I didn't mean to fall

I didn't mean to fall Pt.2

-Szeretlek,angyal.
-Tudom.
Ezután megint vissza állt minden a normális kerékvágásba. Crowley nem nagyon akart róla beszélni ezután,Aziraphale pedig nem akarta erőltetni,így megint abban maradtak,hogy Crowley feljött egy okkal,amiért  neki mennie kell(ami pedig mi más lenne,mint hogy  meg kell öntöznie otthon a növényeit)Aziraphale pedig egyetértett,mert már későre járt.
Becsukta a démon mögött az ajtót,és vett egy mély lélegzetet.
Ez már haladás,igen,ez tényleg az. Hogyha ilyen tempóban haladnak,akkor talán 4000 év után beismeri végre,hogy mit is érez igazán. Nem kell ezzel sietni,6000 év alatt tényleg eljutottak ideáig.
Csak mindent szépen lassan.
Igaz,az angyaloknak nincs szükségük alvásra,de Aziraphale meglehetősen kedvelte ezt az emberi tevékenységet,aznap este viszont álmatlanul bámulta a plafont.

Reggel 8:23 volt,a nap lágy sugarai pedig beragyogtak az angyal könyvesboltjába. Aziraphale egy forró kakaó társaságában kedvenc könyvét olvasta újra,ki tudja hányadszorra.
A ház előtt ismerős fékcsikorgás hallatszott.
-Nahát,Crowley,milyen koraiak vagyunk -mosolyogta Aziraphale,miközben fel sem nézett könyvéből.
-Mit is mondhatnék -csukta be az ajtót a démon -álmatlan éjszaka?
-Hm.
Crowley megszokottan császkált ide-oda a könyvesboltban,válaszokat keresve.
-Szóval,ami tegnap történt,többet nem hozzuk fel?
Crowley még csak nem is válaszolt,és Aziraphale ezt tudomásul vette.
-Oh,angyal,mekkora véletlen,én is tudok ezen a hangszeren játszani!
-Min?
-Az ukladején,nem-az ukerledén.
Crowley hallhatóan gondolkodott.
-Uklalede?Ukedele-baszki,a mini gitáron!
-Ukulelén?-javasolta Aziraphale,még mindig a könyvét bújva.
-Jah,mini gitár.
Crowley felkapta a hangszert a sarokból,ami láthatóan csak egy antik darab volt,és az angyal csak dísznek tartotta.
Lehuppant Aziraphalevel szembe a fotelbe és elhelyezkedett törökülésbe.
Gyengéden megpendítette a húrokat.
-Jézus,angyal,mikori ez?
-Jézusnak ehhez semmi köze.
-Bírtam a csávót-tette hozzá szomorúan Crowley.
Egy kis csönd ült közéjük,mikor Aziraphale legnagyobb meglepetésére egy kellemes dallam szólalt meg vele szemből.
Crowley lágyan bánt a húrokkal,és ilyen békésnek még sosem látszott,a szája szélén pedig egy felénk mosoly ült,és Aziraphale végre felnézett a könyvéből.
A démon a Somewhere over the Rainbow-t játszotta,és mély hangján dúdolt hozzá.
Az angyal szeme sarkán egy könny ült,és megint elgondolkodott,hogy egy olyan,mint Crowley hogy  is tudott elbukni.
A francba is azzal a plusz 4000 év várakozással.
-Szeretlek,Crowley.
-Tudom -mosolygott mohón a démon,Aziraphalet mimikálva azelőtt nap estéről.
-Nem- állt fel Aziraphale,majd leült Crowley mellé -én tényleg,már több éve szeretlek.
-Éve?
-Évszázada.
-Évezrede-sütötte le szemét Crowley.
-Oh,te idióta -húzta egy lágy csókba Aziraphale.
Az ajkai puhák voltak és forrók,és Crowley pedig azt hitte helyben elolvad. Nem tudta mit csináljon a kezeivel,ezért csak kínosan az angyal tarkójára tette,miközben a szőke kihasználta a pillanatot,és felfedezte Crowley mellkasát,akárcsak egy térképet.
Mikor szétváltak,az angyal mélyen a démon szemébe nézett.
-Te még sosem csókolóztál?
-Ennyire egyértelmű?
Aziraphale nevetett,és úgy érezte,még sosem volt boldogabb.
Úgy érezte,hogy végre a saját oldalukon állnak.