Mindennél jobban szeretlek! - Noah Schnapp fanfiction

Az iskolai bántalmazás

(Ez egy tipikusan olyan kép, mintha Noah valami maffiózó lenne.....na de mindegy is, kezdődjön a történet)

Miután elváltunk, pár könnycsepp gurult le az arcomon. 

- Ne sírj, itt voltam, itt vagyok és itt is leszek neked mindig, oké?

- Oké. - szipogtam. Egy újabb könnycseppet törölt le az arcomról. Megölelt. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne kezdjenek el a könnyeim hullani. Láttam, hogy Noah szemében is könnyek gyűltek.

- Na, jól van, nem kell sírni, megvédelek. Mindentől....I promise! - tudja hogyan tud megmosolyogtatni. - Látod, most is sikerült felvidítanom téged.

- Csak mert tudod hogyan kell....-mondtam.

- Kicsim, ne aggódj, oké? Tényleg megvédelek. Vagy inkább mielőtt elkezdődnek az órák, megverem a rohadékot. Amúgy is megérdemelné.

- Ne tedd. Kérlek. - mondtam, majd pedig újra megcsókoltam. Ez a csók adta nekem a lehető legtöbb energiát. 

Később megbeszéltük Noahval és az ST-sekkel, ahogy Lillyvel is, hogy találkozzunk. Egy parkot választottunk, ahol voltak körasztalok, és padok hozzá. Leültünk, beszélgettünk. Aztán Finn megszólalt.

- Jobban vagy Beverly?

- Igen, sokkal.

- Miért kérdezted ezt tőle? - kérdezte Millie.

- Mert én kísértem be a kórházba, mikor egy teremben találtam rá összeverve.

- Mi? Téged megvertek? - kérdezte Gaten.

- Igen, az egyik hülye osztálytársam és egy haverja, aki néma. Vörös hajú, de a többit nem tudom róla, mert szemüvegbe van mindig, és kapucnit hord. De azt nem tudom pontosan kicsoda, lehet nem is ebbe a suliba jár. - mondtam. A döbbent Sadie arcát fürkésztem, mikor a háttérben megpillantottam egy ismerős alakot. Dacre. Minek kell neki erre járkálnia?

- Húzzatok el az asztalunktól bénák. - parancsolta.

- Nem fogunk elmenni, elvégre ez a pad nem a tied. - válaszolt neki Lilly.

- Na, itt van a híres barátnő...Beverly elmondta, mi fog várni rád, ha nem lesztek jó kislányok?

- Elég legyen ebből. - állt fel Noah. - Nem hagyom, hogy a barátnőmet és a legjobb barátnőjét fenyegesd. Szállj le a magas lóról és hagyj minket béken, keress magadnak egy másik padot. - utasította Noah. Dacre feldühödött, és meglökte Noaht, olyan erővel, hogy a betonra zuhant. Finn, Caleb és Gaten is felálltak.

- Gyertek nyomik, úgyis unalmas volt a napom. - mondta Dacre.

- Nem vagyunk nyomik, és gyere, vidd be te az első ütést. - hergelte Caleb, majd Dacre keze megmozdult, de Finn megállította, mielőtt még Caleb-en csattant volna egy pofon. Finn hátraszorította Dacre kezeit, és leterítették Gaten-nel a földre. Caleben egy önelégült mosoly ült ki, Dacre pedig megszólalt. 

- Legközelebb elintézlek titeket. De veletek úgyis van még számolni valóm, csajszik. - vicsorított, majd elment. Akkor jöttem rá, hogy a szerelmem még mindig a betonon fekszik, csukott szemmel.

- NOAH, NOAH ÉBREDJ FEL, kérlek.... - mondtam. Nagyon meg voltam ijedve. 

- Noah, kelj fel. - szólongatta Millie, miközben enyhe pofonokat adott neki. Noah szemei kinyíltak.

- Noah! - mosolyodtam el.

- Bev. - mondta. - El.....Elintéztétek?

- Még szép tesó! - válaszolt Caleb. - Viszont nem nagyon felejtette el, hogy Beverlyt és Lillyt meg fogja verni.

- Caleb...- mondta Sadie.

- Bocs. - nézett rá Sadie-re, Finnre és Noahra. 

- Noah jól vagy? - kérdeztem, mire felkelt.

- Igen - mondta, majd pedig hátulról átöleltem. Finn segített Noahnak felállni, és leültünk a padokra. Noah kicsit szédült, de belém kapaszkodott, így ha elájult volna, akkor megfogtam volna. De szerencsére megúsztuk ájulás nélkül, míg hazaértünk.

- Most gyere fel, és feküdj le. Hozok neked fájdalomcsillapítót, és főzök egy teát. Úgyis hideg van. - mondtam. Noah-t felkísértem a szobájába, aki le is feküdt nyomban, pár perccel később pedig visszaértem a szobába egy fájdalomcsillapítóval és egy meleg teával. Az ágya szélére ültem, és néztem, ahogy iszogatja a teáját.

- Jobban vagy, hogy most fekszel?

- Igen.

- Nagyon fájt amikor beütötted?

- Azt nem éreztem, hogy beütöttem, azt csak akkor éreztem, mikor felkeltettetek. Millie tényleg mindent megtesz, hogy felébresszen. - mosolyodott el.

- Sajnálom, és csak, leblokkoltam. Nagyon megijedtem, hogy valami nagyon bajod van.

- Jaj, ez nem célzás volt. Köszönöm neked is.

- Mit köszönsz? Nem is tettem semmit. Az hogy felébredtél, mind Millie érdeme. Én csak sokkot kapva néztelek, amint ájult voltál....nem tettem én semmit - szomorodtam el.

- Nyugi B. Gyere ide. - tette le a teáját maga mellé, és tárta szét karjait. Befeküdtem mellé, ő pedig bezárta karjait. Így ölelkeztünk, mikor bealudtam...