Mindennél jobban szeretlek! - Noah Schnapp fanfiction

Vacsi négyesben...legalább is ez a terv

Noah szemszöge:

Elő is vettem a telefonom, hogy ráírjak Beverlyre. De erre ez az üzenet fogadott:

Ha hazaértem, beszélnünk kell, nagy gond van...

Finnel még egy kicsit dumáltunk,de aztán észrevette, hogy gondolkodok, szóval inkább így szólt.

- Látom, valami gond van.

- Áh, semmi.

- Haver, nekem nem tudsz hazudni. Amióta Beverlynek akartál írni, azóta valami máson kattogsz. Elmenjek?

- Nem, vagyis. Nem kell. Csak...

- Csak mi?

- Beverly azt írta, nagy gond van. Csak nem tudom mi lehet az.

- Azt mondtad, hogy Lillynél van, nem? Mi van, ha Lilly panaszkodott neki, hogy kicsit szét van esve a kapcsolatunk...

- Az lehet. De mi van, ha nem erről van szó?

- Nyugi ember. Itt én panaszkodok, neked kellene nyugtatnod engem, nem én téged! Elvégre nekem szar most a szerelmi életem.

- Jó, igaz. - mondta. Ekkor meghallottam Beverly hangját.

- Megjöttem! - kiáltotta a barátnőm, majd pedig lerohantam, Finnel együtt.

- Szia Kicsim.

- Heló Bev.

- Sziasztok. - mondta, majd egy gyors puszit nyomott a számra. - Finn, te hogy-hogy itt vagy?

- Neked akartam panaszkodni  szerelmi életemről, de mivel neked már panaszkodott a barátnőm, ezért én Noaht választottam. - mondta, majd pedig egy keserű mosolyra húzta a száját. 

- Sajnálom Finn, de kitaláltam valamit. 

- Én is. - mondtam.

- Na, és te mit gondoltál.

- Áh, mindegy, inkább amit te mondasz. Az mindig bejön.

- Nem mindig, de én egy négyesrandira gondoltam. - itt ránéztünk Finnel a barátnőmre, és röhögőgörcsöt kaptunk. Szegény nem értette min röhögünk.

- Most mi van, rosszat mondtam?

- Nem kicsim, csak én is pont ugyanerre gondoltam. - mondtam, amit megmosolygott.

- Finn te benne lennél? - kérdezte

- Hát, ha segít a kapcsolatomon, akkor igen.

- Oké. - akkor mivel Lilly is benne van, csak annyi a dolgod, hogy holnap 19:15 -re ott legyél érte. Mi az étteremben leszünk, mire ti ideértek. Rendi?

- Rendi. - mondta, aztán megölelte Bevet, majd velem is lepacsizott, és elment.

- Szerinted minden rendben lesz? - kérdeztem.

- Miért ne lenne?

- Csak mert van egy rossz érzésem, a holnappal kapcsolatban, remélem semmiség.

- Én is remélem, de ne aggódj. - mondta, majd a karját a nyakam köré fonta, én pedig a derekánál karoltam át. Felemelte, és elvittem a kanapéig, ahol ledöntöttem, és egy hosszú csókcsatába kezdtem vele. Ahogy puha ajkai hozzáértek az enyémhez, mindig úgy éreztem, hogy egyre jobban beleszeretek. Eljutottunk egy pontig, ahol úgy éreztem, hogy túl felnőttes dolgokat tennék vele, és szerintem még nem akarná, szóval tartottam magam. De esküszöm, soha nem akarom őt elveszíteni. Hisz mindennél jobban szeretem, és mindennél fontosabb nekem.