Bad Company [Sope ff.] (átírás alatt)

🏴Part 18.🏴

[HOSEOK SZEMSZÖGE]

-Mi van Yoongi hyung-al?

-Nem akarom hogy hülyeséget csináljon. Ebben a szerződésben meg tartozásban régóta benne van. Jimin nem fog neki adni semmit. Nem idióta.

-Ezt miért nekem mondod?

-Mert rád hallgat! Szeret téged és én hiába mondanék neki bármit is nem hallgat meg! Miután vége lesz ennek a zenés hülyeségnek Jimin-t messze el kell kerüljük.

-És mit akarsz mit csináljak? Menjek oda Jimin-hez, hogy "He, pénzes zsákokat nem kommunikálunk, szóval takarodj!"?

-Azt akarom, hogy beszéljél Yoongi-val.

-Beszél vele a halál! Lehet, hogy komolyabb érzései vannak Jimin iránt, kitudja!

-Nincsenek! Hoseok, te vagy az egyetlen aki ezt meg tudja oldani.

-És mi van akkor ha Jimin nem ad neki semmit? Az ő baja.

-De Jimin-ek befolyásos családja van! Ha egy ujjal is hozzáérünk Mr. Tökéleteshez mindannyian a börtönben végezzük. Egy rossz szót mond rólunk és annyi.

-De akkor se értem miért kell ebbe engem is belevonni...-néztem félre.

-Te is szereted Yoongi-t. A legjobbat akarod neki, nem igaz?

-Nem szeretem!-vettem feljebb a hangom.-Gyűlölöm! Nem tudja eldönteni mit akar, sose! Ha Jimin elárulja akkor úgy járt! Engem nem érdekel!

-De-

Nem érdekelt mit akart mondani Seokjin hyung. Kimentem az iskolából. Már egy kicsit késő volt. Jungkook nem volt sehol, amin már meg se lepődök. Elindultam a vonatállomáshoz. Megvártam a következő vonatot, ami haza visz, majd felszálltam rá. Hazafele csak az járt a fejemben hogy Seokjin hyung mennyire felbaszott. Mikor megérkeztem már futnom kellett haza, mivel elkezdett esni az eső. Mikor hazaértem gyorsan lepakoltam a táskám és mentem fel a szobámba. Majdnem letéptem magamról a ruhát amit még Yoongi hyung adott. El sem tudom képzelni, hogy mit gondoltam mikor felvettem reggel. Mikor már átöltöztem a telefonom kezdett el csörögni. Megnéztem, hogy ki az és Yoongi hyung volt. Nem vettem fel. Lenyomtam, majd letiltottam a számát. Ezután kimerülten feküdtem le az ágyamra. Pár perc múlva már az álom is elnyomott.

~~~

-Hoseok!-keltegetett valaki.-Hoseok!-tisztult ki előttem Jungkook arca.

-M-Mi az?

-Te meddig akarsz aludni? Tizenöt perc múlva megy a vonat.

-Mi?!-ugrottam ki az ágyból.

-Összepakolok neked, te addig szedd rendbe magad.

Bólintottam egyet, majd kivettem egy felsőt és egy nadrágot a szekrényemből, majd futottam is be a fürdőszobába. Ott felvettem őket, majd megigazítottam magam és a szükségleteimet is elvégeztem. Ezután futottam is ki az ajtóhoz, ahol már Jungkook várt. Átvettem tőle a táskám, bezártam az ajtót és rohantunk is a vonatállomáshoz. Persze csak nekünk lehet ilyen szerencsénk. A vonat pont abban a pillanatban ment el, mikor odaértünk.

-Gratulálok.-sóhajtott Jungkook.

-Egyáltalán miért jöttél le? Már rég a suliban lennél.

-Tegnap egész este írtam és hívtalak is, de nem vetted fel. Kezdtem aggódni.

-Nem vagy az anyám hogy aggódj.-nyúltam a zsebembe a telefonomért.-Várj...-vettem észre, hogy valami nincs rendben.

Ez szép volt Hoseok, tényleg. Otthon hagytad a telefonod....