Everybody Wants Happy End //Linkin Park fanfiction//

3. fejezet

   2001.03.11.
   Lola

   Azt hiszem a dedikálás életem legjobb pillanatai közé tartozik. Egy pillanatig sem csalódtam a srácokban, pont olyan jófejek és közvetlenek voltak, mint ahogyan elképzeltem.

   A tömeg kezdett szétszéledni, így mi is a kocsi felé vettük az irányt. Azt a kis incidenst leszámítva tökéletesen jól éreztük magunkat.

   A hazafelé úton nem igazán beszélgettünk. Izgatott voltam a holnapi konceretet illetően.

   – Azért megérte eljönnöd velem, nem? – kérdeztem Hailey-től, ezzel megtörve a csendet.

   – Ja – válaszolt, miközben az utat figyelte. – Gyorsan kidoblak nálatok és megyek.

   – Okés – mondtam kicsit csalódottan, ugyanis abban reménykedtem, hogy még tölthetek vele egy kis időt.

   Hailey leállította a kocsit a ház előtt.

   – Holnap hétre jövök – mondta a lány, miközben rám se nézett.

   Már nyolc éve ismerem őt, simán megmondom ha zavarja valami. Most is így éreztem.

   – Hé, minden okés? – kérdeztem tőle gyanakvóan.

   – Persze. Miért ne lenne? – rántotta meg a vállát.

   – Nem tudom... Furán viselkedsz. Reggel nem ilyen voltál... - mondtam óvatosan, és kezére helyeztem a kezem.

   – Mindegy – rázta meg a fejét.

   Kiszálltam a kocsiból. Hailey továbbra is a volán mögött ült. Még épp csak délután egy óra volt, szóval nem értem miért nem jött be hozzánk.

   Cora a hátsó ülésről intett.

   – Na szia – szólt oda és elhajtott.

   Néztem ahogy a kocsi eltűnt a kanyarban.

   – Ez... Furcsa volt – hallottam anya hangját mögülem.

   – Nekem mondod?

   Odafordultam anyához és megöleltem őt.

   A nap további része unalmasan telt. Többnyire azon gondolkodtam, mi ütött Hailey-be, de végül jobbnak láttam csak ráhagyni, és nem érdeklődni.
Anyának nem számoltam be az idegenről, nem szerettem volna, hogy aggódjon.

   Aznap este a szobámban voltam, és lelkileg felkészítettem magam arra, hogy holnap ilyenkor már a koncerten leszek.

   Hason feküdtem az ágyamon, zenét hallgattam és az aznap történteken gondolkodtam. Hihetetlennek tűnt, hogy valóban találkoztam a srácokkal. Egy álmom vált valóra, pedig a legjava még csak ezután jön.

   Nem hallottam mikor jött be anya a szobámba, már csak azt éreztem, hogy leült mellém az ágyra.

   – Jól érezted magad? – kérdezte mosolyogva, és megsimította a hátam.

   – A legjobban – néztem magam elé. Anyára pillantottam, aki olyasmi mosollyal nézett rám, mint aki többet tud nálam. – Mi az? – kérdeztem, és éreztem az arcomat felforrósodni, bár erre nem találtam magyarázatot.

   – Semmi. Jó éjt – mondta, és adott egy puszit a fejem tetejére.

   2001.03.12.

   Másnap sokáig aludtam. Dél körül kikászálódtam az ágyból, lementem kávét inni, majd kiválasztottam a ruháimat ma estére. A választásom egy szürke koptatott farmerre, egy másik Hybrid Theory pólóra, valamint egy bézs kockás ingre esett.