Bad Company [Sope ff.] (átírás alatt)

🏴Part 12🏴

[YOONGI SZEMSZÖG]

Már megint veszekednek. Nem vagyok itt két napig és mást sem csinálnak csak veszekednek. Tényleg semmit nem érnének nélkülem?

-Mi?-lepődtem meg mikor Hoseok lelépett.

Biztos összevesztek Jungkook-kal. Most maradjak itt vagy kövessem? Inkább követem, ki tudja milyen marhaságra készül...
Hoseok kiment az iskola területéről, de nem a vonatállomás felé ment. Én persze követtem őt. Útközben elkezdett esni az eső. Szerencse, hogy van nálam esernyő. De Hoseok-nál nincs. Elkezdett futni valahova. Én óvatosan követtem őt, hogy ne lásson meg. Végül egy bolt ablaka alá ült.
Az idióta... Most még vizesebb lesz. Na jó... Ez most csak kiengesztelés lesz a múltkoriért.
Elindultam felé. Közben a szívem vagy százzal vert. Miközben közeledtem hozzá láttam rajta, hogy sír.
Istenem, legyél már férfi!

-Gyere.-hajtottam felé az esernyőt.

-Mi?-nézett fel meglepődve.

-Hazaviszlek.

-M-Mit keresel itt?

-Az neked nem mindegy? Gyere már!-állítottam fel.-Fogd.-nyomtam a kezébe az esernyőt.-Már így is eléggé vizes vagy.

-De te is elázol.

-Amúgy is eláztam volna. Na, gyere.-fogtam meg akaratlanul is a másik kezét.

Úton nem mondott semmit, csak néma csöndben ment mellettem. Egyszer hirtelen elvette a kezét és megfogta az esernyőt.

-Karolj belém...-mondta rám se nézve.

Sóhajtottam egyet, majd megtettem amit kért.

Így eljutottunk a vonatállomásra. Megvártuk míg jön a vonat és felszálltunk rá. Leültünk egymás mellé és megvártuk míg megérkezünk. Útközben, ismét nem nagyon beszéltünk, csak néztünk jobbra-balra.

-Gyere.-álltam fel, mikor végre megérkeztünk.

-De nekem nem is itt van a házam.

-Mire odaérünk besötétedik. Nálam fogsz aludni.

-R-Rendben...

Felállt és elindultunk a házam felé. Mikor odaértünk első dolgom volt az, hogy megnézem hogy van e valami a hűtőbe. Szerencsére volt benne egy kis gyros amit még Seokjin hozott át tegnap. Kivettem, majd megmelegítettem. Hoseok eközben csak a konyha ajtajában állt. Nem szólt semmit csak nézte ahogy előpakolok.

-Ülj le.-szóltam neki, mikor jelzett a mikró.

Miközben leült én addig kivettem a meleg ennivalót és két felé szedtem. Ezután én is leültem és elkezdtünk enni. Ismét kínos csönd volt az asztalnál. Egyikünknek se volt semmi mondanivalója. Úgy tűnt, mintha sose végeznénk az evéssel ebben a csöndben, de mikor végeztünk felálltam és elkezdtem elpakolni.

-Menj fürödj le. Majd ha kész vagyok viszek be neked törülközőt és pizsamát.

-Oké.-azzal fel is ment.

Gyorsan elpakoltam és elmosogattam, mivel nem tudtam hogy mikor végzik Hoseok odafent és nem akarom későn behozni. Végül végeztem és siettem fel a szobába kihalászni valamit Hoseok-nak. Miután kiválasztottam, mentem is a fürdőszoba felé, de mielőtt betettem volna kopogtam.

-Hoseok. Kész vagy?-kérdeztem, viszont nem kaptam választ.-Hoseok!-ekkor fogyott el a türelmem és lassan benyitottam.-Hoseok?

A fiú a tükör előtt állt és nézte magát. Észre se vettem, hogy be van kötve a feje. Mégis mi történt vele?

-Hé...-mentem oda hozzá lassan.-Mi-

-Semmi. Jól vagyok...-vágott a szavamba.

-Dehogy vagy jól! Segítsek?

-Nem. Megoldom.-azzal levette a kötést a fejéről.

Nem volt lekezelve a seb, meg semmi. Csak be volt kötve.

-Hozok neked fel fertőtlenítőt meg ilyeneket.-mentem le, míg mielőtt bármit is mondhatott volna.

Lent gyorsan megkerestem ezeket a szereket, majd vittem is fel a fiúnak.

-Ülj le a szőnyegre.-majd miután leült, elé térdepeltem.-Nem mondom azt, hogy nem fog fájni, de muszáj lesz kibírnod.

Lassan kiöntöttem a fertőtlenítőt egy ruhára és azzal elkezdtem a sebét tisztítani. Látszott rajta, hogy fáj neki, viszont próbálta visszatartani magát. Mikor végeztem vele, elkezdtem visszapakolni abba a dobozba ahonnan kivettem a fertőtlenítőt.

-Fürödj le. Majd utána bekötöm. Ott lesz a ruhád a mosogatón.

Miután rábólintott kimentem. Bementem a szobámba, és ott vártam meg míg kész lesz. Várakozás közben eszembe jutott, hogy meg kéne csinálni a fekvőhelyemet a kanapén. 

-Kész vagyok.-jött be Hoseok.

-Ülj le oda mutattam az ágyra.

-Oké.-majd leült.

Én mögé térdepeltem, hogy be tudjam kötni a sebét, ami viszonylag hamar meg is volt.

-Itt aludhatsz. Én majd alszok lent a kanapén.-szálltam le az ágyról.

-Majd én alszok lent.-állt fel hirtelen.

-Nem kell. Nálam vagy, aludj nyugodtan az ágyon.

-Valld be Yoongi hyung.-nézett rám komolyabban.

-Hogy?

-Nem akarsz lent aludni. Inkább velem aludnál.

-Hoseok...-lepődtem meg.

A fiú elkezdett közelíteni felém, mire én csak hátráltam, addig míg neki nem ütköztem a falnak.

-Hoseok, nem csak te vagy fáradt. Én is az vagyok.

Nem mondott rá semmit. Igazából bármit is mondtam volna neki csak nézett volna engem csendben. Tudom mire készül. De mi tart neki ennyi ideig? Tán játszik a türelmemmel? Nem vártam tovább. Megcsókoltam. Viszonozta ugyan, de nem lehetett érezni benne semmit. Végül ő vált el tőlem.

-Menj fürödni nyugodtan.-állt messzebb tőlem.

-Szerinted így le tudnék fürödni?-löktem le az ágyra.-Hoseok, te tényleg nagyon szeretsz játszani a türelmemmel.

-Én nem.-ült fel.-Én...-húzott az ölébe.-Én téged szeretlek nagyon.

-Ki gondolta volna...-csókoltam meg.