THE NEW MEMBER {Jungkook FF.}(BEFEJEZETT)

☀️11. rész☀️

Másnap elmentünk és vettünk 3 tesztet..
Majd haza mentünk...
És.. mind a három pozitív lett. Szóhoz sem jutottam. Örültem, hisz Kooktól van gyerekem.., de féltem is 18 éve vagyok.. és nem így tereveztem ezt az egészet. Kimentem a fürdőből a szobánkba. Jungkook arcán némi félelem és izgatottság látszódott. Megmutattam neki a teszteket. Boldogan kapot fel és pörgetett meg a levegőben.
- El sem hiszem - mondta levakarhatatlan vigyorral- Te nem is örülsz?- kérdezte mikor kicsit sem boldogan fogadtam a reakcióját
- D-de.. vagyis őszintén? Nem igazán! Szerintem nem igazán állok készen erre!
- Figyelj! Tudom, hogy nem nígy tervezted ezt, ahogy én sem, de én tudom, hogy te csodálatos anya leszel. Mindig boldogsággal töltött el amikor a kicsi unokatestvéreimmel játszottál. Imádtak veled lenni! Te leszel a legjobb anya! - mondta, majd egy apró csókott nyomott az ajkamra. Annyira imádom őt!- Akkor elmondjuk a többieknek?
- Igen!
Kimentük a nappaliba és szerencsénkre (vagy nem) mindenki ott volt és nézték a tv-t. Eléjük álltunk és kikapcsoltuk a készüléket, Jungkook nyugatatás képpen összekulcsolta kezeinket.
- Szóval...lenne egy eléggé fontos bejelenteni valónk! És higgyétek el mi sem így terveztük, de úgy néz ki, hogy szülők leszünk! - mondta hatlamas nyuszi vigyorával
- Ez csodás! ; - Micsoda? ; - Hogyan..? Jaaa mindegy!- mondta egyszerre mindenki. (Igen jól gondoljátok Tae kérdezte meg, hogy hogyan). Rm-re és Jinre néztem. Ők ketten voltak mindig azok a személyek, akik mindig is úgy tekintettek rám, mintha a gyerekük lennék. Ezért mindig is imádtam őket. De  tudtam, hogy nem igazán örülnek annak, hogy ez megtörtént,de már nem tehetnek semmit ez ellen. Egy gyerek mindig is áldás. Habár nem minden életkorban..
- H..ha tudunk valamiben segíteni, csak szóljatok!- mondta Jin mososlyogva
- Köszönjük!- mondtuk egyszerre Kookkal.
Még órákon keresztül beszélgettünk mindenféléről. Őszintén mondhatom, hogy elég jól fogadták a hírt. Bár azt hittem, Rm olyan szinten lefogja szídni Kookot, hogy vigyázhatot volna jobban meg stb, de nem( vagyis nem tudok róla). Nem sokára fáradt lettem, így elmentem fürödni, míg a fiúk beszélgettek tovább. Mikor kész lettem befekeüdtem az ágyba. Kicsit később Jungkook is bejött a szobába és befeküdt mellém. A még lapos hasamat simogatva aludtunk el.

Következő nap elmentünk  egy nőgyógyászhoz és elmondtuk, hogy a tesztek alapján terhes vagyok. Egyből csináltunk is egy ultrahangot.
- Úgy 3 hetes terhes lehet Ön! Megkérném önöket, hogy 10 hetesen jöjjenek vissza és akkor újra meg nézzük a picit! Akkor már lehet hallani a szívhangot is, úgyhogy nem árt ha hoznak valamit amire fel lehet venni- mosolygott az orvos- Addig is adok néhány vitamint, kérem szedje őket reggel és este egyet- egyet! - megköszöntük és az orvosi jót tanácsokkal allátva indultunk haza

...

Teltek múltak a hetek. Lassan vissza kellet mennünk az orvoshoz. Már egy nagyon kicsit a pocakom is látszodot amit drága párom előszeretettel puszilgatta vagy éppen simogatta lefekvés előtt.
Végre elérkezett a nap mikor hallhattuk kicsikénket.
- Jó napot!- köszönt egy ápoló nő- A Doktor Úr most éppen egy másik pácinest néz. Szóval most én jöttem - bólogattunk megértően. Az ápoló nő először rá rakta a hasamnak még mindig kicsit hideg zselét és először egy ultrahangot csinált. Kicsit furcsán nézett.
- Néha úgy vannak, hogy nem igazán lehet látni semmit- mondta- Addig csinálunk egy szívhangot!Elővett egy hasonló tárgyat mint amivel  az utrahangot csinálják. Csak némi búgást hallunk
- Meg bocsájtanak egy pillanatra?- ezzel ki is ment a kórteremből. Mikor vissza tért az orvos is vele volt
- Na halljuk azt a babát!- szólal meg. Ő is rá teszi az eszközt a hasamra és kicsit sem bíztató tekintettel nézte a monitort.
- Baj van, igaz?- szólalok meg és próbálok szemeimet szárazon tartani
- 10 hét után nem ezt kéne látnom..- sóhajt egyet- Nem halljuk és nem is látjuk.. nagyon sajnálom..de maga fiatal és egészséges 3 hónap és újra próbálkozhatnak!- próbál egy kicsivel vidámabb hangulatot teremteni. Bólintottam egyet és letöröltem a zselét a hasamról, majd csendbe kimentünk és kocsi felé vettük az irányt.

Jungkook szemszöge:

Egész úton nem szólalt meg. Kérdeztem is tőle valamit, de nem hallota meg. Őszintén ez rettentően megijesztett.Mikor haza értünk leült a kanapéra
- Kérsz teát? - kérdeztem tőle mire ő csak egy vállrandítással válaszolt.
Yeontan felugrott a kanapéra és Kyra a lezébe vette. Annyit vettem észre, hogy a bundájára halomban  hullanak a könnycseppek. Egyből oda siettem hozzá.

- Hallottad az orvost, 3 hónap és újra próbálkozhatunk! Bár... én inkább akkor már védekeznék! - mondtam teljesen őszintén, mire egy aprót nevetett- És nehogy félre értsd, nagyon örültem ennek, de eléggé váratlanul ért, és szerintem nem csak engem- mosolyogtam egy aprót, majd egy hatalmas ölelést kaptam tőle.

Kyra szemszöge:

Elmondtuk a többienek. Hát.. nem is akarom nagyon ragozni. Nagyon sajnáltam ezt, de egy kicsit felszabadultam is. Nagyon fiatal vagyok még az anyasághoz. Azt hiszem ehhez még érnem kell..

Annyeong! Itt az új rész💕 Igen ez egy kicsit rövid lett srry😄