Hogyan tanultam meg angolul

Nyelvet tanulni, de hol és hogyan?

Csupán egy dolog volt biztos. A kétéves mesterképzés végére fel kell tudnom mutatni egy középfokú „C" típusú nyelvvizsgát. Abból indultam ki, hogy a tudás valahol mélyen eltemetve megvan bennem, csak valahogy fel kellene eleveníteni.

A nagy kérdés az volt, hogy hogyan? Elgondolkoztam a lehetőségeken:

1. Nyelvtanfolyam. Ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. Szétnéztem a környéken és összesen két olyan várost találtam, ahol van ilyen nyelvtanfolyam. Heti két este 1-2 óra. Felhívtam mind a két iskolát, de mindkét helyen ugyanazt mondták: Mindig meghirdetik a nyelvtanfolyamot, de soha nem jön össze annyi jelentkező, amivel el is indíthatnák. Így ez a lehetőség kiesett. Bár egyébként is erős kétségeim voltak afelől, hogy heti 1-2 órás csoportos foglalkozás sokat segítene rajtam.

2. Szuperintenzív nyelvtanfolyam. Ez már egy fokkal jobb lenne. Többnyire 4-8-12-16 hetes tanfolyamok, hétfőtől péntekig minden nap, napi 5 órában. Az ilyen tanfolyamok horror áron voltak, ráadásul ritka, mint a fehér holló. Ha jól emlékszem, akkor egy helyen találtam egy 400 órás szuperintenzív nyelvtanfolyamot, amin nagyon elgondolkoztam. 400.000 Ft-ba került. Most is szétnéztem egy kicsit a lehetőségek között és meglepődve látom, hogy manapság egy 100 órás, azaz 4 hetes tanfolyam ára 60.000 Ft és 100.000 Ft között mozog. Jelentősen csökkentek az árak, valamint a lehetőségek száma is megnőtt, mivel sok nyelviskola kínál ilyen jellegű tanfolyamokat. Ezzel csupán két problémám volt. Az egyik, hogy ilyen nyelvtanfolyamok elsősorban Budapesten vannak, ami napi 3-4 órás oda- és visszautazást jelentett volna, a másik, hogy főként nyáron vannak. Munka és család mellett több hetes, egybefüggő szabadságot kivenni, szinte esélytelen, így ezt a megoldást is elvetettem. Igen, munka! 2013 áprilisában, azaz 8 hónappal azután, hogy munkanélküli lettem, találtam végre munkát. Persze csak a közvetlen főnököm tudta, hogy mellette távoktatásban egyetemre is járok, és ezért veszek ki minden második péntekre szabadságot, de ő támogatta a dolgot.

3. Magántanár. Ez is egy lehetőség volt. Szétnéztem és a környéken több magántanárt is találtam, azonban óránként 3000 Ft-ot kértek. Ez már időben kicsit rugalmasabb lett volna, de szintén egy nagyon drága megoldás. Ráadásul ugyanúgy, mint az elsőként említett nyelvtanfolyam esetében, heti 1-2 órában sokáig tartott volna, mire elérem azt a szintet, amely egy középfokú nyelvvizsgához szükséges. Azonban egy nyelvtanfolyamhoz képest annyi előnye van, hogy ebben az esetben a tanár csak velem foglalkozik, nem pedig egy egész csoporttal.

4. Magántanárt kibérelni. Még ez is megfordult a fejemben. 2-3 hétvégére lefoglalok egy tanárt napi 8 órában. Már ha akad olyan magántanár a világon, aki hajlandó 2-3 hétvégéjét pénzzé tenni. Nos, nem akadt, így ez az elképzelésem is kútba esett.

5. Online magántanár. A díja ugyanannyi, de megspórolom az utazási időt. A számítógép elé leülve, Skype-on keresztül lehet beszélgetni, gyakorlatilag bárhol, bármikor, amikor mindkét fél ráér. Ezzel kapcsolatosan az volt az aggályom, hogy ez a lehetőség elsősorban tényleg csak a beszélgetésre fókuszál. Persze itt is meg lehet oldani, hogy mind a két fél előveszi a könyvét és az egyik elmagyarázza a szabályokat, a másik kitölti a feladatokat, végül együtt leellenőrzik a megoldásokat, de valahogy nekem hiányoztak volna belőle azok a helyzetek, amikor a tanár megmutatja a könyvben, hogy „Nézd csak, itt így végződik az ige, itt meg így. A kettő között a hasonlóság/különbség pedig abból a szabályból jön, amelyet a 25. oldalon tanultunk. Nézd csak, itt van leírva, emlékszel még rá?" Ha már fizetek valakinek, hogy elmagyarázza nekem, akkor tényleg legyen meg a lehetősége annak, hogy ott van mellettem és magyaráz. Bár tény, hogy végül ezt a módszert nem próbálam ki és nem is állítom, hogy működésképtelen, de saját magamat nem tudtam elképzelni ebben a helyzetben.