My Hero ~bnha fanfic~ Befejezett!

6.rész

Reggel mikor felébredtem már senki sem feküdt melletem, sőt már a szobában sem tartózkodott senki, rajtam kívül.

Kikászálódtam az ágyból, majd az órára néztem. Fél hét...ilyenkor még senki sincs a folyosón. Halkan átsétáltam a saját szobámba.

Öltözködni kezdtem, majd amikor fésülködés közben a tükörbe néztem, egy kérdés jutott az eszembe.

Miért csinálja ezt? Nem mond semmit, de mégis a tudtomra adja, hogy akar valamit...

Mikor elkészültem lesétáltam az udvarra. Csend volt, amit csak néhány madár csicsergése tört meg. Körbe néztem, hogy lássam van-e rajtam kívül itt valaki, a kora reggeli órákban. Az egyik padon Shoto ült, egy könyvel a kezében.

-Jóreggelt Todoroki.
-Kim-san...mit keresel itt ilyen korán?-nézett rám meglepetten.
-Nem tudtam aludni, igazából ennyi...
-Hova mész?
-Gondoltam lemegyek a városba, kávézok egyet, meg ehez hasonlók. Velem tartasz?-mosolyogtam rá.
-Éppenséggel ráérek, szóval elkísérhetlek...

Todorokival elmentünk reggelizni, és kávézni, majd vissza indultunk a suliba.

Az udvaron Kirishima, és Bakugo beszélgetett, de amikor Bakugo észrevette, hogy öleléssel búcsúzok el Shototól, haragosan kezdett felém trappolni.

-Mi közöd neked a felemáshoz?-kérdezte dühösen.
-Neked is jóreggelt. A "felemás" egy barátom, csakúgy mint Kiri, vagy Kami. De miért is érdekel?-mosolyodtam el.
-Csak kíváncsi voltam.-forgatta a szemeit.
-Féltékeny vagy?-kuncogtam.
-Én féltékeny? Csak szeretnéd..-erőltetett egy nevetést.
-Féltékeny vagy.
-Nem, nem vagyok az.
-De igeeen...
-Mi a téma?-lépett mellénk Kiri.
-Semmi különös...-mondta a szőke.
-Féltékeny...-súgtam Kiri fülébe.

Kiri és én nevetni kezdtünk, a sündisznó pedig zavarában, csak elfordította a fejét, majd egy pár másodperc múlva, haragos tekintetének kíséretében kezdett ordibálni velünk.

Délután...

A városban sétáltam, lassacskán sötétedett. Elkísértem Momot, és Tsuyut egy parkba, ahol valami találkozójuk volt. Felajánlották hogy tartsak velük, de inkább elindultam, vissza a kollégiumba.

-Mi ez a sok hős az utcán, ez ma már vagy a 20. UA tanuló, akit késő este sétálni látok.-hallotam egy rekedtes hangot magam mögül.

Hátranéztem, egy fekete hajú férfit láttam, kék íriszei szinte világítottak a sötétben. A bőre több helyen megégett, és nem tűnt "jófiúnak".

-Talán már az is probléma ha sétálunk?
-Bulis csajnak tűnsz, mi a képességed?-döntötte kicsit oldalra a fejét.
-Nem sok közöd van hozzá, gonosztevő...-fordultam felé harciasan.
-Ennyire látszik hogy én nem játszom ezt a szánalmas kis hős játékot?-nevetett gúnyosan.- Megtisztelő lenne ellened egy mérkőzés. Mit szólsz hozzá?
-Nincs időm minden második emberrel megmérkőzni.
-Gyáva vagy?-kúszott rosszfiús mosoly az arcára.
-Nem vagyok gyáva...legyen!

Elindultunk az erdő felé, azon belül pedig egy tisztásra mentünk.

Hihetetlen hogy egy vadidegennel sétáltam el az erdőbe...

Tisztes távolságba álltunk egymástól, egy ideig csak néztük egymást, amikor a férfi kezdeményezett.

Kéken izzó lángokkal borította el körülöttem a földet, bezárt. Kiszámítható volt, hogy a következő támadása fentről fog érkezni. Amint felém ugrott villámcsóvákkal taszítottam elmagamtól, ő pedig háttal egy fának csapódott. A lángok közül azonban, még mindig nem sikerült kiszabadulnom. A következő pillanatban mögém került, és elkapta a nyakam. Szorosan szorított magához, miközben a fülembe súgott pár szót.

-Mond meg a szöszinek hogy Dabi visszajött.-hallottam rekedtes hangját, amint ördögien belenevetett a fülembe.

Nem tudtam mit tenni, a fickó pillanatokon belül eltűnt.

Mi vagyok én, posta galamb? Semmi közöm a kis játékához...

Visszamentem a koleszba, Momo és Tsuyu már ott voltak.

-Kim, hol voltál? Már aggódtunk...-mondta Momo.
-Nyugi "anya", csak volt egy kisebb konfliktusom út közben.
-Te mindig belekeveredsz valamibe?
-Ilyen a formám, de ha most megbocsájtotok, dolgom van.-kacsintottam, és elsétáltam.

Fel szenvedtem magamat a lépcsőn, és bekopogtam Katsuki szobájába.

-Halihó...-Dugtam be a fejem az ajtón.
-Késtél...
-Közbe jött valami. De elmondanád miért hívtál ide?
-Mi van közted és a felemás között?-fúrta a tekintetét az enyémbe.
-Már mondtam, barátok vagyunk, semmi több. Te pedig ha akarsz tőlem valamit, akkor jobb ha sietsz...
-Nem akarok tőled semmit...én veled akarok valamit.-lökött a falhoz.
-Akkor tegyél...-nem tudtam befejezni, mert a számra tapadt.

Agresszívan táncolt a nyelve, az enyémmel. Olyan szenvedélyesen csókolt hogy levegőt sem kaptam. Amikor szétváltunk, mind a ketten levegő után kapkodtunk.
Katsuki már éppen hátrébb lépett volna, mikor visszarántottam, a pólójánál fogva.

-Ennyivel nem úszod meg...-mondtam, majd elengedtem. Ő elkapta a kezeimet, és egy kézzel fogta össze őket a fejem felett.
-Dehogy nem, megúszom.
-Ha harc, hát legyen harc...-valamennyire sikerült a tenyeremet a kezéhez csúsztatnom, és megráztam. Elkapta a kezét, és már szabad is voltam.

-Ha kéne valami, a szobámban vagyok.-mondtam, és mosolyogva ott hagytam.

Kezd érdekessé válni a játék...