My Hero ~bnha fanfic~ Befejezett!

7.rész

A fiúk elutaztak pár napra, pasis nyaralásra mentek. Többször is felajánlották, hogy tartsak velük, de visszautasítottam.

Úgy gondoltam lemegyek a városba Tsuyuval, de ő csak késöbb tud jönni, ezért a parkban várom, amikor smst kapok.

Tsuyu: bocsáss meg Kim, de közbe jött valami, és nem tudunk találkozni...

Mondhatom, nagyon örültem hogy már kb 1 órája várakozok, és bejelenti hogy nem tud jönni.

Lassan kullogtam a városban, kicsit körül néztem, hogy tudjam mi hol van, mivel a vásáros utcán, és a játéktermen kívül nem nagyon járkáltam.

Sötétedés után indultam el, vissza a kollégiumba.

Pár perc séta után egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.

-Nahát, itt az áramos lány...-mondta rekedtesen.
-Nahát, itt az égett pofájú...
-Nem szép dolog mások kinézetén gúnyolódni, anyukád nem tanított meg rá?-kócolta össze a hajam.
-Ne érj hozzám...
-Miért, zavar?-mosolyodott el.
-Még szép hogy zavar, azt se tudom ki vagy...
-Milyen udvariatlan vagyok, be sem mutatkoztam. A nevem Dabi, és a tiéd?-tekintett le rám.

...miért ilyen kibaszott magas mindenki?

-Kim...
-Átadtad a szöszinek, amit kértem?
-Nem, mivel nem vagyok postás, ha akarsz valamit a "szöszivel" akkor mond el neki magad.
-Ugyanolyan önfejű vagy, mint ő...
-Ezt vegyem bóknak?-húztam fél mosolyra a számat.
-Vedd aminek akarod.-mosolygott vissza.
-Akkor bókoltál...
-Játszani akarsz? Akkor játszunk.-rántott maga után egy sötét utcába.

Tudom, nem kéne, de kezdem megkedvelni a srácot...

-Mi az, megint párbajozni akarsz?
-Lényegében igen, csak egy kicsit más szabályokkal. Ha nyerek, velem töltöd a ma estét, ha pedig te nyersz...
-Akkor elmondod mi közöd a Szöszihez...
-Legyen...-nyújtotta felém a jobb kezét, én pedig kihívó tekintettel fogadtam el.

Ugyan arra a helyszínre mentünk, ahol a legutóbb voltunk, a felállás ugyanaz volt.

Nem volt kedvem várni, így kezdeményeztem. Egy erős csapással áram csóvákat küldtem felé, amiket sajnos sikerült blokkolnia.
Másodperceken belül kék lángok vettek körül, amik egyre szorosabban öleltek körül. Amikor már csak pár lépésnyire voltak a lángok, kiugrottam közülük, és a varrott képű tarkójára szorítottam a tenyeremet. Teljes erőmmel lesokkoltam, ami miatt térdre kényszerült. Lenyomtam a fejét a földre, és visszaszámoltam.

-3...2...1...Mostmár kvittek vagyunk.-mosolyodtam el.
-Nem semmi képességed van, eddig nagyon kevés embernek sikerült a földre kényszerítenie.-tápászkodott fel, és leporolta magát.
-Szóval, miért érdekel téged a robbantós idegbeteg?
-Régebben volt egy kis balhénk, és még nem fejeztük be.
-Ennyivel nem elégszem meg.

Dabi mesélni kezdett, arról hogy mi is volt az a "kis balhé". Igazából annyi a lényeg hogy elakarták érni, azt hogy Bakugo átálljon a gonosztevők oldalára, de nem jött össze.

Aztán váratlan vendégünk érkezett...

-Dabi, te kaszanova...-halottunk meg egy gúnyos férfi hangot.

Elsőre eléggé elcsodálkoztam, nem minden nap látok férfit sztreccs ruciban...afféle Deadpool kopira emlékeztetett...

-Te mindig a legjobbkor érkezel...
-Bocsi, de te ki a fasz vagy?-érdeklődtem.
-...nem vagyok ismerős sehonnan?-kérdezte furcsálva.
-Tudni akarod mi jutott eszembe először, mikor megláttalak?
-Az hogy vajon a maszk alatt helyesebb vagyok-e, mint Dabi?...erre az a válaszom hogy, igen, jobban nézek ki nála.-simította végig a feje tetejét.
-Nem teljesen...az hogy úgy nézel ki, mint egy elcseszett deadpool másolat...-emeltem a a szám elé a kezemet, hogy eltakarjam a vigyorom.

Dabi melletem már szinte fulladozott, miközben visszatartotta a nevetést...

-Ez nem vicces...
-Na szóval, ki is vagy?-sóhajtottam.
-Twice vagyok, ennek az idiótának az egyik barátja.-mutatott Dabi felé.
-Ezt pont te mondod?-húzta fel az egyik szemöldökét Dabi.
-És te ki vagy?-döntötte félre a fejét Twice.
-Kim...
-A csaj, a UA egyik diákja...-mondta Dabi.
-...már meg sem lepődök...Dabi...tudtam hogy hülye vagy...de egy UA-s csaj...átgondoltad, mekkora veszélyt hozhat ránk?-akadt ki.
-Nem köplek be titeket...meghalni még nem akarok, és mivel ti vagytok 1,2, sokan, ezért több mint valószínű hogy esélyem se lenne veletek szemben...különben is, kezdem megkedvelni a varrott képűt.-mosolyogtam Dabira, aki halványan viszonozta a gesztust.
-Nem hülye a kiscsaj...-gondolkodott el a Deadpool kopi.
-Azért jöttél hogy kioktass, vagy akarsz is valamit?-forgatta kék szemeit Dabi.
-Igazából unatkoztam. És csak te viselsz el...szóval itt vagyok...

Így már hárman cseverésztünk, nevetgéltünk. Igazából jó fej srác ez a Deadpo....akarom mondani Twice, nagyforma, rengeteget lehet rajta nevetni.

Már éjfél után járt az idő, mikor visszaindultam a koliba.

Ahogy kinyitottam az ajtót, Momo és Tsuyu a nyakamba ugrottak.

-NE CSINÁLJ TÖBB ILYEEET!-sipákolták.
-Mármint?-bambultam magam elé, mivel nem tudtam mit csináltam.
-Ne maradj kint szó nélkül, ilyen sokáig, nagyon aggódtunk!-dorgált Momo.
-Oké, rajtatok túl vagyok, már csak azt szeretném tudni melyik tanár van itt mint ügyeletes...kíváncsi vagyok mennyire csesznek le.
-Semennyire, Present Mic van ma.
-Fasza! Akkor mentem lejelentkezni, hogy amúgy élek.-intettem nekik, és a lépcső felé indultam.

Ahogy a másodikra értem, elindultam az iroda felé, hogy tudják, hogy megjöttem.
Bekopogtam, majd benyitottam.

-Jó estét Sensei. Megjöttem...-dugtam be a fejem az ajtón.
-Mikor értél ide?-kérdezte, és kacsintott.
-Hát persze hogy nyolckor.

Elköszöntem, majd a szobámba indultam.

Amikor az ágyamra néztem, akkor láttam, hogy itt felejtettem a telefonom...