Everybody Wants Happy End //Linkin Park fanfiction//

7. fejezet

   2001. június
   Chester

   Miután a turné véget ért, végre mind hazatérhettünk Los Angeles-be.

   Pár nap telt el, mióta a tévéstúdióban jártunk. Mint ahogyan a visszafelé úton a kisbuszban is elhangzott, nem tartozik a kedvenc beszélgetés témáim közé Samantha és a vele kapcsolatos dolgok, ugyanis nem éppen volt nyugodt és békés az búcsú, amikor néhány hete utoljára találkoztunk.

   Megcsörrent a telefonom. Ismerős számot írt ki, és bár legszívesebben kinyomtam volna, túltett rajtam a kíváncsiság, hogy mi az illető szándéka.

   – Szia Samantha. Rég nem beszéltünk – köszöntem bele a telefonba olyan hangon, amivel még véletlenül sem szerettem volna érdeklődést sugallni a nő felé. – Mondd.

   Csendben hallgattam a beszámolóját. Az órámra pillantottam. A dátum még véletlenül sem volt április elseje. Kezdtem elsápadni.

   – Ugye csak viccelsz? – szóltam bele a telefonba rekedten egy pár perc elteltével. – Indulok.

   2001. július
   Lola

   Július közepe felé közelített az idő a falamon függő naptár szerint.

   A szobámban álltam egy újsággal a kezemben. A szemem megakadt az egyik cikk címén.

   Samantha Bennington gyermeket vár

   Ennyit erről – gondoltam magamban. – Én és a túlgondolás.

   Ledobtam az újságot az éjjeli szekrényemre, és úgy döntöttem lemegyek a konyhába anyához.

   Mikor leértem, láttam, hogy telefonon beszél valakivel. Zaklatottnak tűnt, úgyhogy jobbnak láttam megvárni, amíg le nem rakja. Csak ezután léptem be a helyiségbe.

   – Ki volt az? – kérdeztem, és odaálltam mellé. Kezemet nyugtatóan a hátára helyeztem.

   – Csak egy régi barát – mondta szomorúan mosolyogva. – Ismerős – javította ki magát.

   – Baj van? – kérdeztem lágy hangon. 

   – Nincs. Nyugodj meg szívem, minden a legnagyobb rendben – puszilta meg az arcom.

   Kétségek között maradtam a válaszát illetően. Nem gyakran látni őt feldúltnak, és ez az én gondolataimat is felkavarta.

   Egyik gondolat jött a másikból, majd azon kaptam magam, hogy a Hailey-vel történt eseten agyalok. Szerencsétlenségemre az osztálytársam, szerencsémre viszont már csak egy évem van a gimnáziumban. Utána örökre elhagyhatom ezt a pokolfészket,  magam mögött hagyhatom a sok sztorit és szóbeszédet az apámról, a velőig hatoló kétkedő tekinteteket, a múltam összes szereplőjét, és egy másik helyen kezdhetem újra, amit itt valahol a kezdetekkor elrontottam.

   I found the answers aren't so clear
   Wish I can find a way to disappear

   Jutott eszembe a dalszövegrészlet, mely tökéletesen leírta a gondolataim.

   Más sorok villantak fel az elmémben.

   All these words they make no sense
   I found bliss in ignorance
   Less I hear the less you say
   You'll find that out anyway
   Just like before