My Hero ~bnha fanfic~ Befejezett!

16.rész

A vizsga előtt vagyunk egy nappal. Reggel kisétálva a kollégium épületéből, az osztály felé indultam.
A teremben alig voltunk, mindenki unatkozva nyúlt el a padon, vagy nyomkodta a telefonját.

Én is ledobtam magam a székemre, a lábaimat pedig az asztalon pihentettem.
Elővettem a telefonom, és megnéztem az üzeneteim. Semmi fontosabb nem érkezett, mindössze Mina írta meg nekem a szokásos kis "jóreggelt" üzenetét.
A diákok gyűltek a teremben, és Iida is megérkezett, aki természetesen egyből kiszúrta a lábaimat a pad tetején, és hadonászva utasított arra, hogy tegyem le őket onnan.

-Kimiko-san, tedd le lábaid, ez sérti a házirendet!-csapkodott a kezeivel.
-Hogy őszinte legyek, pont leszarom a házirendet...-forgattam a szemeimet, és visszatértem a telefonom pötyörészéséhez.
-Kimiko-san, az osztályelnökként utasítalak, hogy tedd le a lábad a padoról.
-Jó lerakom, csak ne rinyálj már!-raktam le a lábam.
-Köszönöm!-azzal itt hagyott.
-Elhitted mi?-mondtam szinte suttogva, és vissza dobtam lábam az asztalra.

Az első óránk Present Miccel volt angol.
Semmi különös nem történt végig. Azon gondolkodtam, lehet hogy ideje lenne elmondanom Aizawának, hogy együtt vagyok Bakugou-val.

Egész órán a szőkét néztem, ahogy jegyzetel, és koncentrál. Ilyenkor beszokta harapni az alsó ajkát, ami egyszerűen ellenállhatatlanul aranyos, és akaratlanul is elmosolyodok rajta.

A gondolataimból a csengő éles hangja zökkentett ki.

A szünetet Seroval, és Kaminarival töltöttem, amit Bakugou annyira nem nézett jó szemmel, de beletörődött.

Kicsit furcsa volt a két fiúval beszélgetni, olyan másak voltak egymással...jobban mondva Denki volt különös, Seroval. Úgy voltam vele, hogy semmi nincs a dologban, csak én értelmezem férre.

Az első szünet után a nap egész gyorsan telt, volt pár óránk All Might-al, és a végére egy Osztályfőnöki Aizawa sensei-el. Az utolsó óra végénél, úgy voltam vele, hogy megbeszélem Katsukival, azt hogy elmondjuk a senseinek a dolgokat.

-Petárda!-futottam a barátom után.
-Egyre idegesítőbb neveket adsz, Kanca...-sóhajtotta.
-Ahogy hallom az én beceneveim tárháza is bővülget. Beszélni szeretnék veled valamiről.-öleltem át a derekát hátulról.
-Jézusom, mit akarsz?-forgatta a szemeit, aztán szembe fordult velem.
-Tudod, már egy ideje együtt vagyunk, lassan több mint másfél hónapja...-mosolyogtam.
-Nem kérem meg a kezed!-nevetett gúnyosan.
-Idióta!-boxoltam vállon játékosan.
-Na, vissza térve a dologra, mit szeretnél megbeszélni.
-Én már találkoztam Anyukáddal, és ha apukád otthon lesz, akkor vele is fogok. Az a helyzet, hogy te az én apámat minden nap látod, de lehet hogy el kéne mondani neki, hogy együtt vagyunk...-néztem férre.
-Ezt én értem, de nem vagyok Aizawa "szivecsücske", ha érted mire gondolok...-kócolta össze hajamat.
-Ezért örülnék, ha végre kicsit "családiasabb" körülmények közt tudnánk vele beszélni. Akkor talán tudna rád másképp nézni...-simítottam az arcára.
-Tudod mit, ha kitalálsz valamit, ami meghatja, és nem az lesz az első gondolata, hogy "remélem minél hamarabb szét mennek", akkor benne vagyok. De nem úgy ismerem a tanár bát, mint akit olyan könnyű meggyőzni...
-Ugyan, úgy ismersz, hogy nem oldom meg?-fontam össze a karjaim, és egy kihívó mosollyal az arcomon néztem barátomra.
-Nem, de azt is tudom, hogy rengeteg hülyeséget csinálsz, és mindíg bajba keveredsz te idióta némber...-sétált el.
-Mert te nem, kicseszett taposóakna...

Még beszélgettünk egy keveset, majd egy puszit nyomva a szájára, elbúcsúztunk egymástól.

A szobámban elnyúlva gondolkodtam, azon hogy hogy mondhatnám el az apámnak, aki az osztályfőnököm, azt hogy az osztály legforrófejűbb diákjával járok. Végül arra jutottam, hogy az nem a legjobb ötlet, ha csak úgy elé állok, és azt mondom "Helló-szija járok Bakugou-val", hanem megbeszélem vele, hogy hívja suli után Katsukit az irodájába, így biztos hogy hat szem közt tudjuk megbeszélni ezt az egészet.

Már a fürdőbe készültem, és szedtem össze a törülközőm, és a tusfürdőm, amikor valaki kopogtatott az ablakon.
Oda kaptam a tekintetem, és az égett pofájú vigyorgott befelé. Óvatosan kinyitottam az ablakot, és halkan hozzászóltam...

-Te mit keresel itt, ha meglátnak mindkettőnknek annyi.-vakartam meg a tarkómat.
-Hagyjuk már, látni akartalak.-mászott beljebb majd leült a párkányra.
-Ha ezzel arra gondolsz, hogy hiányoztam, akkor te is nekem, de ha mégegyszer megpróbálsz, eljátszani egy ilyen "hű de romantikus"...-mutattam idézőjelet a kezeimmel.-Rómeó és Júlia jelenetet, akkor ki nem nyitom azt a kibaszott ablakot.
-Ugyan, tudom hogy örülsz.-kócolta össze a hajam.
-Persze ho...-szakított félbe egy kopogás.

A szemeim tágra nyíltak, Dabi pedig csak értetlenül nézett rám. Mivel nem tudtam mit kezdjek, ezért idegesen, de gyorsan cselekedtem.

-Szabad!-kiabáltam, és...

Igen, kilöktem az ablakon Dabit...stresszeltem oké?

-Szia Kim...-dugta be piros buksiját Kirishima.
-Áh...Szia Kiri!-vigyorogtam idegesen.
-Minden rendben hugi?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Ő...persze, minden a legnagyobb rendben van, veled? Mit szeretnél?-tettem fel a kérdéseimet, ezzel is terelve a témát.
-Aha, értem...csak azt akartam kérdezni, hogy kölcsön adnád-e az angol füzeted, órán kicsit lemaradtam, és be kéne másolnom.
-Persze, egy perc és adom.-kezdtem kutatni az iskolatáskámban.

Odanyújtottam a jegyzeteket Kirishimának, majd miután elment kinéztem az ablakon. Dabi az ablakom alatt lévő fán álldogálva, szedegette a botokat a hajából, és porolgatta a ruháit. Egy pár másodperc elteltével, rám vezette az élénk, kék színű tekintetét, és egy vigyor kíséretében beintett. Én csak szemetforgatva, rántottam meg a vállaim, és annyit mondtam "Én megmondtam".

Végül lemásztam a fürdőbe, és gyorsan lezuhanyoztam. Mivel az én pólóim nem alkalmasak arra, hogy aludjak bennük, ezért bebúrtam Katsuki fekete pólóját, amit egy rövidnadrággal kombináltam.
Kifésültem a hajam, majd a szobámban leültem az ágyam sarkába, és irogatni kezdtem Minával.

M: -Szia Kimiiii!
K: -Szia
M: -Volna kedved ahoz, hogy miután lemegy a vizsga, megünnepeljük a dolgot, valamivel? :D
K: -Gondolom már kiterveltél mindent... Mit tervezel? :))
M: -Ha elegen vagyunk, akkor a sensei tuti megengedi, hogy a társalgóban tartsunk egy kissebb bulit. Jirou tud zenét intézni, Uraraka és Sato bevállalja a főzőcskézést, én pedig szerezek valamit inni, már ha érted mire gondolok... ;))
K: -Benne vagyok, a vizsga miatti fáradozás után jó lesz kicsit ellazulni. :D
M: -Igen, remélhetőleg mindenki l éjjeliszekrényemre, majd hanyatt dőltem az ágyon. Izgatott voltam a vizsgánk miatt, de nagy nehezen sikerült álomra hajtanom a fejem...

Vajon sikerül majd?