My Hero ~bnha fanfic~ Befejezett!

2.rész

Három napja vagyok itt. Az órákon Kami mellett kaptam helyet, Katsuki pedig pont előttem ül. Néhány órán észre vettem, hogy Bakugonak nem igazán megy az anyag.

Hát, egyből eszembe jutott, hogy mi lenne, ha délutánra lebeszélném vele, hogy átmegyek és elmagyarázom.

-Katsuki.-szóltam hozzá szünetben.
-Mit akarsz?-kérdezett vissza flegmán.
-Nem mintha rám tartozna, de ahogy észrevettem, nem igazán értetted meg az anyag összes részét, és gondoltam, hogy délután amúgy is ráérek, és átmehetnék hogy tanuljunk...mert például nekem nem megy az angol.
-Ch...legyen.-forgatta a szemét.-Órák után együtt megyünk fel a koliba.
-Okés.

Az utolsó óra után...

-Kim, mehetünk?
-Egy pillanat, csak még nem raktam el mindent...-kapkodtam a padon lévő tárgyak után.
-Hogy lehetsz ilyen kibaszott lassú?-morogta.

Elindultunk a koliba, és hát...minden diák minket nézett.
Gondolom nem sokszor látják, hogy Bakugo Katsukival kettesben sétál egy lány...

-Ezek nem láttak még embert vagy mi a fasz?-kérdeztem.
-Mindig figyelik kivel lógok, hogy tudják kinek kell nyalizni. A lényeg hogy ne beszélgess akárkivel.
-Szóval ha veled beszélgetek, akkor menő vagyok, vagy mi?-kérdeztem kicsit zavartan.
-Fogd fel ahogy akarod, de nálad az is közre játszik hogy lány vagy...

Bementünk Bakugo szobájába, majd letelepedtünk a földre...miért is ülnénk az íróasztalhoz, az túl logikus lenne...

Katsuki elővett néhány tankönyvet és füzetet, és hirtelen, mintha nem is ő lett volna...figyelmesen hallgatta minden szavamat, ahogy elmagyráztam neki néhány fogalmat.
Kb fél órája magyaráztam, amikor a témakör végére értünk.

-Így érthető, vagy az utolsó részt mondjam el újra?-kérdeztem rá.
-Nem, így jó lesz. Akkor most segítsek angolba?
-Hát, igen...

Annyira aranyos volt ahogy magyarázott...bevallom, olyan dolgokra is rákérdeztem, amiket teljes mértékben értettem, csak hogy több ideig hallgathassam.

-És ennyi, ez minden?
-Igen, ennyi az egész.-mondta, majd elterült a szőnyegen.
-Ennyire fárasztó vagyok?-mosolyodtam el.
-Hát, eléggé, és kibaszottul idegesít, hogy próbálsz aranyos lenni. Ez nem te vagy, ne álcázd hogy jófej vagy.
-Jófejnek tartasz?
-De csak amikor nem adod elő a "cuki lányt". Régen, még hatodikban, kibaszott menő csajnak tartottalak, a többi lány csak csorgatta a nyálát utánam, te pedig nem hogy beszéltél, veszekedtél velem.-nevetett.
-A "fotózzuk le a srácot, mikor nem figyel, és rajzoljunk szivecskét a képre" nem az én stílusom. De, itt az ideje hogy menjek, meg ígértem Kirinek hogy elmegyek vele a városba, miután itt végeztem.
-Hát, jó szórakozást.
-Köszi, neked is, vagy nem tudom.-nevettem, és kimentem a szobából.

Rohantam Kirihez, hogy elmondjam mi is történt.

-Te viccelsz velem...
-Nem Kiri, ezt mondta!
-De még sosem mondott ilyet senkinek, ismétlem SENKINEK!-kiabálta az arcomba.
-Szerinted ez azt jelenti hogy kedvel?
-Kedvel? Baszki, kislány...imád téged!-ölelt meg.
-Nélküled nem jutnék vele sehova.-viszonoztam a gesztust.
-De most menj, All Might azt mondta holnap kemény felmérést tervez, jobb ha kipihened magad.
-Ugyan már, én fáradtan is elképesztő eredményeket produkálok.
-Felvágós...
-"hát, nem is tudom, lehet hogy inkább álmodoznom kéne, arról hogy egyszer, eljön értem a szőke herceg"...-nyávogtam.
-Jézusom, inkább told a képembe, hogy milyen "menő" vagy.
-Nem, nem vagyok menő...
-Miilyen szerény lett valaki. De ideje lenne felmenni a szobáinkba, lassan zárják a kolit.
-Ja, lehet hogy menünk kéne. Holnap találkozunk Kiri-kun. Jóéjt.
-Neked is húgi.

Felsétáltam a szobámba, és elterültem az ágyon.

Kibaszott jó nap volt...meg fárasztó.

Lassan elnyomott az álom.

Reggel az ébresztő kellemetlen hangjára ébredtem. Kimásztam az ágyból, és készülni kezdtem.

Nem sokkal később lementem az osztályterembe, Kami és Kiri már beszélgettek, oda mentem hozzájuk, és Kami halkan köszönt nekem.

-Szép jóreggelt Mrs.Bakugo.-suttogta.
-Melyikőtök akar előbb meghalni?-kérdeztem reggeli kissé rekedt hangon.
-Kiri mesélte el a dolgokat...
-Pedig megmondtam hogy tartsd a szád!
-Nyugi húgi! Nem kell mindjárt harapni, Kami nem mondja el senkinek.
-Mit nem mond el Kami?-rakta le a táskáját Katsuki, a padja mellé.
-Semmit!-kiáltották zavartan Kami és Kiri.
-Idiótákkal vagyok körül véve...-nyúltam el a padon.

Megkezdődtek az órák. Egy örökké valóságnak tűnt míg eljutottunk a gyakorlati órához. Csapat munka, All Might páronként állított minket csapatokba.

Én ezzel a Todoroki kölyökkel kerültem párba.

-Mi is a képességed?-kérdezte.
-Sokkoló...miért?
-Kíváncsi voltam. Új vagy, szóval hagylak érvényesülni.

Kiosztották melyik csapat ellen megyünk. Kirishima és Katsuki vs Todoroki és én.

-Hagysz érvényesülni mi? Katsuki az enyém.-mosolyodtam el.
-Biztos vagy benne?
-Ha baj van, szólok oké? De nyugi, nem lesz baj.

Megkezdődött a mérkőzés. Egy erdős területen voltunk, ami nekem kifejezetten előnyös.

Elkezdtem Katsukit keresni. Elég feltűnő jelenség, így könnyedén megtaláltam...vagyis ő engem, mivel megpróbált hátba támadni.

-Hátulról érkezel?-kerültem mögé.

Gondolkodás nélkül a tarkójára nyomtam a kezem, és egy egész erős áramütést küldtem rá.
Ha jobban figyelek a kezére a támadásom sikeres lett volna, de elkapta a lábam, és robbantott egyet.

Nem igazán érdekelt mi van a csapat társammal, addig amíg meg nem jelent.

-Itt a felmentő sereg.
-Nem kértem segítséget!

Hiába szóltam hogy nem kell segíteni, a srác közbe lépett.

Még 2-3 perc maradt, amikor Katsuki egy fának szegezte Todorokit.

-És még "ő segít nekem"...

Ráugrottam Bakugo hátára, és sokkolni kezdtem a nyakánál. Nem sokkal később hozzávágott egy fához, és felém szegezte a jobbosát.

-Vége a meccsnek, Bakugo fiú tedd le a fegyvered.-hallatszott All Might hangja.

Nap végén....

-Kim...-éreztem egy kezet a vállamon.
-Katsuki?-fordultam felé meglepetten.
-Csak annyit akartam mondani, hogy jó voltál...nem annyira mint én, de jó voltál.
-Csak azt csináltam amit szeretek.-húztam félmosolyra a számat.
-Miért, mit szeretsz?-vigyorodott el, és felhúzta az egyik szemöldökét.
-Mindig is szerettem a tűzzel játszani...