Ajtó

2.Rész - Gyerünk.

Mindenki csak a TV-t figyelhette. Figyelték, ahogy a rakéta felszáll az égbe, és eltűnik a láthatárról. Örülhettek az emberek, érezték, hogy közeleg az új élet. Érezték, hogy végre, végre megmenekülnek ebből a világból egy jobb világba. 

_playbutton_

2033.07.25.-ike. Pontosan 16:32-kor értem le a Holdra. Még egy kicsit szédülök, de nem sokára kiteszem a lábamat ebből a kapszulából. Előtte még felkéne vennem a Holdjáró ruhát is. Még egyelőre nem néztem meg a Földet, hogy milyen innét, a Holdról. Lehet tényleg lapos, azt a lapos föld hívőknek lesz igaza. Hahaha... ah, az úgy tényleg nagy gáz lenne. Mindegy is, inkább felöltözők.

Na, fel is öltöztem. Elégé macerás egy ilyenbe bele bújni, de sikerült. Hah. Még mindig nem fogtam fel, hogy a Holdon vagyok. Ez... ez egyszerűen felfoghatatlan. 1 órája ez előtt még a Földön álltam... de nem sokára már majd a holdon fogok állni.

2033.07.25-ike. 16:56 van. Éppen most nyitottam ki a kapszula ajtaját. Hah. Nem, még mindig nem fogom fel, hogy ez a valóság... annyira hihetetlen ez. Mindegy is. Gyerünk. Ez egy kis lépés az embernek, de egy hatalmas lépés az emberisigének! Ekkora közhelyt még életembe nem mondtam, de mit mondhatnék. Nem mindenki mondhatja ezt, miközben a Hold talajára lép.

_pausebutton_

Szép lassan lépkedett le a lépcsőről és szép könnyedén érintette a Hold talaját. És a látvány... a látvány, ami elé tárult, az valami gyönyörű volt. Ott volt a Föld. A szép kék tengere, ami már kezdett egyre feketébb lenni. A szép zöld talaj, néhol egy kis barna folttal rendelkezett. Gyönyörű lehetett, amikor még nem volt semmi barna vagy fekete szín a Föld felszínén...

_playbutton_

Tom hívja a Földkontrolt, Tom hívja a Földkontrolt vétel! Sikerült! Megcsináltuk! Megcsináltam! Valami elképesztő látvány ez... sajnálom, hogy nem láthattam a Földet szebb korába, de így is valami hihetetlen a kilátás rá. – a mondat végére már elkezdett picit gyorsabban lélegezni. – Valami elképesztő ezen a talajon járni. Talán lehet, viszek némi anyag mintát. De mondjuk minek? Úgy is nem sokára már egy szebb világba leszünk. Fel kéne állítanom a kamera állványt és be kéne állítani, hogy arra nézzen, amerre majd az Antennát lerakom, és ahogy majd be üzemelem. Na! Kész is van, a kamera beállítása, már csak az Antennát kell idehoznom. Most van pontosan 17:11.

_pausebutton_

Lassan eltávolodott a kamerától, és ment is vissza a kapszulához. És pont látható az egész Föld. A szép gömbölyű teste, a csillagok körülötte... Teljesen másak a csillagok itt fent, mint lent a Földön. E világegyetem, legkiemelkedőbb bolygója lehetett. Tekintélyre méltó volt a megjelenése. A sok-sok fényezred, míg ez a csoda megszületett. Olyan lehetett, mint egy szép újszülött baba és az élet csak tönkre tette őt... Hangokat lehetett hallani, lehetett hallani, hogy jön vissza, nagy büszkeség volt a hangjába.

_playbutton_

Huh... - hangosan zihált, látszót hogy sietett, már alig bírta kivárni, hogy megcsinálhassa élete művét. – Huuu... Kikéne magamat fújnom. Nagyon fel vagyok pörögve most. lekéne higgadnom... Befúj... éééés kifúj. Pffhhh. Huh. Máris jobb valamennyivel. Most van 17:23. Most fogom lerakni és beüzemelni az Antennát és innét már csak a reménykedés marad, hogy hátha lesz valami jel... Max 1 órát maradok még itt, és utána visszaindulok a Földre. Majd a Földkontrol átveszi tőlem a dolgát. Na, üzemeljük is be ezt a cso... - hatalmas nagy fény jelent meg a hátérben. Kék, vakító fény. A kamera képernyője tiszta fehér volt, nem lehetett látni semmit, se hallani... De egy fél perc múlva, eltűnt az a nagy fehérség... a Föld... a Föld megsemmisült... felrobbant... darabokra tört. Tom, térdre esett, és csak bámulta meredten a széthulló Földet...

_pausebutton_