New Spider in the Web 2 - Újra együtt - The Universe Of Dreams Part3

3.fejezet - Csak egy pillanat, a csillagok alatt

Alex másnap ugyanolyan kedvtelenül indult iskolába. A vonaton Peterrel volt egy kisebb beszélgetése a középkori művészekről, és hosszas vita után a fiú végre elfogadta Alex álláspontját, miszerint Leonardo Da-Vinci a legmenőbb reneszánsz alkotó, és a legkirályabb tini nindzsa teknőc. Persze Peter is így gondolta, de tudta, hogyha ellenkezik és vitára kényszeríti, könnyen elterelheti Alex gondolatait az épp vele történő dolgokról. Peter imádott a lánnyal vitázni, az érvei intelligensek, átgondoltak voltak, nem kapott helyet egy monológjában sem a „csak" vagy a „mert én azt mondtam". Alex még az iskola előtt is a Sion-rend évezredes történetét magyarázta, aminek nagymestere volt az előbb említett művész, amikor Peter meglátott nem egy, de két ismerős, de nem épp kellemes arcot. Cameron, akivel tegnap találkoztak, és a jó öreg Greg, egy bonyolult kézfogás után nézegetni kezdték a Peter melletti lányt, aki vad gesztusok és mutogatások közben magyarázott olyan történelmi eseményekről, amikről társa még csak nem is hallott. Peter azonban, akármennyire is érdekelte a téma, nem az izgalmas töri leckére figyelt, hanem a két srácra, akik vadul méregették a lányt. Peter szeme összeszorult, és anélkül hogy Alexre nézett volna, megfogta a kezét. A lány hirtelen befejezte a beszédet, Peter szemét kereste, de ő egyre csak Cameron és Greg arcáról próbálta letörölni az öntelt vigyort. Alex egy pillanattal később belenyugodott a kézfogásba, és ismét belemerült a mesélésbe. De addig-addig ment ez tovább, amíg be nem sétáltak kézen fogva a nagy üvegajtón. Egy darabig nem is tűnt fel nekik, csak amikor már mindenki őket bámulta. A sustorgásra szégyenlősen, vörös arccal elengedték egymás kezét. Csatlakoztak az osztályteremben gyülekező diákokhoz és a szokásos helyükre ültek. Alex beszámolója a középkori összeesküvéselméletekről félbeszakadt a folyosón, és most ismét egyedül volt a gondolataival. Peter ezerrel azon agyalt, hogy vajon mit mondhatnak Alexnek, hogy kiszakítsa a szürke felhőből, de ekkor megjelent a történelem tanár. Alex imádta a történelmet, bár az évszámokat képtelen volt megjegyezni. Peter megörült, talán a jó fej tanárúr történetei segítenek a lányon. Mindent megtett volna, hogy a kába tekintetet letörölje az arcáról és a helyén láthassa a pár perccel azelőtti önfeledt mosolyt, de Mr.O'Connor nem segített ebben.

- Na, gyerekek, ma egy igazi ínyenc falattal készültem nektek. Az Árnyék program! – Peter elsápadt egy pillanatra, el sem tudta képzelni az előtte ülő Alex arcát.

A lány hanyagul ült, a bal lábát feltette a mellette lévő székre, a hátát pedig dűllögés közben a falnak támasztotta. Peter Alex vállára tette a kezét. A lány hátrafordult, azt hitte akar tőle valamit, de látva a félénk, de bíztató mosolyt, érezte, hogy csak lelkitámaszt próbál nyújtani. De Alex közel sem volt olyan rémült, mint ahogy azt Peter hitte. Iszonyú boldog volt, hogy végre hallhatja a saját történetét. Bár csak a hivatalos változatát, ami, mint tudjuk, eléggé eltér a valóságtól. Mr.O'Connor beszámolójának az lett a vége hogy az ikrek meghaltak a hazáért és ezért mind hálásnak kell lennünk. Oh, ha tudná – gondolta Alex. Milyen képet is fog vágni Frank, ha kiderül, hogy Árnyék Kapitánynak tartott órát saját magáról. Alex nem is a saját részleteire figyelt, hanem Lucaséra. Meg akarta tudni milyen a testvére.

- Tanárúr, honnan tudjuk, hogy meghaltak? – A kérdést egy, a terem másik végében ülő lány tette fel.

Sötét haja volt, és magabiztos tekintete. A lány nem volt más, mint a garbós-bakancsos talpig feketébe öltözött Jessica Jones. Alex már sokszor látta, de nem ismerte úgy, mint Peter. Már ha ezt ismeretségnek lehetett nevezni. Jessica harsány természetű volt, mindig kiállt az igazáért. Az is sokat tudott róla, aki nem akart, a lány bár rejtélyesnek tűnhetett, nyitott könyv volt az egész emberiség előtt. Jess blogot vezetett az interneten, ami nem tininapló volt, hanem valóságos hírportál. Történeteket, élménybeszámolókat, olvasónaplókat tett közzé a fényképei mellett. Csak egy kamera kellett neki és egy tablet, és már írta is sorra a cikkeket, a beszámolókat, a pletykarovatokat. Minden eseményen ott volt, és ha valami történt, arról ő tudott először. Ezért is fordult Alex hozzá a szünetben, miután Mr.O'Connor egy egyszerű nem tudommal lezárta az órát.