyet kérdezni egy idegen sráctól ?! Ugyan már... Tuti nem fog válaszolni. Pedig kíváncsi  lettem. - He ?! Hozzám beszélsz ???! - Rivallt rám könnyes szemekkel. Szóval egy tipikus tasundere. - Szerinted ki máshoz ?! Nya de, mi bánt ? Nem mondom tovább... Ugyan kinek is tudnám ? - Kezdtem el gondolkozni. Nincsenek barátaim és itt nincsenek hősök se gonoszok csak rossz emberek és bűnözők.  - Miért ? Tch...Biztos van egy csomó barátod meg egy pasid. - Nézett rám. - Nem, nincs igazad egy barátom sincs nem hogy még pasim. Ugyan. - Nevettem fel kínosan. - Ezt nem hiszem el.... De oke el mondom. Homvágyam van... HA EZT EL MERED MONDANI BÁRKINEK IS KI NYÍRLAK !!!!!! - Ordította a végét.  - Nyugi, mint mondtam nem tudnám kinek és nem is akarom. Ismerős... Én sem itt lakom. - Mosolyogtam keserűen. Na várjunk ezt miért is mondtam el ?!  - Tényleg ? - Nézet rám. - Igen, amúgy Roya vagyok de csak Mira vagy Vivi. - Vigyorogtam a srácra. Hihetetlen fel fedtem magam... - Csá Mira, Én Bakugou Katsuki vagyok. - Mosolygott rám a szöszi süni Katsuki. - Kwai neved van. Meddig leszel itt ? - Mosolyogtam életemben először őszintén.  - Csak pár hónapig. - Válaszolta Katsuki, majd telefon számot cseréltünk. -