Bad Company [Sope ff.] (átírás alatt)

🏴Part 21.🏳

[YOONGI SZEMSZÖG]

-Hogy mi?!-lökött el magától.

-M-Mi az?-tetettem a hülyét.

-Hoseok hyung nevét mondtad. Van valami amiről nem tudok?

-Miért mondtam volna Hoseok nevét? A te nevedet mondtam.

-Yoongi, nem vagyok hülye. Van valami köztetek?

-Volt... De most már tényleg semmi! Akkor vetettünk véget mindennek, mikor odajöttél hozzánk.

-De mi már két napja együtt vagyunk. Azóta nem is szakítottál vele?

-Akartam, csak még nem találtam meg a tökéletes időpontot rá! Jimin...-fogtam meg a kezét.-Te vagy az egyetlen akit szeretek ezen a világon! Senki mást, csak téged!

-Hát jó... Menjünk vissza a suliba.

-Rendben.

Kézen fogva mentünk vissza az iskolához. Mikor odaértünk már rég elkezdődött az óra, de minek ez nem érdekelt, így hát inkább hátra mentünk. Ott lefeküdtünk a fűre, majd beszélgetni kezdtünk.

-Akkor már nincs semmi közöd Hoseok hyung-hoz?

-Nincs.

-Mióta voltatok együtt?-ült fel.

-Nem mondanám, hogy együtt voltunk, mivel nem mondtuk ki hogy egy pár vagyunk. Csak hülyéskedtünk meg ilyenek.

-Abba a hülyéskedésbe-

-Nem.-vágtam a szavába.-Nem feküdtünk le. Sose.

-De majd egyszer velem lefekszel nem?-feküdt rám.

-Persze...-tettem a kezeim a derekára.

[SEOKJIN SZEMSZÖG]

Ó Yoongi, most mentél messzire... Nem bírom se Hoseok-ot, se Jimin-t, de baszki inkább Hoseok-ot válaszd már!
Elmentem onnan. Indultam hogy megkeressem Jungkook-ot. Szerencsére meg is találtam, Taehyung társaságában.

-Hol van Hoseok?-mentem oda hozzájuk.

-Valószínűleg órán. Miért?-kérdezte Jungkook.

-Nincs órán. Láttam őt is kint a városban.

-Ő is kint volt?-lepődött meg Taehyung.

-Szóval akkor nem tudjátok, hogy hol van.

-Akkor nem.-mondta Jungkook.

-Sziasztok.-hagytam ott őket.

Átfésültem az egész épületet, de sehol se találtam. Kezdtem aggódni. Persze a telefonszáma nem volt meg, így nem tudtam felhívni.
Yoongi, ez mind a te hibád...

~~~

[YOONGI SZEMSZÖG]

-Vedd már fel!-hívtam fel Hoseok-ot már harmadjára.

-A hívott szám-

-A kurva életbe!-tettem le a telefont.

Úgy gondoltam, hogy hátha jobban járok, ha egy hangüzenetet küldök neki.

-Hoseok. Megértem, hogy mérges vagy de fel tudnád venni azt a kibaszott telefont? Esélyt se adsz, hogy megmagyarázzam miért tettem azt amit tettem! Kérlek... Vedd fel a telefont.-azzal rányomtam a küldés gombra.

Már tényleg nagyon aggódok érte. Azóta nem láttam és most vagy kerül vagy pedig valami bajt történt vele. Ma kéne elmennünk a stúdióba is próbálni és nélküle nem tudunk.
Megpróbáltam negyedjére is felhívni, de az is sikertelen volt. Már próbáltam volna ötödjére is felhívni, viszont egy magánszám kezdett el hívni. 

-Igen?-vettem fel.

-H-Hyung?-hallottam meg Hoseok hangját.-Segítened kell! Hozd az egész gang-et, vagy nem tudom, de kérlek segíts!

-Hoseok, mi történt? Hol vagy?

-Fogalmam sincs. Kérlek hyung gyere értem!

Hallottam a hangjából, hogy már sír. Utáltam hallgatni. Nagyon fájt.

-Úton vagyok. Ott leszek pár percen belül! És kérlek ne sírj, mindjárt ott vagyok.

-S-Siess...

-Máris ott vagyok.-azzal letettem.

Azok az emberek vitték el. Biztos vagyok benne. Kell a francnak a gang, elmegyek egymagam.
Nagyon jól tudtam, hogy hol a cég. Elfutottam odáig. Bementem az épületbe. A lifttel felmentem a legmagasabb szintre. Öt ajtó fogadott. Az egyikre rá volt írva, hogy "Itt van akit keresel." Egyből benyitottam oda. Üres volt a szoba. Csak Hoseok térdelt középen. A szeme és a keze is meg volt kötve.

-Hoseok!-mentem oda hozzá.-Ne aggódj, nem lesz semmi baj.-kezdtem el kikötözni.

-Hyung, vigyék ki innen! Haza akarok menni.

-Haza fogunk menni. Megígérem.

-Köszönöm, hyung...-ölelt át, mikor kikötöztem.

-Tartozok neked. Sajnálom amiért bántottalak. Többet sose fog előfordulni. Nagyon szeretlek, Hoseok.

Nem mondott rá semmit. Segítettem neki felállni, majd indultunk is ki. Persze csak indultunk volna, mivel az ajtó be volt zárva.

-A kurva életbe...-idegeskedtem.

-Hyung...

-Nem semmi baj, ne aggódj.-fogtam meg a kezét.-Felhívom a többieket.

Kivettem a zsebemből a telefonom, majd felhívtam Seokjin-t. Kinyomta.
Mégis mi baja van? Istenem, hogy neki is ilyenkor kell megsértődnie.
A második hívásom Namjoon-nak ment. Ő nem volt elérhető.
Persze, hisz mindig le van merülve a telefonja...
Végül felhívtam Taehyung-ot, aki fel is vette.

-Helló?-szólt bele.

-Küldök neked egy címet. Egy épület. A legfelsőbb emeletre gyertek, balról a második ajtó. Bezártak.

-Kik?!

-A cég emberei. Szedd össze a többieket és gyertek!

-Rendben, máris ott vagyunk.

-Várj!

-Mi az?

-Jimin-t ne hozzátok.

-Pont azt ne, aki a legjobban akar menni?

-Ne szóljatok neki. Mondjátok meg neki, hogy majd öt óra fele felhívom.

-Rendben...

-Majd gyertek.

-Máris indulunk.

-Úgy legyen.-majd leraktam.

-Miért mondtad, hogy Jimin ne jöjjön?

-Ha megtudja, hogy ketten egy szobában voltunk valószínűleg kiakadna.

-Pedig semmi olyan nem történt...-engedte el a kezem.

-Az még nem biztos.-szorítottam a falhoz.

-Hyung! Ne csinálj semmi hülyeséget.-próbált volna kiszabadulni.

-Még mindig tartozok neked.-hajoltam közelebb hozzá.

-N-Nem kell a tartozásod! Ha-Hagyj békén!-kezdett eltolni magától.

Nem hallgattam rá. Azt hitte, hogy meg fogom csókolni, de nem tettem. A nyaka jobban tetszett. Odahajoltam és azt kezdtem el csókolgatni. Hoseok száját kisebb nyögések, hagyták el, meg persze az is ahogy mondta nekem, hogy hagyjam abba.

-Hyung! Ne csináld hát...-próbált ellenállni.

-Figyelj.-hagytam abba hirtelen, majd visszahajoltam és a szemeibe néztem.-A többiek nemsokára itt lesznek. Miután kijöttünk, már nem biztos hogy gyakran tudunk ennyire közel lenni egymáshoz. Szóval úgy gondolkozz.

Erre egy pillanatig csendben maradt. Elgondolkozott, bár nem tudom miért kéne olyan dolgon ennyit gondolkozni ami amúgy teljesen egyértelmű. Pár perces csönd után végre kinyitotta a száját.

-Én...