WHY WON'T YOU LOVE ME | AFI ✔

[13] - ASH EMLÉKEK

[2019.08.03. | 09:00]

- Te miért vagy még mindig pizsamában?

Anya csípőre tett kezekkel álldogált a szobaajtómban, a válaszomra várva. Talán a negyedik hívásnál döntött úgy, hogy megnézi mi van velem, ha már nem toltam ki hozzá a képemet. Ő már fitten, és készen vár az indulásra, de én még az ágyból sem másztam ki.
Ez határozottan az a nap lesz, amikor nem mozdulok ki a szobám falai közül. A fáradság ledöntött a lábamról, és sajgott mindenem, amit anyunak nem akartam elmondani, mert jönne az aggódó formájával, és akkor megállíthatatlan lesz.

- Ma itthon maradok, ha nem gond - válaszolok végül, az arcomat masszírozva.

- Jól vagy? Nagyon fáradnak tűnsz - jön hozzám közelebb. Már teljes aggodalom fogta el, amit pont kerülni szerettem volna. Mellém siet, a kezét a homlokomra nyomja. - Nagyon sokat tartózkodtál a napon az utóbbi hetekben, Grace.

- Hidd el, jól vagyok. Csak a szokásos fáradékonyság, ami megakadályozza, hogy valamit kezdjek magammal - magyarázkodom. - De így jól is jött ki, mert nem kell ott lennem Luke vadló tekintete előtt, meg nem kell Ash feszültségét éreznem.

- Kincsem, a sok stressz jön ki rajtad ennyi idő után. Nem gondolod, hogy rendezni kellene a dolgokat, hogy minden nyugodtabban teljen? - érdeklődik kedvesen.

Tudom, hogy nem akar nekem rosszat, mert mindig a legjobbat igyekszik a fejembe vésni, és tudom, hogy ez alkalommal is igaza van. De nincs a helyzetemben, és pont nem tudja azt érezni, amit a leginkább meg akarok vele értetni, hogy annak a következményét nem leszek képes elfogadni. Mondhatnám azt is, hogy a mostani helyzetünknél volt, és lesz is rosszabb.
Szeretnék, de nagyon szeretnék változtatni a dolgokon. Az utóbbi napokban mindig úgy indultam el a találkozókra, hogy na, most megteszem a lépést. Mire este ágyba bújok ott tartok, ahol ezelőtti nap. Sehol. Az agyam leblokkol, és csak tétlenül nézem azt, hogy a két srác tekintete vagy a semmibe vesz, vagy a pokolba kíván.
Luke már el sem jött tegnap, így jobbnak látom, ha szüneteltetem a szocializálódást. 

- Tudod, hogy utána milyen nagy felfordulás fog keletkezni? - A takaróm varrását piszkálgattam, miközben az arcomra kiült a mellkasomban élő szomorúság. Amilyen könnyen ment a kezdetben, hogy próbálom nem kimutatni a valódi marcangoló érzéseimet, így két hónap után már teljesen feleslegesnek mutatkozik, hogy próbálkozzak még ezzel.

- Minél tovább húzod, annál nagyobb. És ezt te is tudod.

- Megmondanád Crys-nek és Mike-nak, hogy a héten nagyon ne számítsanak rám? Muszáj pihennem - terelem át a témát inkább.

Anya megcsóválja a fejét. Láthatólag még szeretne egyet s kettőt hozzászólni ehhez a megoldásomhoz, de ismer és tudja, hogy a saját fejem után megyek. Akár jó döntés akár nem. Általában mindig a rosszat cselekszem, de mindenki megszokhatta már.

- Értesíts minden órában a hogyléted felől, oké? - mutat rám fenyegetően. Azért nem szabad kérdésként felfognom, az amúgy kérdésként hangsúlyozott kijelentését, mert úgy kell lennie, ahogy ő mondja.

- Jó szórakozást.

Hagyom, hogy egy puszit nyomjon a fejemre, majd pár szóváltás után, teljesen magamra hagy. Valamennyivel nyugodtabb vagyok a ténnyel, hogy ma teljesen szabad vagyok. Habár tudom, hogy fogom kapni az üzeneteket, amik tele lesznek aggodalommal, amit megérek majd elcsitítani, de ennyi stressz elég is a mai napra.

Sikerült egy óra alatt annyit kezdenem magammal, hogy felöltöztem és reggeliztem, majd ott találtam magam a nappalim közepén a semmibe bámulva.
Az ember igényli az egyedüllétet, de nem mindegy, hogy mikor és miként. Ahogy itt álltam, a gondolataim teljesen átvették az irányítást a testem felett, és olyan szétszórtság lett körülöttem, hogy nem is tudtam hirtelen miként reagálni. Pedig csak egy helyben álltam, mégis belülről egy lavinaként elinduló fájdalom söpört át rajtam. Nem oktalanul éreztem magam ma ennyire gyengének, és már napokkal ezelőtt is megvolt az a kezdetleges bizsergés, amit sohasem akartam érezni. Mert nem a jó fajta bizsergés volt az, inkább egy olyan, amit nagyon el kellene kerülnöm, de ezt nem én szabályozom.