Bad Company [Sope ff.] (átírás alatt)

🏳Part 33.🏳

[HOSEOK SZEMSZÖGE]

Egy ismeretlen helyen ébredtem. Sötétség volt mindenhol. Lassan felálltam, hogy kicsit felmérjem a terepet. Bármerre mentem nem lyukadtam ki sehol. Mindenhol csak sötétség volt. Később lépéseket kezdtem el hallani mögülem. Hátranéztem és YoonGi hyung állt mögöttem.

-H-Hyung? H-Hol vagyok?-kérdeztem tőle, de nem válaszolt.

Közelebb mentem hozzá, majd a mellkasát kicsit meglöktem, hogy vegye észre, de akkor nagy fájdalmat kezdett érezni és a földre rogyott.

-Hyung!-guggoltam le hozzá.

Jobban megnéztem és ahol meglöktem ott, mintha valaki meglőtte volna. Ezután belém kapaszkodott, majd ezt mondta:

-Sajnálom, hogy utáltalak. Sajnálom, hogy nem tudtam többet kihozni magamból...-engedett el.

-H-Hyung! Hyung!

/////////////////

-Hyung...-kelltem fel.

-HoSeok!-jött oda hozzám YoonGi hyung.

-Hyung... J-Jól vagy?-tettem a kezem a vállaira.

-P-Persze. Mi a baj?

-Csak egy rossz álom...

-Gyere, nincs semmi baj.-húzott magához.

-Hol vagyunk?

-A cégnél. Annál a cégnél.

-A többiek?

-SeokJin hyung és NamJoon egy másik szobában vannak. TaeHyung-gal nem tudom mi van.

-És én hogy kerülök ide?

-Nem tudom... De ha jön az igazgató vagy valaki akkor megmondom neki, hogy téged engedjen el.

-Mennyi az idő?

-Nem tudom. Éjfél körül lehet.

-Most akkor mi lesz?-néztem szomorúan a földre.

-Sajnálom, hogy belekeveredtél.

-Semmi-

YoonGi hyung hirtelen megcsókolt. Nem tartott sokáig mivel mikor lépéseket kezdtünk el hallani egyből.

-Mit akar?-jött be egy férfi.

-Jöttem ellenőrizni.

-Akkor már mondok is valamit.-állt fel.-Mondja meg az igazgatónak, hogy engedje el HoSeok-ot.

-Azt majd ő eldönti. Reggel beszéde lesz vele. Négy szem közt.

-Na még mit nem! HoSeok itt csak velem, vagy a többiekkel lehet.

-Abba neked nincs beleszólásod. Most pedig aludjatok. Ki kell pihenjétek magatokat holnap.-azzal otthagyott.

-Hyung...-néztem rá.

-Nem leszel egyedül az egyszer biztos. Sose foglak egyedül hagyni.-ült le vissza elém.

-J-Jó...

-HoSeok.-szólt hozzám pár perc múlva.-T-Tudom, hogy ez most nem a legjobb pillanat rá de...-akadt el a hangja.-Sze-szeretnék lefeküdni veled...

-Pont most?!

-Igen... Persze ha csak te is akarod.

-R-Rendben.

Hyung közelebb jött majd megcsókolt. Eközben lassan levetkőztetett. Még mindig csókolóztunk, miközben a lenti tagomat izgatta. Ezt addig csinálta még a végén el nem mentem. Ezután segítettem neki levenni a ruháit. Még mielőtt bárhova is be akart volna hatolni az ő szerszámával, a kezembe vettem azt, majd én is azt kezdtem el csinálni, mint amit ő nekem. Viszont én nem vártam meg, hogy elmenjen még. Egy kis idő után a számba vettem és szopni kezdtem és nyalogatni. Eközben ment el. Én a belőle kijövő folyadéknak a felét lenyeltem a többit pedig egy csók segítségével átjuttattam hyung szájába. Azt oda-vissza adogattuk egymás szájába. Végül már nem lett belőle semmi. Ekkor YoonGi hyung felállított és a falhoz szorított úgy hogy én háttal voltam neki. Ekkor hatolt belém. Mielőtt még nyögni tudtam volna befogta a számat.

-Ne hangoskodj mert akkor bejönnek. Ez a szoba mellett van NamJoon-ék szobája. Vékonyak ezek a falak.

-Jó-Jó...

Ki-be húzogatta a farkát bennem addig amíg el nem élvezett végül. Ezután a mutató és középső ujját a számba tette, hogy én nyálazzam be őket. Meg is tettem, majd ez után a bejáratomba dugta fel az ujjait. Elkezdett ujjazni, amitől végül én is elmentem. Ezután leültünk egymás elé és csak pihentünk.

-Most már aludjunk.

-Jó...-lihegtem.

Visszaöltöztünk, majd lefeküdtünk egymás mellé. Hamar el is aludtunk.

[MÁSNAP]

-Halkan! Ha Min felkel akkor bajok lesznek!-hallottam hangokat.

-A másik fiút fogd és hozzuk ki.

Éreztem ahogy a fölsőm nyakát megfogják, majd kihúznak. Ekkor esett le, hogy ezek el akarnak vinni.

-Hyung! YoonGi!-kezdtem el ordibálni hyung-nak.

-Maradj már!-vágott fejbe az egyik férfi egy bottal.

-Yo-YoonGi! Segíts! Kérlek kelj fel!

-Ho-HoSeok?-ébredezett hyung.-HoSeok!-vette észre, hogy mi van.-Hé!

Hyung fel is pattant, majd elkezdett felénk futni, de addigra ráhúzták az ajtót.

-HoSeok! Ne aggódj, mindjárt kihozlak onnan!-rángatta az ajtót de azt nem lehetett belülről kinyitni.-Engedjék el! Kérem!

Már nem hallottam, hogy mit mondott mivel egyre messzebb vittek. Egy olyan 5 perces séta után egy ajtó elé érkeztünk.

-Itt van az igazgató. Jobb ha figyelsz a szavaidra.-nyitották ki előttem az ajtót.

Odabent egy asztal mögött egy idős ember várt. Közelebb vittek hozzá. Leültettek egy székre az asztal elé, amihez hozzá is kötöttek.

-Jung HoSeok ha jól tudom, igaz? Maguk aztán tudnak aludni. Már a tanításnak is vége van az iskolájukban.-mosolyodott el.

-E-Ezt honnan tudja?

-Nos tudja, először más ügyben akartam magával beszélni, de már más a helyzet. Biztos ismer egy fiút, név szerint Park JiMin.

-I-Igen.

-Pénzzel akart meggyőzni azzal, hogy Min YoonGi-t ne bántsam. De ha nem őt bántom, akkor magát kell. Igazából Park JiMin-t kéne bántani, de ő még azért is fizetne, hogy őt ne bántsuk. Így már csak maga van. Persze csak ha nem fizet.

-F-Fizetni? De hisz nekem semmi közöm ehhez az egészhez!

-De Min YoonGi-hoz van, nem igaz? Legalábbis én úgy tudom. Ha nem akkor most mondja, mert akkor már most elengedhetjük. De akkor Kim SeokJin lesz a következő áldozat. Tehát?-mosolygott rám gonoszan.

Ha nagyon önző vagyok akkor azt mondom, hogy nincs közöm hozzá, de SeokJin hyung járna rosszabbul. Sőt még YoonGi hyung is megharagudna. De ha azt nem mondom akkor nekem esik bajom. Az pedig hyung-nak megint nem lenne jó. Ah, most mi legyen?...

Bocsánat hogy késtem és ezt a részt vegyétek mikulási ajándékként!❤