WHY WON'T YOU LOVE ME | AFI ✔

[18] - FOR YOU

Kedves Ashton,

Nem tudom miféle meggondolatlanságból ragadom meg most újra a tollat, és ez alkalommal tényleg valamit vések is erre a hófehér papírra. Azt sem tudom, hogy miért írok neked, mit akarok mondani, s mi céllal teszem ezt. Az ujjaim csak maguktól forognak az elmémbe eső első mondatokat lefirkálva. Csak írni szeretnék neked. Úgy ahogy ezelőtt is tettem, csak nem küldtem el a leveleket. De odaadtam neked az utolsó találkozásunkkor, és az is esélyes, hogy le sem tetted őket addig, míg el nem olvastad.
Elolvastad őket? Megint egy álmatlan éjszakán vagy túl azok miatt? Vagy többön is?
Előttem van a meggyötört arcod, amiről csak úgy tükröződött a fáradtság, csak nem mertem megkérdezni mi történt veled, mert tartottam attól, hogy hozzám tartozna az indoklásod. Rossz látni, hogy miattam vagy rosszul, és nem tudok ellene mit tenni.
Ha utoljára megöleltelek volna, akkor másképp éreznél? Vagy egyáltalán mit érzel most? Jobb lenne, ha felhívnálak, vagy egyenest iderendelnélek magamhoz?
Miért hiszem azt, hogy papírra körmölt szavak nekem válaszolni fognak a te nevedben? Miért van bennem az érzés, hogy minden jobb lenne veled, mint nélküled?
Lehet épp ez az. Veled kellene lennem és nem ezen az istenverte helyen, amit rühellek.

Szeretettel, Grace

Kedves Ash,

Tegnap elfelejtettem elmesélni milyen újra a rehabilitáción. De nem is biztos, hogy be kellene számolnom róla. Ez csak a harmadik nap, egy soha véget nem érő életben. Gyógyszerek tesznek engem össze, és az orvosok állandóan ellepnek, hogy mielőbbi gyógyulásnak legyek a részese. Mondtam már, hogy milyen jó fej dokim van? Nem engedi, hogy meghaljak, hogy egy pillanatra is rosszabb legyen az állapotom. De mondjuk nem lát rohamos javulást sem, vagyis valami más megoldás kell.
Ezzel egyetértek, mert érzem, hogy a gyógyszer mellékhatása görcsöket okoz, amit nem akarok érezni. Elég az ízületeimben lévő fájdalom, ami néha azt is gátolja, hogy egy levelet írjak neked. De nem engedem, hogy ettől megfosszanak. Mindig írni fogok neked, hogy tudd minden rendben. Nem baj, ha nem kapod meg ezeket a sorokat. Az aggodalom csak ellepné a borostás babaarcodat, amit jelen pillanatban annyira hiányolok, mint egy egészséges immunrendszert, ami nem utálja meg a szerveimet. Mennyivel is jobb lenne, te jó ég! De még karácsonyra sem kérhetek egyet, mert nem tudják megadni. De téged kérhetlek, mert tudom, hogy te mindig itt leszel nekem.

Grace

Drága Ash,

Remeg a kezem. Mármint tényleg remeg még, amikor írok, akkor is, így elég akadozva megy az egész. Ne haragudj, amiért olvashatatlan lesz az eredmény, de nem tudok ellene mit tenni.
Visszatértek a kiütések az arcomra, úgy mondják őket, hogy pillangófoltok. Rondák, és elcsúfítanak. Örülök, hogy nem lát senki sem az orvosokon kívül. Elég kiábrándító látvány még nekem is. De most nagyon fáradt vagyok, pedig dél körül jár az idő. Muszáj aludnom. Ha nem teszem szerintem összeesek és senki sem tudja miért leszek kiterülve a padlón. Szóval elhagylak holnapig.
Remélem, nem haragszol meg.

Ölel, Grace

Ashy,

Rájöttem, hogy nagyon ritkán szólítalak így. Legtöbbször akkor, amikor durcás voltál valami miatt és ezáltal mindig mosolyt csaltam az arcodra. Miközben tudtam, hogy nem szereted ezt a kisfiús becézgetést, de az én számból mindig is aranyosnak tartottad, és tudtam, hogy ezzel elérem azt, hogy te is jobb kedvre derülj. Szerettem azt, amikor miattam voltál boldog. Utáltam azt, amikor miattam voltál összetört szívű.
Mondd, van még idő arra, hogy ezt rendbe hozzam? Lesz-e még pillanat, amikor a mosolyod olyan őszinte tükrözést ad nekem, amiből megtudom, hogy ugyanúgy szeretsz, mint régen? Van-e esély arra, hogy újra lássalak, azt az érzést adva, amiből tudom, hogy szeretlek? Igaz, erre nem is kell bizonyíték, mert szeretlek. Mindig is szerettelek, Ashy, még ha az idő többségében nem volt alkalmam elmondani, vagy a menekülésem nem ezt üzentette veled. De így van.
Szeretlek.