Bad Company [Sope ff.] (átírás alatt)

🏴Part 9.🏴

[HOSEOK SZEMSZÖG]

-Hoseok.

-Mi van?

-Ne hívj fel többet.-azzal letette.

-Nem is akartalak...-tettem le a telefont az asztalra.

Jungkook-ot majd később felhívom később. Most nem akarok senkivel se beszélni.

~~~

[YOONGI SZEMSZÖG]

Namjoon már elment. Én még mindig fent ülök a szobámban és csak nézek magam elé. Hogy tudtam Hoseok-ot úgy lekoptatni? Mostanra már biztos utál. Nem mintha eddig nem tette volna.
Megnéztem mennyi az idő. Már eléggé késő van. Elmentem letusolni és feküdtem is be az ágyba.

~~

Az ébresztőm szokás szerint most is felkeltett. A suliba kilencre kell fent lenni, mégis én már fél hatra beállítottam a ébresztőt, mivel tudom hogy úgyse kelek fel csak majd olyan hét órakor. Persze ez ma se volt máshogy. Hétkor nyitottam ki a szemem teljesen és ballagtam ki a fürdőszobába. Kezdtem ott valamit magammal, hogy normálisabban nézzek ki, átöltöztem és indultam is a konyhába. Ahogy betettem a lábam a konyhába hallottam, hogy kopognak. Egy nagy sóhaj után el is mentem az ajtóig.

-Yoongi hyung?

-Ji-Jimin? Mégis mit keresel itt? Ho-Honnan tudod, hogy itt lakok?

-Seokjin mondta el.

-Ki gondolta volna... Miért vagy itt?

-Ez lesz az első napom a suliban! Muszáj segítened!

-Miért engem kérsz meg?

-Mert te laksz legközelebb!

-Namjoon is a városban lakik...

-Kérlek! Muszáj segítened!

-Jól van.

-Köszi!-ölelt volna meg de én egyből ellöktem magamtól.

-Ennyire nem vagyunk jóban.

Ez után nem mondott semmit csak hallgatott. Visszamentem a konyhába mintha mi sem történt volna. Jimin követett a konyháig, de nem jött be teljesen csak az ajtóban állt, miközben engem nézett ahogy eszek. Mit ne mondjak ez tényleg fura volt. Végül nem nagyon fordítottam rá nagyobb figyelmet, így a félig megevett reggelimet az asztalon hagyva felvettem a cipőm és a táskám.

-Menjünk. A vonatállomáson találkozunk Namjoon-al.-mentem ki.

Jimin csak bólintott, majd miután bezártam az ajtót el is indultunk. Útközben nem nagyon szóltunk egymáshoz. Annyira meghatotta volna, hogy ellöktem magamtól? Mondjuk nem nagyon érdekel szóval mindegy...

~~~

-Na jó...-álltam meg az iskola kapuja előtt.-Jimin.-néztem felé.-Menj keresd meg Jungkook-ot és akadj rá jó? Mostantól nem ismerjük egymást.-azzal otthagytuk őt.

A suli mögé mentünk mint mindig, ahol a többiek már ott voltak.

-Láttátok, igaz?-ültem le a falhoz.

-Nem volt annyira gáz, hogy Jimin-el jöttetek.-nevette el magát Seokjin.

-Á, nem!-háborodott fel Namjoon.

-Amúgy te miért mondtad el neki, hogy hol lakok?-néztem mérgesen Seokjin-re.

-Én nem mondtam el neki.-lepődött meg.

-Akkor honnan tudja?

-Azt mondta, hogy Seokjin mondta neki?-kérdezte Taehyung.

-Igen. De ha nem ő mondta neki akkor honnan tudta?

-Utána nézzek?-nézett rám komolyabban Namjoon.

-Nem kell. Csak meg kell mondani neki, hogy szakadjon le rólam.

Erre már nem mondtak semmit csak elkezdtek valami másról beszélni.
Miért érzem, hogy ebben az egészben Hoseok keze van?

~~~

[HOSEOK SZEMSZÖG]

-De amúgy tök fura, hogy én is kaptam rap részt! Meg azt, hogy a refrént is én kaptam!-hallgattam, ahogy Jungkook ábrándozását.

Az óráink már véget értek, viszont Jungkook-nak annyi mesélni valója van, hogy szünetekben sose érne véget. 

-Jungkook.-nyitott be hirtelen Taehyung.-Gyere.

-Hova?-lepődött meg.

-Gyere beszélnünk kell.

-O-Oké. Mindjárt jövök.-azzal otthagytak.

Miközben Jungkook-ra vártam a telefonomat nyomkodtam, amíg valaki ki nem kapta a kezemből.

-Hé!-fordultam meg.

-Te csak ne Hé-zél!-nézett rám dühösen Yoongi hyung.-Mégis miért küldted Jimin-t hozzám?!

-Hogy mi?! Mégise miért küldeném el Jimin-t hozzád?

-Talán bosszúként?

-Istenem, mintha annyira érdekelne!

-Hoseok, velem jobb ha nem játszol! Ezt komolyan mondom.

-Én játszok veled?! Te neked vannak ilyen hangulatingadozásaid nem nekem! Úgy viselkedsz velem, mintha az se tudnád ki vagyok, aztán bármelyik pillanatban magadévá tennél, utána meg már én vagyok a világ legrosszabb embere! Mégis mi bajod?!

Yoongi hyung erre nem mondott semmit csak nézett maga elé. Mintha gondolkodott volna. Bárcsak tudnám, hogy min...

-Gondolom azért kü-

Nem tudtam befejezni a mondatom, mivel Yoongi hyung félbeszakított. Egy csókkal... Nem tartott sokáig hogy az ajkainkat összetapasztotta, de mikor eltávolodott tőlem nem mert rám nézni.

-Yo-Yoongi hyung...

-Én magam se tudom, miért viselkedtem így veled... Lehet, hogy csak azért mert nem tudtam elfogadni hogy pont beléd lettem szerelmes, ezért próbáltam magam távol tartani tőled.

-És ez most miért? M-Miért csókoltál meg?

-Nem egyértelmű?-nézett rám hirtelen.-Hoseok én szeretlek és nem tudok lemondani rólad!

-De...

-Sajnálom.-nyújtotta vissza telefonom.-Lehet hogy tényleg jobb lesz, ha többet nem beszélünk.

-Ezt hogy érted?-vettem közbe el tőle.

-Oldjátok meg a zenét. Én nem veszek részt benne.-azzal otthagyott.