WHY WON'T YOU LOVE ME | AFI ✔

[6] - EASIER

[2019.06.25. | 11:37]

Egy csendes kávézó hátsó zugában bújtunk meg egy kicsit Crystal-lel, amíg nem szerzünk még egy kis akaraterőt, hogy fojtassuk a vásárlást. Semmi konkrét oka nincs, amiért kimozdultunk, csak úgy éreztük, hogy szükségünk van egy kis szabadságra, és ki kell szellőztetnünk a fejünket. Mi mással tölthetnénk el ezt az időt, mint vásárlással?

A szülinap utóhatása még bőven érezhető volt. Álmosak voltunk, a takarítást tegnap este fejeztük be, a fejünk még mindig zúgott, és vannak emlékek, amik felidézésre várnak. 
Nem az én részemről. A partigyilkos szerepet én ötlöttem magamra, így idő előtt leléptem, amikor már mindenki a részegség felé húzott. Nem volt szép tőlem, de tartottam tőlük. Pontosabban két fiútól; Luke és Ashton.

Ismerem a részeg énjüket, tudom, hogy mennyire előtör belőlük az igazság, és ami a szívükön az a szájukon komplexusban, lehet, hogy nagyon rám irányították volna a reflektorfényeket. Michael józan maradt, így Crys lett az, akit mindenki itatott - persze, mert ő volt a szülinapos. Az elején amennyire ellenezte, a sok nyaggatás után nem úszta meg szárazon. A mai napon is egy fekete napszemüveg takarta a szemeit, mert a Nap még mindig ellene játszott.

- Minden évben megfogadom, hogy a következőn nem iszok ennyit. Erre nem megszegem minden alkalommal? - nyög fel panaszosan Crys. Az oldalát masszírozza, amin egy oda nem illő kék-lila folt éktelenkedett. Tudom, mert láttam, amikor egy óriásit borult, miközben Calum-mal egy karaoke számra ordibáltak. Ezután voltam úgy, hogy hamarosan le kell lépnem, de csak miután biztonságban tudtam a barátnőmet. És ez volt hajnali egykor.

- Méltó ünneplést kapsz minden alkalommal a srácoktól. És a mostani fontos, mert ez az első és az utolsó alkalom is, hogy menyasszonyként ünnepelted a szülinapod. - Az ujjammal mutogattam rá a helyeselő érvem miatt, amit nem tud kifogásolni.

- Még mindig képtelenség ezt az információt felfogni - rázza meg a fejét, és az ujjaival megtámasztja a homlokát. - Kicseszettül hozzámegyek ahhoz a férfihez, akit mindennél jobban szeretek. - Hitetlenkedni akart, de az arcán megjelenő mosoly meggátolta ebben, és boldogságba tolta át.

- A szerelem már csak ilyen. Elszédít, aztán olyan helyre visz, amit csak a tündérmesékben láttál. 

- A bölcs Grace - bólint elismerően.

Elnevettem magam, és a kávémat kavartam meg újból. Talán a negyedik alkalommal, pedig már ihatnám. Túl sok figyelmet fordítok a mai napon a gondolataimra, amik lelassítják a tevékenységeimet. Most is a kávézóba belépő embereket lesem, vagy a légtérben szállingózó illatokra koncentrálok.

- Elmondod mi a gond? - Kissé értetlenül nézek a barátnőmre, hogy mégis mire utal. - Ugyan, Grace! A barátnőd vagyok, és látom, ha valami nem oké veled, csak nem akarod megosztani másokkal. A buliban is feltűnt, hogy nem tudod elengedni magad, és nem is vagy annyira felvidult, mint máskor.

- Mondtam már, hogy szeretlek? - kérdezem meg egy félmosoly magamra erőltetve. - Mert mindennél jobban szeretlek.

- Na, na - állítja le a szeretetrohamomat. - Utoljára akkor mondtuk ezt egymásnak, amikor azt hajtogattad nekem, hogy meg fogsz halni. Csak fontos pillanatokban mondjuk ezt ki, mert enélkül is tisztában vagyunk vele, hogy imádjuk egymást, mint barát, vagy mint testvérek. - Elhúztam a számat, mert igaza van. Ritka pillanat, amikor én a szeretlek szót használom, mert nem tudom. Nem vagyok a mély érzelmek kimutatója. - Mi a gond? A betegséged? Visszaestél? El kell menned? - Rémülettel a hangjában esik nekem a kérdéseivel Crys.

- Nem, nincs semmi gond. Csak úgy érzem, hogy rég mondtam ki bárkinek is.

Talán úgy egy évvel ezelőtt. Amikor nagyon a kritikus zónába estem, a fajdálom leterített a lábamról, és megmozdulni sem bírtam. Úgy éreztem, hogy azok az utolsó napjaim. A szüleimnek milliószor hangoztattam, hogy habár nem voltam egy mintagyerek lány létemre, nagyon szeretem őket. Crys-szel leveleztünk abban az időben, így az utolsó írásaim, mint az érzelemkirohanásaimból álltak, és igyekeztem mindent elmondani, amire azt hittem, hogy nem lesz időm.