7.9 - Stray Kids

34

[２０１９． ０４． １９．]

Csend.

Egy fiú ül az ágyán feszesen maga elé bámulva.

Nem érez semmit. Vagyis de, azt tudja magáról, hogy szomorú, mégsem érzi a fájdalmat. A lelkében tomboló mostanra elcsendesült vihar teljes ürességet hagyott maga után. Már a pocsolyák sem látszanak. Mint a sivatag. Néha egy-egy ördögszekér halad el, egy kis keserűséget hozva Seungmin szívébe.

Kezeivel sötétbarna hajába markol, mintha ezzel kiűzhetné a kusza gondolatait a fejéből.

Eközben az óra csak ketyeg. Tik-tak...

"Tik-tak, telik az idő."

Felordít, és csak arra eszmél fel, hogy ujjai között néhány hajszálat tart.

Remeg. Fél saját magától.

Pánikolva eldobja a tincseket, majd idegesen járkálni kezd a szobában. Suttogást hall valamelyik sarokból, de amikor odafordul, nincs ott semmi. Mi is lenne?

Szarkasztikusan felnevet, kacaja betelíti az egész helyiséget, egy időre elnyomja az óra kattogását. Mi ilyen hangos?

Megijed. Ilyen ijesztő volna?

Újra néma csendbe burkolózik, visszahuppan az ágyára, mint egy leszidott kisgyerek, aki menekül a büntetés elől. A suttogás egyre hangosabb, majd ordítássá fajul.

Minho segélykiáltásává.

- M-Minho? - néz körbe Seungmin ujjait tördelve. - Minho, válaszolj!

Halott vagyok.

- Oh, tényleg.

Reszketve egy pohár vízért nyúl, hátha a hideg folyadék lefagyasztja az érzelmeit.

Eszébe jut valami.

A Stray Kids.

Gyorsan megfogja a telefonját, és kilép a csoportból. Nincs szükségük rá. Legalább Felix nem tudja őt is terrorizálni.

Mondjuk, már megtette. Most tőle retteg.

Lenyel egy kortyot...

Majd eldobja a poharat. Az üveg hangos csattanással tör szilánkokra. Seungmin bepánikolva kapkodja össze-vissza a tekintetét. Mit tett? Mi lett belőle?

Lenéz a padlóra.

A pohár összetört. Tönkrement.

Pont úgy, mint Seungmin.