WHY WON'T YOU LOVE ME | AFI ✔

[11] - TITKOK

[2019.07.25. | 10:45]

Fehér.
Bordó.
Hamvaskék.
Hamvaszöld.
Ismételd el magadban újra, Grace.

Fehér.
Bordó.
Hamvaskék.
Hamvaszöld.
Tengerparti esküvő.
Egyedi stílus és díszítés.
Ezekkel a színekkel.

- Megjegyzed ezt, okos vagy - mondogatom magamnak. Hosszú forradalmak után, minden háborút túlélve, véglegesítettük a színeket a napokban, aminek nem csak Crys örül nagyon, hanem mi is, mert egy kisebb kínzás lekerült rólunk. Nem is aggódnék én ezen, hogyha Crys nem az én nyakamba akasztja a terítést, aminél elengedhetetlen a színek kombinációja, hogy mindent úgy tegyek le, ahogy a menyasszony elképzelte. Ezért is ismételgetem napok óta a fejemben, hogy rendesen belevésődjön az agyam minden kis zugába.

- Mondd, hogy ezek az utolsó dobozok - áll meg mellettem Calum. Kezével az előttem heverő három dobozra mutat, amik arra várnak, hogy az autó csomagtartójába kerüljenek.

- Elvileg nincs több - erősítem meg a szavait.

- Komolyan? Sehol egy rejtett mappa, doboz, táska? El sem hiszem, hogy ezt is megéltük - sóhajt fel fáradtan, majd két dobozt egymásra rakva, elhagyja a konyha területét.

Anya végül elérte a dekorációért felelős ismerősét, aki beszorított minket a nyaralása előtt erre a hétre, hogy segítsen nekünk a szervezésbe. Itt is ismételten Crys gondolta a túl a dolgokat, és nagyon sok, sőt, rengeteg mintát kért a díszítés esetleges lehetőségeiről. Mindenfajtából, szezon és fazon keverve, a divat és a nyári érzést megütve. Két napja a ház tele volt pakolva ezekkel a cuccokkal, amiket átnéztünk a tegnapi nap folyamán. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy hat órán keresztül el sem mozdulhattunk a nappali területéről, mert Crys és anya az összeset bemutatták nekünk.

Mi mindenre azt mondtuk, hogy nagyon jó, de állandóan le lettünk hurrogva, így a végére, már meg sem próbáltunk valami pozitivitást átadni, hogy minél hamarabb a végére érjünk az egésznek. Na, azt nem mondom, hogy töviről hegyire megvagyunk mindennel, mert a barátnőm talál kifogásolnivalót, miáltal újabb feladatok zúdulnak a nyakunkba.

És itt is elismétlem, amit a fiúkkal már megtárgyaltunk. Elvállalni egy esküvőt, ahol önkéntesként dolgozol, csak mert a legjobb barátaid esküdnek, nagyon rossz dolog. Nem csak az ara türelme fogy el, és az égnek álló hajszálai egy pillanatra sem nyugszanak, de mi, a segítők sem vagyunk teljesen felkészülve. Ennek a felhajtásnak hála, megfogadtam, hogy nekem nem kell esküvő, ha az égből nem pottyan elém egy, amivel már nem kell semmit sem csinálni.
Persze, nagyon örülök, hogy részt vehetek a szervezésben, meg minden. Csak ez a sok kétkedés és válogatás ne lenne, ami nélkül mondjuk ezerszer gyorsabban haladnánk.

- Grace, gyere már! - hallom meg Crys kiáltását a nyitott balakon keresztül.

Felkapom az utolsó dobozt, ami csak rám vár, hogy kivigyem, és a partra szállítsuk. A mai nap arra megy, hogy mindent elképzeljünk a díszítéssel és a terítéssel kapcsolatban. Tekintve, hogy egy hatalmas partszakaszról beszélünk, az azt körülölelő szintén nagy kertes berendezéssel, lesz munka a javából.

Ahogy kiléptem az ajtón, az utolsó lépcsőfokon, amit elfelejtettem felmérni, tökéletesen megcsúsztam, és mire feleszméltem a földön ültem fájó testrészekkel. A doboz kirepült a kezemből, és csak imádkozni mertem, hogy semmi törékeny nem volt benne, mert a súlya túlságosan is könnyűnek mutatkozott. A fájdalom különböző fokaira felszisszentem, de leginkább a kezem bánta, ami hangos csattanással találkozott a betonnal, és a bokám, ami egy táncfordulatot akart bevetni a legrosszabb módon.