Mindennél jobban szeretlek! - Noah Schnapp fanfiction

A legjobb barátom

Noah Schnapp szemszöge:
A megfázás és a magas láz miatt képzelődtem elég sokat és emlékezet kiesésem volt. Szegény Millie. Megbánthattam, azzal, hogy nem emlékeztem rá. Úgy gondoltam, meglepem valamivel, így elhívtam a parkba. Vettem neki egy rózsát és vártam. Vártam.... Már épp kezdtem aggódni, hogy nem jön, amikor megjelent.
- Szia. -köszönt keserűen.
- Szia. -mondtam. Leült mellém, én pedig odaadtam a rózsát.
- Ezt miért kaptam? -kérdezte.
- Figyelj Millie. Én nagyon sajnálom, hogy a betegségem miatt nem emlékeztem rád. Gondoltam, haragudhatsz így szerettelek volna valahogy kiengesztelni. Sajnálom. -mondtam. Mélyen a szemembe nézett, majd azt mondta:
- Nyugi Noah. Nem haragszom. Nem tudnék rád haragudni. Hiszen a legjobb barátom vagy és szeretlek.
- Akkor miért vagy szomorú?
- Mindegy.
- Nem nem mindegy, mert szeretlek és törődni akarok veled. Szóval, ki vele. - itt vett egy mély levegőt.
- Jacob rám írt.
- Mi?
- Azt írta, hogy nagyon sajnálja, amit velem tett és mivel úgyis ideköltöznek a városba, így talán lehetne köztünk barátság. Vagy több.
- És....te mit írtál?
- Semmit. -itt könnyes lett a szeme. - Nem tudom. A helyzet, hogy én még mindig szeretem, és nagyon megbántott amikor szakítottunk. Olyanokat vágott a fejemhez, amiket még senki sem mondott nekem. Nagyon fájtak a szavai.
- Nem akarlak befolyásolni, de nekem az a véleményem, hogy próbálkozzatok a barátsággal. Ha erőszakoskodik veled vagy bármi, akkor nyugodtan hívj fel és rohanok. Nekem fontos vagy és nem szeretném ha bajod esne.
- Igazad van. Azt hiszem a legjobbtól kértem tanácsot. Köszönöm szépen.
- Fizetség? - kérdeztem, mire kaptam egy arcrapuszit. - Na ez már az én Milliem. - mondtam, mire elpirult. Hirtelen megcsörrent a telefonom. - Bocsi Millie....Ismeretlen....Nem tudom ki lehet. Igen?
- Jó napot kívánok, Dr. Retiz vagyok! Noah Schnappel beszélek, ugye?
- Igen, én vagyok. Van valami híre Beverlyről?
- Igen, úgy néz ki, ijesztően javul az állapota és valószínűleg hamarosan felébred. Gondoltam szólok.
- Nagyon szépen köszönöm, rohanok! Viszhall. - és letettem - Millie, el kell mennem, Beverly lehet hogy felébred még ma.
- Tényleg? De jó. Akkor menj.
Szia.
- Szia - köszöntem el és rohantam a kórházba. Úgy futottam, ahogy még sohasem. Mikor odaértem, berontottam a kórterembe, ahol Beverlyt vizsgálta az orvos.
- Dr. Retiz. Hogy van Bev?
- Nagyon jól. Valószínűleg hamarosan fel fog ébredni. Vagy fel kell ébrednie. Kettesben hagyom magukat.
- Köszönöm.
- Viszlát.
- Viszontlátásra. -és kiment az ajtón. - Úristen Beverly! Mondd kérlek, hogy hamarosan felébredsz... - és megfogtam a kezét. - ...nagyon remélem, hogy hallassz engem. Kérlek, ha tudsz, ébredj fel. Szeretlek. - megpusziltam a kezét, mire egy halk hümmögést hallottam. - Bev? - kérdeztem, mire gyengén megszorította a kezem.
- Beverly! Bev ébredj!
- Noah?
- Hé, szia.
- Szia. Ho - hol vagyok? Áu.
- Mi az, mi a baj, hol fáj?
- A hátam...nagyon. Aú.
- Hívjam az orvost?
- Igen, kérlek. Nagyon fáj.
- Jó, oké sietek. - és kirohantam. - Doki! Bev nagyon szenved.
- Menjünk. - és visszafutottunk. Mikor benyitottunk, Beverly szenvedett és sírt. Nagyon rossz volt így látni. Doki beadott neki nyugtatót és fájdalomcsillapítót, majd egy kis idő múlva lenyugodott. Doki kiment én pedig maradtam.
- Noah. Ne menj el. Kérlek.
- Itt vagyok, nem megyek el. Itt leszek, amikor csak akarod. - és megfogtam a kezét. Simogattam az arcát, beszéltem, suttogtam hozzá, aztán ő a nyugtató miatt elaludt. Homlokára adtam egy puszit, majd hazamentem. Késő volt. Mikor hazamentem, anyu várt nagy mosollyal.
- Szia Kicsim! Minden rendben?
- Igen.
- Rendben, ha akarsz, menj fel a szobába, majd szólok ha kész a vacsora.
- Oké. - és felmentem. Mikor felkapcsoltam a villanyt, a húgomat pillantottam meg.
- Jézus, Chloe.
- Bocs. Na mi volt a kórházban?
- Shhhh. - becsuktam az ajtót.- Ne kiabálj!
- Jó, bocs. Na? Mesélj.
- Mit? Beverly felébredt.
- MI? Komoly? - visított.
- CHLOE!
- Okés, kussolok.
- Nagyon rossz volt így látni.
- Miért?...Noah! Ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni belőled!
- Azért Chloe, mert szenvedett és fájdalmai voltak! Sírt. Rossz volt így látni. Akkor nyugodott meg, ha ott voltam mellette. Én és egy infúziónyi nyugtató.
-