New Spider in the Web 2 - Újra együtt - The Universe Of Dreams Part3

4.fejezet - Ismerős Szempár, Idegen Arcon

Alex és Peter hajnali három körül döntöttek úgy, hogy ideje lenne végre lefeküdni. Persze egyiküket sem hagyta aludni a rövid párbeszéd, ami beszélgetéssé alakult, világmegváltó hülyeségekről. Beszéltek arról, hogy vajon mit reggelizik Tony Stark, hogy buliznak e az űrlények (a létezésükről 2012 óta nem érdemes vitázni), hogy miért lila, annak a bizonyos csokinak a tehene, és akkor miért nem lila a tejéből készülő csokoládé, hogy a macska miért esik a talpára, a vajaskenyér miért esik a vajas felére és mi történik ha összekötjük a kettőt és hogy milyen ízű lenne az aranyhalból főtt halászlé (persze csak mielőtt mindketten rájöttek, hogy utálják a halászlevet). De olyan kérdés is felmerült, hogy Harry Potter miért szemüveges, amikor meg tudná gyógyítani a szemét, hogy talán az Agymenőkben Sheldon helye igazából egy dimenzió kapu, és az imént említett tudós igazából egy intergalaktikus katona, akinek az a dolga, hogy őrizze a világa átjáróját, és hogy miért emlékszünk a Star Wars ikonikus mondatára úgy, hogy „Luke, én vagyok az apád", amikor a filmben úgy mondják hogy „nem, én vagyok az apád". Nem tudták miért és hogyan jöttek fel ezek a témák, de nagyon élvezték. Reggel Alex első dolga volt, hogy elmesélje a lányoknak, hogy mi történt, amíg ők békésen szundikáltak. Persze azonnal megbánta, hogy ezt megtette, mert elég kínos volt, amikor Peter csatlakozott hozzájuk a liftben. Mivel az első órájuk elmaradt, volt idejük reggel beülni egy kávéra, ahol Ned is csatlakozott hozzájuk. Persze azt a kávét idézőjelbe kell rakni, mivel egyikük sem ivott igazi kávét, csak Jessica. A többiek teát vagy shake-et választottak. A csoportot Stella és Jessica vezette, középre kényszerült MJ és Ned, hátul pedig az újdonsült pár ment, természetesen kézen fogva. Aznap már nem engedték el egymás kezét a bejáratnál. Büszkén sétáltak végig a folyosón. Egy hosszú és eseménymentes nap után Peter elbúcsúzott barátaitól, hogy végre pókszerkóba bújhasson, Alex pedig Ned társaságában suhant a metrón a Sullivan's Comic Corner felé. Ned imádta azt a helyet, és majdnem minden négyzetcentijét ismert. Alex megmutatta a mappája fényképeit, hogy melyik ajtót kell keresni. Amikor megérkeztek, egy kék keretes kirakat fogadta őket, ahol volt egy, a Csillagok Háborújából kiragadott jelenet legoból, a másik oldalon pedig egy hatalmas, lila űrlény figura. Belépve Alex rájött, hogy a geek mennyországban van. Minden tele volt képregényekkel, akciófigurákkal és relikviákkal. A jobb oldalon volt a kassza, és a hozzá tartozó festett pult, baloldalon pedig egy felfelé vezető lépcső, ami a teraszszerű galériára vezetett, ami kettévágta a magas mennyezetet.

Alex bambulni kezdett. Ned célirányosan ment a képregények felé, de a lány csak bolyongott. Nézett mindenfelé, a kirakatra, a polcokra, a bábukra, és végül egy kard előtt gyökerezett le a lába. A fegyver relikvia ezüstön csillogott, a markolata fekete volt, a kardgombjáról pedig egy fehér farkas nézett vissza az érdeklődőkre. A kard nem volt más mind Havas Jon Hosszúkarom nevű legendás fegyvere a Trónok Harcából. Alex nem nevezte magát nagy geeknak, de ha valamit, akkor sárkányos sorozatot nagyon szerette. Nézegette a kardot, már-már el is felejtette, hogy miért jött, és csak arra tudott gondolni, hogy megvegye e, és ha igen, akkor hova rakja.

- Segíthetek? – Alex mögött egy magas fiú jelent meg, közel másfél fejjel felé magasodott.

- Hát... Igazából csak nézegettem ezt a kardot.

- Nézed a Trónok Harcát?

- Igen.

- Ki a kedvenced?

- Egy leánynak nincs neve.

- Arya Stark. Nekem is ő a kedvencem. Még nem láttalak itt, új vagy New Yorkban?

- Mondjuk úgy... Pár hónapja jöttem.

- Pedig tök ismerős vagy. És hogy tetszik a város?