Mindennél jobban szeretlek! - Noah Schnapp fanfiction

A legrosszabb hír

Beverly Sun szemszöge:

Reggel, arra keltem, hogy Noah simogatja az arcom.

- Jó reggelt szerelmem.

- Jó reggelt hercegem. - mondtam és megcsókoltam.

- Mit kérsz reggelire?

- Tojást, bacont. De várj, mi ez a kiszolgálás?

- Csak ma szeretnék kedveskedni neked.

- Óh...oké. - bár nem igazán értettem, hogy mi van.

- Mit szólnál, ha ma elmennénk a közeli tóhoz sétálni, fagyizni, és csak magunk lenni.

- Nekem oké.

- Akkor jó. - mondta, majd mikor megreggeliztünk, akkor elmentünk a tóhoz, vettünk fagyit, sétálgattunk, aztán leültük egy padra, és ott....hát igen...néhányszor megcsókolt. Végig fogta a kezem, sosem engedte el. És legalább ötször elmondta, mennyire szeret engem. Körülbelül öt óra lehetett, mire kaptam egy sms-t Lillytől.

Lilly: Ha nem akarsz este egyedül lenni, akkor gyere át.

Beverly: Miért lennék egyedül?

Lilly: Azt hittem Noah elmondta

Beverly: Mit?

Többet nem írt. Így hát megkérdeztem a Lilly által említett személyt.

- Noah!

- Mondd.

- Lil nagyon furcsán viselkedett. Írt egy üzenetet, miszerint ma este egyedül leszek, mert valamit nem mondtál el nekem.

- Ne. Miért avatkozik bele, mikor mondom el?

- Mit? Mit nem mondassz el?

- Kicsim, én....

- Tudod mit? Hagyj. - és elrohantam. Noah utánam üvöltött, de nem érdekelt. A tó körül szaladtam, és szaladtam, mikor elfáradtam. Megálltam. Leültem a padra. Sírtam. Mi van, ha Noah megcsalt? Mondjuk, megérdemelném. Én is megcsaltam Finnel. Vagy mi van, ha már nem szeret? Nem szeret, és el akar hagyni. Meg fog kérni arra, hogy költözzek el, mert már nem szeret. Vagy nem tudom. Így gonolkodtam, mikor valaki elkezdte simogatni a hátam.

- Figyelj, sajnálom hogy nem mondtam még el. Csak nem akartam, hogy az egész napod szar legyen.

- Elhagysz, igaz?

- Mi...nem. Beverly, szeretlek teljes szívemből, és soha nem hagynálak el.

- Akkor mi az Noah?

- *mély levegőt vesz* Forgatnunk kell, és ezért el kell mennem New Yorkból, Londonba.

- Ne....Noah....nem bírom nélküled.

- Sajnos, nem vihetlek magammal, mert mindjárt iskola, és neked tanulnod kell.

- Mennyi időre mész?

- Két hétre.

- HOGY MI? Noah...én azt nem bírom ki nélküled. Főleg, hogy suli lesz 6 nap múlva, nem...nem mehetsz el. Noah...-sírtam. Ő csak nyugtatgatott, majd hazamentünk. Már elkezdett pakolni.

- Mikor mész?

- Hajnalban.

- Akkor kevés időnk maradt. - megcsókoltam, bár ez egy keserű csók volt. Én tényleg nem bírom ki nélküle. Lilly átjött, és ő lent aludt a kanapén, míg én Noahval a fiú ágyában aludtam. Simogatta a vállamat, én pedig nagy és mély levegőket vettem. Ugyanis kettő hétig nem érezhetem az illatát. 

- Baj van, hogy ekkorákat sóhajtozol?

- Baj? Igen. Hogy elmész.

- Tudom, hogy nem tehetem meg, hogy nem megyek. Nekem ez a munkám.

- És az nem számít, hogy én közben halálra fogom magam unni, talán egy két sírórohamot is kapok, mert nem lehetek az én copain-nommal? ( fiú barátot/pasit jelent franciául, kiejtése kúpan)

- Hé, te tudsz franciául? 

- Oui. Et toi? (Igen, és te?)

- Oui, un petit peu. (Igen, egy kicsit.)

- Az jó. De inkább ne beszéljünk. -suttogtam.

- Rendben. - suttogta ő is, majd tovább simogatott. Olyan jó volt a karjaiban lenni. Beszívtam az illatát, és annyira emlékszem, hogy a karjaiban aludtam el.

Noah Schnapp szemszöge:

- Nem aludtam egészen, míg nem kellett készülődnöm. Mikor kb. 3 óra volt, felkeltem, és fél négyre jött is a taxi. B aludt, és nem akartam felébreszteni.

- Viszlát, mi amor!

- Noah.... - csak ennyit suttogott. Megpusziltam a homlokát, majd elmentem.