My Hero ~bnha fanfic~ Befejezett!

18.rész

Elindultam Shoto és az idegen srác felé, hogy közéjük csapjak.

-Bocsássatok meg, de rohadtul befejezhetnétek a veszekedést, mert kibaszott idegesítő!-álltam meg a két fiú mellett, akik egyből elhalkultak, és rám kapták a tekintetüket.
-Kimiko-san, neked muszály ebbe is beleszólnod?-forgatta a szemeit Shoto.
-Todoroki Shoto, nem fogom hagyni, hogy a te kis gyerekes veszekedésed húzza le a UA-t!-szidtam a fiút, aki a földet kezdte nézni.
-Gomene...-azzal elsétált.

A másik fiút csak végig mértem, és egy megvető pillantás után ott hagytam.

A diákok gyűltek a csarnokban, köztük azonban csak páran voltak a UA diákjai közül. Lassan elérkezett a felmérés ezen részének vége, már csak 10 személy juthatott tovább.
Ha szerencsénk van, mindenki bejut.

Bakugo Katsuki, ha nem jutsz tovább akkor eláslak!

Mindenki idegesen figyelte ki lép be a kapun. Először Katsuki, Eijiro, és Denki jelentek meg, majd Deku és a többiek is csatlakoztak hozzánk. Az egész 1-A átjutott az első megpróbáltatáson.

Elmondták az eredményt, majd következett az ideiglenes engedély vizsga második fele. Mentés...

Hogy is mondjam...PROFI vagyok...

Minden romokban, sérültek minden felé. Én egyből súlyos sérültek után kezdtem kutatni, akikkel próbáltam minél közvetlenebb lenni.

-Jól vagy?-emeltem ki egy gyereket a roncsok közül.
-Mínusz pont! Azt kéne mondanod nem lesz semmi baj! Ha az állapotomról kérdezel, azzal meg rémíthetsz, és akkor jobban fogok stresszelni!-ütött a fejem tetejére a kezében lévő műanyag játékkal.

Ha nem az engedélyem forogna kockán, most visszadobnám oda ahol volt....

-Nem lesz semmi baj, most elviszlek egy helyre, ahol vigyáznak rád, aztán megkeresem a szüleid...

Felkaptam az ölembe, és az elsősegély nyújtáshoz felállított helyre siettem vele.

Próbáltam minél több emberen segíteni, amikor egyszer csak "gonosztevők" indultak meg, és ostromolni kezdték a megmenekített embereket.

Gang Orca?

Elindultam hogy segítsek távoltartani a sérültektől a gonosztevőket, amikor észre vettem, hogy Orca ellen megindult Shoto, és az a másik srác. A másik fiú képessége valami széllel kapcsolatos volt, ám Todoroki tüze miatt a levegő felfelé áramlott...

Istenem, hogy ezek már megint veszekednek...

A két fiú szájharcot folytatott egymással, én pedig úgy döntöttem...

Ha ők ilyen idióták, akkor majd én leszedem Orcát...

Nagy áramos löketeket küldtem a bálna felé, amik hatására ő csak kicsit nehezebben használta az eholokációját...
A tűz és a szél nekem is betettek, a forró levegő szinte égette a bőrömet, kezdtem fáradni, és a két fiú hadakozása is felcseszte az agyam.

-TODOROKI SHOTO ÉS TE SZELES KÖLYÖK! HA NEM FEJEZITEK BE EZT A HÜLYESÉGET, A FELMÉRÉS UTÁN OLYAT TESZEK, AMIT MÉG ÉN IS MEGBÁNOK!-ordítottam rájuk, mire ők elkezdtek figyelni.

Látták, hogy a képességem elkezdett visszahatni a testemre, és a kezeim egyre jobban remegnek, a magas feszültségtől.

Shoto és a fiú egymásra néztek, beszéltek valamit, majd végre összedolgoztak. Én kissé hasogató fejjel, és iszonyúan fájó kezekkel indultam, hogy még több embert mentsek ki.

Lassan ennek a körnek is vége szakadt. Engem a gyengélkedőre küldtek, hogy valamit kezdjenek a sebes kezeimmel. Lefertőtlenítették, majd bekötözték őket, majd visszamehettem a többiekhez. Megkerestem az osztálytársaim, hogy velük láthassam meg az eredményeket.
Boldogan olvastam le a kivetítőről a nevemet, majd Katsuki-ét kezdtem fürkészni ám...nem szerepelt a listán, ahogy Todoroki-é sem.

A két csodabogár nem tudott levizsgázni...

A vizsgabiztos elmondta, hogy van lehetőség pót vizsgára, de Bakugo dühtől vöröslő feje, még ennek hallatán sem változott.

Mina az örömtől a nyakamba ugrott, az osztály nagy része ujjongott...kivéve Shoto-t és Katsuki-t ugyebár.
Miután a lányokkal fulladásig ölelgettük egymást, a barátomhoz sétáltam, aki durcás arccal nézett rám.

-Ha most elkezdesz sajnálni, és azt mondod "majd legközelebb menni fog", akkor inkább kussolj...-dörmögte.
-Egy fenét akartalak én sajnálni, azért jöttem hogy gratulálj!-dörgöltem az orra alá, hogy nekem sikerült.
-Azt várhatod.-húzta kaján vigyorra az ajkait, amik pillanatokon belül már a számat ostromolták.
-Ez a jutalmam?-mosolyogtam bele a csókba.
-Nem, a jutalmad az hogy még nem robbantottam le a fejed.-kócolta össze a hajam, majd odasétált Kirishimáékhoz.

Miután átöltöztünk a buszhoz sétáltunk. Mielőtt felszállhattunk volna, még elkaptak minket más iskolák diákjai egy-egy mondatra.

Shoto éppen azzal a szeles sráccal trécselt, amikor a srác utánam szólt.

-Hé! Áramos lány!-intett egy mosollyal az arcán.
-Mit akarsz "Szeles Gyerek"?-fordultam felé értetlenül.
-Ha te nem szidsz le minket, akkor lehet hogy még mindig hadakoznék Todoroki-kunnal.-élte bele magát teljesen.
-Ezt hogy lehet ilyen szenvedéllyel mondani?-húztam fel az egyik szemöldökömet, a fiú pedig teljes erejével arcon baszta magát.-Wow...-néztem végig a srác vérző orrán és száján.
-Imádja a szenvedélyt.-jelent meg mögötte egy lila hajú fiú, aki a sapkájából ítélve a srác osztálytársa lehet.
-Aha...látom. Azt hiszem én megyek.-mutattam a mögöttem várakozó iskolabuszra.

Felszálltam, majd leültem a helyemre, ahol idefelé is jöttem. Bakugou ledobta magát a melletem lévő székre.

-Nem értem mi a problémája az embereknek, nem tudják elfogadni ha valaki indulatosabb, vagy mi?-döntötte hátra a fejét.
-Néha meg kell próbálni együttérzőnek lenni Katsuki, de ha egy kicsit megnyugtat, én azt szeretem mikor felrobbansz a méregtől.-boxoltam vállon.-Mikor vissza értünk, elmondjuk neki.
-Azt még mindig nem mondod el hogy, hogy igaz?
-Hogy ennél is jobban felbasszam az agyad? Köszi, majd talán máskor.-tettem fel a kezeim védekezés képpen.

Elindult a busz, Bakugo pedig csatlakozott Kirishimához és Denkihez, mellettem pedig Shoto foglalt helyet.

-Miért martátok egymást annyira azzal a gyerekkel?-támasztottam a térdeimet az előttem lévő ülés hátuljának.
-A sráccal már találkoztam ezelőtt, ugyanúgy ajánlással jutott volna be a UA-be mint én. A felvételinken leelőzött, jobb volt nálam. Amikor viszont beszélni akart velem, én annyit mondtam hogy "útban van". Utólag kiderült hogy az apám egyik rajongója volt, de mikor még gyerekként egyszer aláírást kért tőle, ugyanezt mondta neki. Mivel az egyik szememet apámtól örököltem, így ő ugyanazt a rideg tekintetet fedezte fel. Hiába volt ügyesebb nálam, úgy döntött másik iskolát választ a UA helyett.-mesélte a felemás fiú, maga elé nézve, és a kezeivel "játszogatva". (Értitek na XD)
-Ez annyira igazságtalan. Az apád miatt ítélnek el téged is. Pedig egy rohadt kedves srác vagy.-muttam felé egy halvány mosolyt.
-Ezt meg hogy érted?-csodálkozott.
-Igazából, mikor először láttalak, úgy voltam vele, hogy te vagy az osztályban az a srác, akivel nem véletlenül nem beszél senki. Rideg tekintet egy kifejezéstelen arccal, amit csak néhány szerencsés ember láthatott mosolyogni.-magyaráztam a fiúról először megszületett gondolataimat.-De mikor először kihívtál engem, hogy menjek el veled sétálni, ez az egész megváltozott. Egy csendes és nyugodt fiú vagy, aki csak akkor szólal meg, ha tényleg kell, és a beszólásai óriásiak.-mondtam, immáron vigyorogva.
-Még senki nem mondott nekem ilyesmit...sőt, eddig nem is igazán voltak barátaim. Midorya-n kívül, te voltál az egyetlen, akit sikerült különösebben megkedvelnem. De van egy dolog, amit nem tudok rólad...mi van a vérszerinti szüleiddel?-vezette heterokróm tekintetét az arcomra.

Ökölbe szorítottam a kezeimet, és lehajtott fejjel csak annyit szűrtem ki a fogaim között.

-Arról nem beszélünk...