Bad Company [Sope ff.] (átírás alatt)

🏴Part 23🏴

[YOONGI SZEMSZÖGE]

-Seokjin...-néztem rá aggódóan.

-Na várjunk! Ti együtt vagytok?!

-Ne-

-Igen.-vágtam Hoseok szavába.-De erről senkinek semmit.

-Akkor Jimin-el mi  van?

-Ő csak a pénz miatt kell. Én Hoseok-ot szeretem.

-Hát Yoongi én nem tudom...-bizonytalanodott el Seokjin.-Mégis meddig akarod Jimin-t használni?

-Pár hét. Addig kibírod.

-Rendben... Csak ne húzd el nagyon azt a pár hetet.

-Úgy lesz. Köszönöm.

-Van mit...-azzal otthagyott.

Ezután Hoseok aggódva nézett rám.
Ő még nem ismeri Seokjin-t. Biztos nem bízik benne.

-Ne aggódj.-fogtam meg a kezét.-Bízhatsz benne.

-Már megint csak magadra gondolsz. Szerinted nem fog nekem az rosszul esni, hogy őt babusgatod helyettem?

-Muszáj lesz Hoseok. Pár hét. Utána már csak ketten leszünk.

-Hát jó...

-Jimin semmit se jelent nekem.-öleltem meg.-Ebben biztos lehetsz.

~Három nappal később~

Épp a többiekre várunk. Pontosabban Jimin-re és Jeonguk-ra.

-Nélkülük nem tudjuk elkezdeni a próbát.-idegeskedett Namjoon.

-Itt vagyunk!-nyitottak be mindketten.

-Bocsánat, hogy késtünk. Akadt egy kis probléma.-mosolygott kínosan Jimin.

-Mégis mi?-állt fel Hoseok.-Ez az első próbánk és már késtek!

-Sajnáljuk...-hajtották le a fejüket.

-Inkább kezdjük.-állt fel Taehyung.-Hoseok, Jimin mondjátok mit csináljunk.

-Rendben.

Közben mindannyian felálltunk, majd Hoseok-ra és Jimin-re figyeltünk.

-Akkor a kezdő póz mondjuk legyen úgy, hogy Jeonguk áll középen két oldalán kicsivel hátrébb pedig Jimin és Namjoon.-mondta Hoseok, mire mindenki tette azt amit mondott.-Akkor Jimin előtt térdeljen Taehyung, Namjoon előtt meg Yoongi hyung.

-Mi vagyok én csicska, hogy térdeljek?!

-Akkor nem muszáj térdelnetek csak guggolnotok.

-Az már jobban tetszik.-mondta Taehyung, majd a helyünkre mentünk.

-És akkor jobb oldalra, ahol Yoongi hyung-ék állnak oda áll Seokjin hyung, én pedig Taehyung-ék oldalához.

Hoseok tovább magyarázta hogy mi hogy lesz, persze Jimin segítségével és végül összehoztunk valamit. Végül ez lett belőle:

(Írói mj.: Na jó így sokkal másabb nézni hogy van neki háttérsztorija)

-Akkor máról ennyi?-ült le a földre kifáradtan Seokjin.

-Majd még később próbálunk. Minden nap max kétszer.-mondta Namjoon.

-Ja...

-Valami baj van hyung?-guggolt le hozzá Hoseok.

-Nem semmi, csak egy kicsit elfáradtam. -rázta meg a fejét Seokjin.

-Akkor máról ennyi?-kérdezte Taehyung.

-Igen.-válaszoltam.-Most már mehettek.

Utána elköszöntek és elmentek. Csak én és Hoseok maradtunk fent, mivel nekünk kell összepakolni, meg bezárni a termet. Hoseok éppen a hangszórókat húzta ki, mikor odamentem mögé.

-Hyung?-lepődött meg.-Mi az?

-Semmi...-karoltam át.-A koreográfiában direkt tartottad távol tőlem Jimin-t?

-N-Nem! Tudom, hogy úgy látszik de az egész véletlen volt!

-Jó elhiszem.-fordítottam magam felé.-Miután elpakoltunk ugye lejössz hozzám?

-Hát nem tudom... A tanár egy kicsit sok leckét adott fel.

-Mondod azt kifogásnak, hogy nem tudtad megcsinálni a zene miatt. Meg hát nem hiába hívnak engem genius-nek. De persze nem csak a tanulásban vagyok genius.

-Mondja ezt aki folyton pótvizsgázik.

-De azok is hibátlanok.

-Puska.-ment az ajtó felé.-Majd a táncot próbáld otthon. Én elmentem.-nyitotta ki az ajtót.

-Várj már!-csuktam be előtte az ajtót.-Ma van kedd. Pénteken már megyünk fellépni. Utánna tudod mi lesz...

-Igen tudom...

-Muszáj lesz kihasználnunk az ilyen alkalmakat Hoseok. Tudod mit beszéltünk.

-Igen, tudom csak még mindig nem bírom felfogni... 

-Most mondanám hogy majd utána tartjuk még a kapcsolatot, de nem hinném, hogy menne...

-Majd kiderül.-nyitotta ki ismét az ajtót.-Lent megvárlak, addig add be a kulcsot.-hagyott ott.

Megkerestem a kulcsot, majd be is zártam vele az ajtót. Levittem a tanáriba ahol ilyenkor nem volt semmi, majd letettem az asztalra. Ezután elindultam a kijárathoz ahol Hoseok már rám várt. Együtt hazamentünk. Otthon már csak annyira volt időnk hogy lezuhanyozzunk és együnk. Ezután Jimin már hívott is.

-Szia szívem!-köszöntem bele.

-Szia, vacsoráztál már?

-Igen, és te?

-Én is.

-Akkor jó. Menj és aludj el, biztos nagyon kifáradtál a mai nap. Én is megyek máris.

-Rendben. Majd akkor holnap találkozunk. Jó éjt, szeretlek!

-Jó éjt, én is téged.-majd letettem.

-Mehetünk aludni?-nézett rám Hoseok.

-Igen.-fogtam meg a kezét, majd befeküdtünk az ágyba.

Szokás szerint hozzábújtam Hoseok-hoz, míg ő átkarolt engem.
Persze mindketten tudtuk, hogy ezek az utolsó estéink együtt, mivel a verseny után, talán többet nem találkozunk...