My Hero ~bnha fanfic~ Befejezett!

23.rész

Másnap reggel 9-kor kászálódtam ki barátom ágyából.

Ez az idióta még szombaton is képes reggel 7-kor kelni...

Át csoszogtam a szobámba, hogy valami emberi kinézetet varázsoljak magamra, majd lementem a konyhába, hogy csinálja magamnak egy kávét.

-Jóreggelt Kim-san.-sétált be a konyhába Shoto, aki a kávé helyett egy zöld teával indítja a napot.
-Reggelt Todoroki-kun.-ásítottam, miközben kitöltöttem a kávém egy bögrébe.
-Még nem mondták, hogy a túl sok koffein nem tesz jót?-nézett a felemás a kávé adagomra.
-De...csak nem érdekel, a kávé az életem.-mosolyogtam bágyadtan.-Egy olyan robbanékony srác mellett, mint Bakugou, nem árt az energia.
-Az lehet, de nehogy túlzásba ess.-simított végig a vállamon, majd a teájával együtt elvonult a társalgóba.

Pár perc múlva a kávémmal követtem a példáját.

Leültem a kanapéra Shoto, és Tsuyu mellé.

-Jóreggelt Kimiko-san.-köszöntött a békalány.
-Neked is Tsuyu.-mutattam felé egy fáradt mosolyt.

Pár perce beszéltünk átlag dolgokról, monoton kérdésekkel, mit a "Hogy vagy?", vagy a "Hogy aludtál?"...Tsuyu-val nem nagyon beszélek egy ideje, mivel ő általában Deku-val lóg, amit én annyira sűrűn nem teszek.
Mikor Tsuyu ott hagyott, egy a telefonjába merült Shoto-val, én is elővettem a kis eszközt, és az üzeneteimet kezdtem nézegetni, majd írtam is egyet drága barátomnak.

K: Merre vagy?
B: Közöd?
K: A barátnőd vagyok bazd meg...
B: A furahajúval, meg pikadinkával vagyok boltban, mert?
K: Szombat van, igazán csinálhatnánk valami közös programot a srácokkal, de gondolom te annyira nem vagy rá vevő...
B: Mit akarsz csinálni Liba?
K: Egész jó idő van, akár csak egy bandázgatás is jó lenne :DD
B: Fasz se akar random császkálni
K: Akkor játék terem, vagy valami, Kirishima-val, meg Denki-vel találjátok ki, én szólok Sero-nak, és Mina-nak.
B: Miért nem jó neked ülni a seggeden...Ok
K: Köszöntem :)))
B: Van mit Liba...

Írtam Mina-nak egy üzenetet, hogy jöjjön le, és hozza magával Sero-t is.

Pár perc múlva két haverom már a lépcsőn lépkedett lefelé.

-Jóreggelt!-üdvözöltem őket.
-Neked is Kimi-san!-ölelgetett a rózsaszín lány.
-Reggelt Kim-san.-köszönt Sero is.
-Kaptok fél órát reggelizni, amint Kirishma-ék vissza érnek, és elpakolják amit vettek, megyünk közösen elcseszni az időnket.-vigyorogtam, amit Mina is tett, Sero-val együtt.
-Rég lógott már együtt a Bakusqard.-örvendezett a rózsaszín lány.
-Jó lesz együtt bandázni megint.-mosolygott a japán pókember.

Leültünk kajálni, és nemsokára Bakugou-ék is megérkeztek.

Elindultunk a játékterem felé, Bakugou természetesen olyan romantikus lélek, hogy már megint a seggemet kell fognia séta közben.

Igaza lehet azzal az állítással, hogy neki ez legalább olyan berögzült dolog, mint a légzés, vagy a pislogás. Még mindíg zavarba hoz vele, de amekkora rohadék, még élvezi is.

Denki, Hanta, és Aishido egész úton előttünk ugrándozott, futkározott, mi pedig Kiri-vel, és a sündisznóval sétáltunk, és beszélgettünk mögöttük.

A játékteremben rengeteget időztünk, ez már-már a törzshelyünk. Denki-vel és Kirishima-val szokás szerint versengtünk, akár a Mortal Kombat-ban kellett levernünk egymást, akár a versenyautós játékok egyikét játszottuk.

Sero a horror játékok híve (annak ellenére, hogy rohadtul fél játék közben).
Bakugou pedig játék közben már megint olyan szinten felbaszta az agyát, hogy majdnem szét vert a gépet, így inkább úgy döntöttünk ideje elmenni kajálni.

Egy McDonald's-ba vezetett, ahol mindenki kikérte az ebédjét, amit éppen megkívánt. Minden rendben ment, amíg Sero el nem követte élete legnagyobb hibáját...véletlenül az én sültkrumplimból vett el egy szálat.

-Sero?-néztem dühösen a fekete hajú fiúra, aki sötét aurám láttán jobban megijedt, mint egy jó kis horror játék közben.
-T-Tessék Kim-san?-remegett meg a hangja.
-Hogy merészelsz ellopni egyet a krumplimból?-vetettem rá egy idegtépő mosolyt.
-B-Bocsi! Véletlen volt!-azzal elém tolta az ő adagját.
-Köszönöm hogy megértessz, tudod ha kajáról van szó, akkor bármire képes vagyok.-mosolyogtam immár kedvesen.
-Kimi-san ilyenkor rohadt ijesztő...-súgta Kaminari, alig hallhatóan Kirishima-nak.
-Mit mondtál Kami?-jelent meg körülöttem újból a sötét aura.
-S-SEMMIT!-tette maga elé a kezeit védekezés képpen a kis pikachu.
-Én is így gondoltam.-folytattam az étkezést.
-Látszik hogy az én nőm, ami az övé, az övé.-vigyorgott büszkén Katsuki.
-A "nőd" éppen az egyik szendvicsedet eszi, Bakubro.-nevetett Kirishima.

Bakugo rám és a dupla sajtburgerre vezette a tekintetét, és robbantgatott párat az öklében.

-Asszem futnom kéne ugye?-vakartam a tarkóm, miközben vissza helyeztem a szendvicset, idegbeteg barátom elé.
-De még mennyire!-kezdett betegen vigyorogni, mire én felpattantam a helyemről és az iskola irányába kezdtem futni.
-ELKAPLAK TE POKLOS LIBA!-ordította a szöszi, és utánam iramodott.

Így történt, hogy Bakugo az iskoláig kergetett, itt pedig a fal, és két karja segítségével ejtett csapdába.

-Hát, elkaptál.-vigyorogtam idegesen, a büntetésemet várva.
-Mégszép.-hajolt még közelebb, ezzel teljesen a falhoz préselve.

Pillanatokon belül, Katsuki heves ajkait nyomta az enyémekre, és szenvedélyesen csókolni kezdett. Kezeit a fejem mellől a derekamra csúsztatta, és kicsit megemelt, mire én a dereka köré fontam a lábaimat, ő pedig a combomnál fogva tartott engem. Eközben egy pillanatra sem szakadtunk el egymástól, így elválásunk pillanatában alig kaptunk levegőt.

-Beindultál robbantós gyerek?-birizgáltam a szőke tincseit, amit tudom hogy utál, csak nem érdekelt.
-Hmm...talán.-mosolygott perverzen.
-Tőlem aztán nem kapsz semmit.-kuncogtam.-Az iskola területén nem bonyolódhatunk ilyesmibe.
-Mert?-kérdezte, és hüvelykujjával cirógatni kezdte a combom.
-Mert a szüleim tanárok, és nem hiányzik hogy kiderüljön, egyenlőre nem. Hidd el, hogy én is várom már azt a pillanatot, amikor egy nyugodt helyen, nem létezik más, csak te és én, de az a hely nem egy kollégiumi szoba.-döntöttem a homlokom az övének, és egyik kezemmel megsimítottam az arcát.

Katsuki sóhajtott majd egy puszit nyomott a számra, és elengedte a lábaimat, így azok földet érhettek.

-Remélem tudod, hogy ilyenkor gyűlölöm a kolit, és az apáidat.-morgott.
-Ez van sündisznó, megszoksz, vagy megszöksz.-rántottam meg a vállaimat.

Felsétáltunk Bakugo szobájába, ahol egymást basztatva játszottunk a laptopján. Az elején röhögtünk, aztán Katsu felbaszta az agyát, mivel sorozatban harmadszor vertem meg a játékban. Végül, mikor már idegileg teljesen ki volt, lehajtottam a laptopot, és az ölébe mászva kezdtem cseszegetni, amit azzal viszonzott, hogy az ágyra tepert, és gonosz kacaj kíséretében kezdett "halálra" csikizni.

-Eh-Elég!-szakadtam a nevetéstől.
-Ki a nyertes?-folytatta egy beteg vigyor társaságában.
-Okééé...NYERTÉL, CSAK HAGYD ABBA!-nevettem egyre inkább fájó hassal, mikor drága barátom végre befejezte.
-Én is így gondoltam.-dőlt le mellém.
-Szadista vagy, tudsz róla?-fordultam felé.
-Ja, lehet...

Megint elvesztem azokban a gyönyörű skarlát íriszekben...

Helló mindenkinek! A hétre ígért meglepi késik mert rohadt béna vagyok😂

Ennyit szerettem volna, további szép napot! 😁