My Hero ~bnha fanfic~ Befejezett!

32.rész

Reggel egyedül ébredtem Katsuki ágyában. Mindössze egy nagy póló volt rajtam, ami Baku édeskés, karamell illatát árasztotta. Felülve az ágyon néztem a szekrényre, mivel annak ajtaja tükrös volt. A vállam tele harapás és szívás foltokkal, ahogy a kulcscsontom és a nyakam is.

Hát igen, nem semmi estét tudhatok magam mögött...

A szememet dörzsölgettem, mikor az ajtó lassan kinyílt, és a szőke süni lépett be rajta. Becsukta maga után az ajtót, majd felém fordult. A hajam kócos volt, a szemem alatt néhány halványabb karika volt észrevehető.

-Gyönyörű vagy...-suttogta maga elé a szöszi, remélve, hogy nem hallom meg, eme ritka bókot.-Nagyon fáj?-nézett végig a nyakamon, és a vállaimon.
-Nem súlyos...örülök hogy élvezted.-mosolyogtam kissé elvörösödve.
-Az attól függ. Neked milyen volt?-ült le mellém az ágyra.

Furcsa érzés volt tőle hallani ezt a kérdést. Az éjszaka során jópár könnycsepp hagyta el a szemeimet, de tudom hogy próbált mindennél jobban vigyázni rám.

-Eszméletlen volt.-döntöttem a fejem, a vállára.-Örülök, hogy veled történt meg.-fordultam felé boldogan.
-Hát, azért remélem tudsz járni.-vigyorgott elégedetten, mire én csak nevetve vállon boxoltam.-Komolyan mondom...

Végül sikeresen kikászálódtam az ágyból...és igen, tudok járni...majdmagamra húzva egy rövidnadrágot, elindultunk le az emeletről, egyenesen a konyhába.

-Jóreggelt.-köszöntem a konyhapultnál munkálkodó Mitsuki-nak.
-Reggelt Kim-chan. Hogy aludtál?-érdeklődött.

A tekintetem Katsukira kaptam, aki majd megfulladt ahogy visszatartotta a nevetést.

-Hát ő...jól?-adtam választ kissé zavartan.

Leültünk reggelizni, aztán felöltöztünk, és barátommal sétálni indultunk. Végül egy parkban telepedtünk le, és ott beszélgettünk egy padon ülve.

-Tényleg nem voltam veled túl durva?-komolyodott meg a szőke hangja.
-Hányszor mondjam még el te idióta robbanó cukor, hogy nem? Mondtam hogy élveztem a dolgot, ha nem így lett volna, akkor már rég tudnád.-döntöttem a fejem a fiú vállára.
-Hát, te se voltál rossz.-kúszott az ajkaira egy rossz fiús mosoly, majd rám kacsintott.
-Perverz!-löktem meg játékosan.
-Na mi van Liba, mitől lettél vörös?-incselkedett.
-Menj a picsába Bakugo Katsuki!-takartam el az egyre forrosodó arcomat.
-Majd talán máskor, te hülye némber!-húzott magához a derekamnál a vigyor az arcáról pedig levakarhatatlan volt...legalábbis addig, amíg egy pár srác, minket figyelve el nem sétált mellettünk.-Oi nyomorékok, mit kell bámulni?! -váltott a jól megszokott haragos hangnemébe.

A két fiú gyorsan elhúzta a csíkot, mielőtt még ez a szörnyen félelmetes sündisznó nekik ugorna.

Miután vissza értünk a házba, összepakoltuk a szükséges dolgainkat, és a szülőktől való búcsút megejtve indultunk vissza a UA-be.

Vissza érve a koliba, engem elakartak rabolni a lányok, szóval egy gyors puszit nyomtam a morcos sün arcára, majd leléptem a csipet csapattal.
Rég volt már olyan, hogy a lányokkal töltöttem egy kis időt, így jól esett végre egy kis shoppingolás, még akkor is, ha csak pár dolgot vásároltam. Momo természetesen próbált rámerőszakolni pár nőiesebb darabot, de végül sikerült megmenekülnöm a szoknyáktól, és a virágmintás ruháktól. Mina-val és Jirou-val viszont annál több dolgot néztem meg, és végül vettem is egy pólót, amin a (kedvenc banda) logója volt, és néhány apróbb kiegészítőre is szert tettem. Yaoyorozu természetesen két tömött szatyorral hagyta el a plázát.

-El is felejtettem hogy milyen fárasztó a vásárlás...-nyüszörögtem, miután beültünk egy cukrászdába.
-Én nagyon élveztem, és esküszöm hogy legközelebb ráveszlek hogy szoknyát vegyél!-csillant fel a copfos lány szeme.
-Még mit nem...-vezettem rá álmos tekintetem.
-Ki tudja, lehet jól állna valamelyik.-tette ujját az arcához a békalány, miközben elgondolkodott.
-Bőven elég az egyenruhát elviselnem...-kortyoltam az asztalon lévő kávémból.
-Sőt, Jirou-sannak is kereshetnénk majd valami igazán csajosat!-lelkendezett tovább Momo, mire Jirou, csak egy ijedten nézett végig a társaságon.

Elfogyasztottuk a süteményeinket, és italainkat, majd folytattuk utunkat haza felé.

-Végre egy kis nyugalom...-mondtam magamnak, miközben elnyúltam az ágyamon.

Az előbbi csendet kb másfél percig élvezhettem, aztán egy Kaminari esett be az ajtómon.

-Miért kellett megszólalnom?-nyomtam a fejem a párnák közé.
-Szia Kimi-chan!-üdvözölt vidáman a földön fekvő pikachu.
-Szia Kami, ezúttal minek köszönhetem a látogatásod?-fordultam felé.
-Hát igazából az van, hogy Bakugo már megint ki akar nyírni, a szokásos... -mesélte miközben lassan feltápászkodott.
-Mért nem vagyok meglepve.-sétáltam ki a folyosóra, ahol sikeresen megállítottam idegbeteg barátomat, és így nem kellett azon tanakodnom hova rejtem Denki hulláját.-Ezúttal mit csinált ez a jómadár?-vontam kérdőre az előttem álló időzített bombát.

Mint kiderült Denki, állítása szerint teljesen véletlenül, rácsapott Baku seggére, mert az mekkora poén.

-És Sero ehez mit szólt?-néztem pikachura.
-...ő találta ki...-súgta a fülembe, hogy Katsuki ne hallhassa.

Végül lenyugodtak a kedélyek...már ha Katsukit lehet nyugodtnak nevezni, amikor nem alszik...

Jó lenne ha ezek nem a UA fesztivál előtt végeznék ki egymást.

Time skip...

Pár nap múlva itt a fesztivál, megbeszélte mindenki, hogy mit vállal az 1A bemutatóján. Én ugyan nem lépek fel, hanem csak háttér munkát végzek, a hangtechnikával. A srácok már elkezdték a próbákat, és egész jól mennek nekik a dolgok. Éppen az iskola udvarán beszéltünk meg néhány dolgot, amikor Mirio és Aizawa jelent meg, a kékhajú kislány társaságában.

Mindannyian örömmel fogadtuk a kis vendéget. Eri szemei egyből felcsillantak, mikor megtudta hogy a kis brokkoli bizony táncolni fog. Mikor Aizawa közölte, hogy Eri-sanra ő fog vigyázni, az én szemeimbe is több fény szökött.

-Lesz egy kis hugom?-mosolyogtam a fekete hajúra.
-Férre érted Kim...-emelte maga elé a kezeit fogadott apám védekezés képpen.
-Deee...majd nem olyan?-vakartam a tarkóm kínosan, mire csak egy sóhaj érkezett válaszként.

Végül elköszöntük Eri-től, aztán folytattuk a készülődést a fesztivál napjára.

Mindenki lázasan gyakorolt a nagy napra, ami igencsak hamar elérkezett...