My Hero ~bnha fanfic~ Befejezett!

15.rész

A próba vizsga második napja...

Kora reggel vissza sétáltam a szobámba, és készülni kezdtem. Kifésültem a hajamat, és felvettem a ruhámat. Amikor végeztem, a társalgóba mentem, ahol a lányok egy része már harcra készen várakozott. Csatlakoztam hozzájuk, és egy rekedtes "jóreggelt" kíséretében helyet foglaltam az egyik kanapén.

-Izgulsz Kimiko-san?-érdeklődött a béka lány.
-Annyira nem, inkább kíváncsi vagyok.
-Akit biztosan nem fogok legyőzni az Bakugou-kun, szinte lehetetlen leverni...-támasztotta fejét a jobb tenyerébe Ochako.
-Todoroki-kun szintén erős ellenfél...-hajtott fejet Momo.
-Ugyan már, hol a verseny szellem?-dőltem hátra, egy halvány, de bíztató mosollyal.
-Kimnek igaza van, bárki bekerülhet a legjobbak közé, csak akarnia kell!-ugrott hozzánk Mina.

Még beszéltünk pár mondatot, aztán Aizawa hangját hallva kezdtünk a kollégium ajtójánál összegyűlni. Miközben Aizawa "bátorító" szavait hallgattuk, megéreztem egy kart a nyakamban. Oldalra néztem, és Eiji cápa vigyora fogadott. Visszamosolyogtam rá, majd elindultunk az aréna felé.

A buszon én Mina mellett foglaltam helyet. Már azt sem tudtam miről beszélünk, amikor a nevető osztályban egy komoly arcot véltem felfedezni. Oda ültem Todoroki mellé, aki kivette a fülhallgatót a füléből.

-Mi ez a fapofa Todoroki-kun?-döntöttem oldalra a fejem.
-Nem vagyok az a humoros fajta, és ezt te is tudod...-vezette rám felemás tekintetét.
-Ugyan, tedd el azt a szaros telefont, és próbálj meg társasági életet élni. Nem muszály a leghangosabb nyomorékokkal beszélni, mint Denki, vagy Kirishima. Szerintem Ochako-san, és Deku-kun szívesen beszélget veled. És nem mellesleg én is itt vagyok.-muttam az arcomra egy játékos mosoly kíséretében.

Shoto először rám, majd a mellettünk lévő Midoriya-ra nézett. Egy halovány kis mosollyal bólintott, és hozzászólt.
Lassacskán beszélgetésbe elegyedtek.
Én folytattam az ökörködést Sero-ékkal.

Egymást basztattuk Kaminarival, amikor ő egy határozott lökéssel Katsuki ölébe taszított. Bakugou csak elmosolyodott, majd kacsintott egyett, aztán pedig ordítozásban tört ki.

Nem így tervezem Aizawa tudtára adni, hogy barátom van.

Mikor megérkeztünk, a tanárúr beosztotta a párokat. Óriási örömömre párba kerültem Iida-kunal.

-Óriási, futhatok utána...-forgattam a szemeim.
-Még mindíg jobban jártál mint én.-állt meg melletem Mina.
-Hm? Todoroki-kun ellen indulsz?-olvastam el a névsorban Mina párjának nevét.
-Igen...reméltem hogy valaki egyszerűbbet kapok...-sóhajtott.

Mivel tegnap is az enyém volt az első meccs, így ma is én kezdtem.

Tenya rákészült, valószínűleg van terve ellenem. Én inkább a spontán emberek táborát erősítem, lesz ami lesz.

All Might elindította a meccset, Iida pedig kezdeményezett. Egyenesen elgázolt, ám én a kezeimmel tompítottam az ütés erejét.

-Sajnálom Kimiko-san, nem szívesen harcolok lányok ellen...-hozta szokásos formáját.
-Ugyan, nekem nehogy előadd az úriembert!-markoltam a torkára, és a képességemmel lesokkoltam.

Tenya az áramütéstől rángva térdelt le elém. Egy rúgással a földre taszítottam, és a mellkasára térdeltem, miközben a nyakát végig fogtam.

Kimiko-lány, engedd el az ellenfeled.

Szólított fel All Might, jelezve a meccs végét.

-Bocsi Tenya, de nyerő típus vagyok.-rántottam meg a vállam, majd elsétáltam.

A következő meccs Bakugou vs Tokoyami. Érdeklődve figyeltem, ahogy sötétárny eltakarja Bakugout teljes egészében, de ő egy robbantásának fényével eloszlatja maga körül, majd Fumykage arcába robbant, ezzel leteperve őt. Már azt hittük vége, Tokoyaminak annyi, mikor a fiú feltápászkodott, és újabb támadást kísérelt meg, ezúttal azonban sötétárnya el sem ért Katsukihoz, máris egy robbantás küldte vissza gazdájához.
Katsuki földre küldte Tokoyamit, ezzel érve a meccs végéhez.

-Szép volt Bakubro!-dícsérte Kiri.-Trófeát érdemelnél, a meccsek 99%-át megnyered.

Katsuki körbenézett, aztán, látva hogy Aizawa nincs a közelben, hátulról, a derekamnál fogva magához húzott.

-Hülyeségeket beszélsz Furahajú, kell a fasznak trófea. A főnyeremény már az enyém.-mondta egy piszkos mosollyal, miközben a keze a derekamról a fenekemre vándorolt.
-Perverz dög!-döntöttem a fejem a mellkasának.
-Hülye némber!-nyomott egy puszit a számra.
-Mennyetek szobára.-nevetett Eijirou.
-Mi van Furahaj, féltékeny vagy, amiért velem hajlandó lefeküdni valaki?
-Miből gondolod hogy hajlandó vagyok lefeküdni veled?-fontam össze a karjaim.

Erre választ nem kaptam, csak egy szemforgatást.

-Na megyek, a következő körben én megyek Mineta ellen...-húzódott kínos mosoly a vörös arcára.
-...Megtennéd, hogy agyon baszod helyettem? Vagy legalábbis agy helyen?-kérleltem Kirit.
-Az nem túl férfias amit csinál, de nem vehetem agyon.
-Ugyan, Recovery Girl rendbe hozza egy pillanat alatt.

A mai vizsganap is gyorsan telt, Aizawa sensei elmondta hogy nagy reményeket fűz hozzánk, és bízik abban hogy az osztály nagyrésze átmegy a jövőhéten történő vizsgán.
Délután a sensei az irodájába hivatott, nem tudtam ezúttal mit szeretne, de idegesség nélkül sétáltam a tanári felé.

-Sensei?-nyitottam ki az ajtót óvatosan.
-Gyere bentebb Kim.
-Miért hivattál?-ületem le vele szembe.
-A minap említettem, hogy rajtad kívül van egy mentoráltam is. És azt mondtam megbeszéljük a dolgokat.
-Értem.-támaszkodtam az asztalra, és figyelmesen hallgatni kezdtem.
-A neve Hitoshi Shinsou, az 1/B-be jár, a szülei kértek meg arra hogy segítsek a kölyöknek, és mivel nem tűnt reménytelennek, be is vállaltam. Nyugodt viselkedésű fiú, erős képességgel.-mesélt a fiúról, aki jobban átgondolva hasonlít rá.- Ha találkozni szeretnél vele, akkor ide hívhatom...
-Még szép, hogy találkozni szeretnék vele!-mosolyodtam el és felugrottam a székről, amit ha nem kaptam volna el, akkor el is dől.-Hoppá...

Aizawa egy gyors telefonos csevegést lebonyolítva, az irodába kérette a fiút, aki perceken belül meg is érkezett. Kopogott, majd egy indigó buksi jelent meg a nyiló ajtó mögött.

-Jó estét Sensei.-köszönt illedelmesen.
-Hitoshi, ő itt Kimiko, a fogadott lányom. Már meséltem róla.-biccentett felém a fejével.
-Örülök hogy megismerhetlek, Kimiko Aishi, de hívj csak Kimnek.-nyújtottam felé a jobb kezem, egy kedves mosoly kíséretében.
-Részemről az öröm. Hitoshi Shinsou.-fogadta el a gesztust, egy kifejezéstelen arccal.
-Mint mondtam, Kim egy pörgősebb személyiség, jót fog tenni, hogy egy kicsit sürögnek körülötted.
-Aha. Biztos jól ki fogunk jönni.-beszélt a kócos fiú, még mindíg ugyanolyan fapofával.

Már láttam magam előtt, hogy egy nagy kihívás lesz, az hogy rábírjam a srácot arra hogy mosolyogjon, de szeretek küzdeni.

Nem maradtam sokáig, elindultam vissza kollégiumba.
A szobám felé vettem az irányt, ám akkor meghallottam, hogy Kirishima szobájából nevetés, és Bakugou ordítozása szűrődik ki.

-Halihó!-nyitottam rájuk.-Hát ti mit csináltok?-érdeklődtem.
-Játszunk, és Bakubro túl komolyan veszi a játékot.-vigyorgott a kiscápa.
-Mint mindíg...-csatlakozott Pikachu.
-Nem tehet róla hogy maximalista...-kócoltam össze a kanapén ülő, kissé ideges szőke sündisznóm haját.

Bakugou elkapta a karom, és magára rántott. Az ölébe ültetett, és úgy folytatta a játékot.

Játszottak és Katsuki akárhányszor idegállapotba jött, megszorította a kezem.

-Srácok...nem unjátok még a játékot? Csak mert Bakugou már majd eltöri a kezem.-kérdeztem nevetve.
-Ne kényeskedj Liba.-forgatta skarlátjait.
-Ugyan Bakubro, nem férfias fájdalmat okozni egy lánynak.-hivatkozott Eiji.
-Istenem, ekkora idiótát...-sóhajtott a sünim, majd a kezem a szájához emelte, és nyomott rá egy kis puszit.-Remélem jobb, mert rohadtul nem kapsz még egyett...
-Te ki vagy, és hol van Katsuki?
-AWW....-hallottuk újra, ahogy Kiri és Kami elolvad.

Jó kis délután volt, az biztos...