Who I Am?|Bungou Stray Dogs ff.

II.

Egy lágy érintés. Ennyit érzett a lány és képessége mintha megszűnt volna. Kábán bámulta az előtte álló mosolygó férfit.
-Mostmár minden rendben.-Simította meg könnyes arcát.
Magához húzta, úgy szorította mintha többet el sem akarná engedni.
|egy másik helyen, egy másik időben|
-Ha jól értelmezem... -Kezdtem.-Egy olyan személyt keresünk akiről mindössze azt tudjuk, hogy 8 éve tűnt el, lány és a valaha volt legerősebb képesség használó.
-Pontosan Murasaki-san.-Mosolygott Dazai.-És ráadásul Ő az első olyan képesség használó aki képes több képesség alkalmazására is. Tökéletes társ lenne egy kettős öngyilkossághoz.-Ragyogott fel a szeme.
-Dazai! Ne ijeszd el Murasaki-san-t már az első napján!-Teremtette le Kunikida-san.
-Ugyan.-Legyintettem.
-Szívesen a kezelésembe venném.-Tűnődött el hangosan Akiko-chan.
-Yosano!-Szólt rá az igazgató.-Vegyétek komolyabban. Ranpo?
Nagy horkantás hallatszódott Edogawa-san felől. Az irodára feszült csönd telepedett.
- Ranpo?-Szólította ismét az igazgató.
Újabb horkantás következett. Hirtelen felkapta fejét a férfi és álmos tekintettel nézett az igazgatóra.
-Igen?
-Köszönöm. Bármi elképzelés az ügyről?
-Olyasmi állhat a háttérben, hogy az eltűnt személy sem tudja magáról hogy el van tűnve.-Vonta meg a vállát.
-Tehát olyan embert keresünk aki nem tudja hogy keresik.-Állapítja meg Kunikida.
-Ügyes vagy.-Kezd tapsolni Dazai.-Erre magadtól jöttél rá?
A két férfi egymásra morgott.
-Elég legyen!-Szólt rájuk az igazgató.-Kezdjünk neki a nyomozásnak. Atsushi és Murasaki-san gyűjtsetek információt az eltűnés napjáról. Kunikida a személyleírásokat kutassa át. Ranpo gondolkodj, a többiek pedig mára végeztek.
Elégedetlen sóhajok hangzottak fel. Atsushival felkeltünk és elindultunk kifele az irodából.
-Merre menjünk?-Kérdeztem.
-A városi könyvtárban kéne először szétnézni, utána jöhetnek az könyvesboltok, újságosok és a kisebb könyvtárak.
-Addig ismerjük meg egymást.-Mosolyogott rám kedvesen.-Milyen képességed van?
-Genji monogatari (szerelme/történette) a neve.
-Mi maga a képesség?
-Nincs sok értelme.-Zavartan a fülem mögé tűrtem egy tincset.-Ha valaki a szemembe néz amikor aktiválom a képességem a szolgámmá tudom tenni, mivel belém bolondul addig amíg 'le nem veszem róla a szemem'.
-Ez tök király.-Csillant fel a szeme.-Végülis így senkinek semmi esélye ellened. Bármilyen veszélyes ellenfelet legyőzhetsz így.
-Nem igazán.-Hajtottam le a fejem.-Idő kell hozzá. Ha nem egy az egy elleni harcban van részem semmi haszna.
-Értem...
Némán lépdeltünk egymást mellett amíg a könyvtárba nem értünk. Ott szétváltunk és régi újságokban kerestünk híreket a lány eltűnésének napjáról.