Reggel mikor felébredtem már senki sem feküdt melletem, sőt már a szobában sem tartózkodott senki, rajtam kívül.
Kikászálódtam az ágyból, majd az órára néztem. Fél hét...ilyenkor még senki sincs a folyosón. Halkan átsétáltam a saját szobámba.
Öltözködni kezdtem, majd amikor fésülködés közben a tükörbe néztem, egy kérdés jutott az eszembe.
Miért csinálja ezt? Nem mond semmit, de mégis a tudtomra adja, hogy akar valamit...
Mikor elkészültem lesétáltam az udvarra. Csend volt, amit csak néhány madár csicsergése tört meg. Körbe néztem, hogy lássam van-e rajtam kívül itt valaki, a kora reggeli órákban. Az egyik padon Shoto ült, egy könyvel a kezében.
-Jóreggelt Todoroki.
-Kim-san...mit keresel itt ilyen korán?-nézett rám meglepetten.
-Nem tudtam aludni, igazából ennyi...
-Hova mész?
-Gondoltam lemegyek a városba, kávézok egyet, meg ehez hasonlók. Velem tartasz?-mosolyogtam rá.
-Éppenséggel ráérek, szóval elkísérhetlek...Todorokival elmentünk reggelizni, és kávézni, majd vissza indultunk a suliba.
Az udvaron Kirishima, és Bakugo beszélgetett, de amikor Bakugo észrevette, hogy öleléssel búcsúzok el Shototól, haragosan kezdett felém trappolni.
-Mi közöd neked a felemáshoz?-kérdezte dühösen.
-Neked is jóreggelt. A "felemás" egy barátom, csakúgy mint Kiri, vagy Kami. De miért is érdekel?-mosolyodtam el.
-Csak kíváncsi voltam.-forgatta a szemeit.
-Féltékeny vagy?-kuncogtam.
-Én féltékeny? Csak szeretnéd..-erőltetett egy nevetést.
-Féltékeny vagy.
-Nem, nem vagyok az.
-De igeeen...
-Mi a téma?-lépett mellénk Kiri.
-Semmi különös...-mondta a szőke.
-Féltékeny...-súgtam Kiri fülébe.Kiri és én nevetni kezdtünk, a sündisznó pedig zavarában, csak elfordította a fejét, majd egy pár másodperc múlva, haragos tekintetének kíséretében kezdett ordibálni velünk.
Délután...
A városban sétáltam, lassacskán sötétedett. Elkísértem Momot, és Tsuyut egy parkba, ahol valami találkozójuk volt. Felajánlották hogy tartsak velük, de inkább elindultam, vissza a kollégiumba.
-Mi ez a sok hős az utcán, ez ma már vagy a 20. UA tanuló, akit késő este sétálni látok.-hallotam egy rekedtes hangot magam mögül.
Hátranéztem, egy fekete hajú férfit láttam, kék íriszei szinte világítottak a sötétben. A bőre több helyen megégett, és nem tűnt "jófiúnak".
-Talán már az is probléma ha sétálunk?
-Bulis csajnak tűnsz, mi a képességed?-döntötte kicsit oldalra a fejét.
-Nem sok közöd van hozzá, gonosztevő...-fordultam felé harciasan.
-Ennyire látszik hogy én nem játszom ezt a szánalmas kis hős játékot?-nevetett gúnyosan.- Megtisztelő lenne ellened egy mérkőzés. Mit szólsz hozzá?
-Nincs időm minden második emberrel megmérkőzni.
-Gyáva vagy?-kúszott rosszfiús mosoly az arcára.
-Nem vagyok gyáva...legyen!Elindultunk az erdő felé, azon belül pedig egy tisztásra mentünk.
Hihetetlen hogy egy vadidegennel sétáltam el az erdőbe...
Tisztes távolságba álltunk egymástól, egy ideig csak néztük egymást, amikor a férfi kezdeményezett.
Kéken izzó lángokkal borította el körülöttem a földet, bezárt. Kiszámítható volt, hogy a következő támadása fentről fog érkezni. Amint felém ugrott villámcsóvákkal taszítottam elmagamtól, ő pedig háttal egy fának csapódott. A lángok közül azonban, még mindig nem sikerült kiszabadulnom. A következő pillanatban mögém került, és elkapta a nyakam. Szorosan szorított magához, miközben a fülembe súgott pár szót.
-Mond meg a szöszinek hogy Dabi visszajött.-hallottam rekedtes hangját, amint ördögien belenevetett a fülembe.
Nem tudtam mit tenni, a fickó pillanatokon belül eltűnt.
Mi vagyok én, posta galamb? Semmi közöm a kis játékához...
Visszamentem a koleszba, Momo és Tsuyu már ott voltak.
-Kim, hol voltál? Már aggódtunk...-mondta Momo.
-Nyugi "anya", csak volt egy kisebb konfliktusom út közben.
-Te mindig belekeveredsz valamibe?
-Ilyen a formám, de ha most megbocsájtotok, dolgom van.-kacsintottam, és elsétáltam.Fel szenvedtem magamat a lépcsőn, és bekopogtam Katsuki szobájába.
-Halihó...-Dugtam be a fejem az ajtón.
-Késtél...
-Közbe jött valami. De elmondanád miért hívtál ide?
-Mi van közted és a felemás között?-fúrta a tekintetét az enyémbe.
-Már mondtam, barátok vagyunk, semmi több. Te pedig ha akarsz tőlem valamit, akkor jobb ha sietsz...
-Nem akarok tőled semmit...én veled akarok valamit.-lökött a falhoz.
-Akkor tegyél...-nem tudtam befejezni, mert a számra tapadt.Agresszívan táncolt a nyelve, az enyémmel. Olyan szenvedélyesen csókolt hogy levegőt sem kaptam. Amikor szétváltunk, mind a ketten levegő után kapkodtunk.
Katsuki már éppen hátrébb lépett volna, mikor visszarántottam, a pólójánál fogva.-Ennyivel nem úszod meg...-mondtam, majd elengedtem. Ő elkapta a kezeimet, és egy kézzel fogta össze őket a fejem felett.
-Dehogy nem, megúszom.
-Ha harc, hát legyen harc...-valamennyire sikerült a tenyeremet a kezéhez csúsztatnom, és megráztam. Elkapta a kezét, és már szabad is voltam.-Ha kéne valami, a szobámban vagyok.-mondtam, és mosolyogva ott hagytam.
Kezd érdekessé válni a játék...
ČTEŠ
My Hero ~bnha fanfic~ Befejezett!
FanfikceA U.A. az új iskolád...találkozol pár régi ismerősöddel, és megismersz új barátokat is. Új lehetőséget kapsz az élettől...egy új családot...