My Hero ~bnha fanfic~ Befejezett!

3.rész

Péntek délután van, Kiri, Kami, és Katsuki elmentek bandázni, így más társaság után kellett néznem. A társalgóban csak Deku és Uraraka volt.

Amiről nem tud, az nem fáj neki...

-Sziasztok.-köszöntem mosolyogva.
-Ö...szia?-néztek rám idegesen.
-Nektek meg mi bajotok van?-érdeklődtem.
-Hát, tegnap te Kacchan-al voltál nem?
-Igen, miért?
-Hát, általában aki Bakugo-val jóban van, az nem beszél velünk, mivel Bakugo nincs odáig Dekuért.
-Tudok róla, de én Kim vagyok, nem Bakugo.
-Csak kicsit fura volt hogy idejöttél hozzánk...-jött zavarba Deku.

Kb 20 perce beszélgettünk, amikor két kibaszott forró kezet éreztem a vállamon...
Hátra néztem, és láttam hogy Katsuki áll mögöttem, és nem éppen tűnt boldognak.

-Szia Katsuki...
-Szia Kim, mondcsak, nincs kedved inkább velünk jönni?-szorította meg a vállamat.
-Ch...miért kéne veletek mennem? Azzal beszélek akivel akarok.
-Kimi, jobb ha most velünk jössz...-suttogta Kami.
-Csak a kedvedért Kami, semmi másért. Sziasztok srácok, majd még beszélünk.

Elindultam Kamival, de Bakugo még pár megvető pillantással adta Deku tudtára, hogy "nem, nem fogok beszélni velük".

-Kimi, mondtam hogy nem jó ötlet Dekuval beszélni...-dorgált Kiri.
-Miért, üljek egyedül a szobámban vagy mi?
-Rengeteg diák van még a suliban...-mondta Kami.

Katsuki lassan sétált oda hozzánk.

-Ha mégegyszer meglátom hogy Dekuval beszélsz lerobbantom a kezeidet.
-Féltékeny vagy, vagy mi?-mosolyodtam el, és felhúztam egy szemödököm.
-Csak szeretnéd. Döntsd el, hogy velünk, vagy velük barátkozol. Most pedig velem jössz, és megint segítesz tanulni.
-Ha szebben kéred, akkor talán.

Kiri és Kami ámulkodva nézték, hogy vissza szólok Katsukinak.

-Velem jössz, és tanulunk! Ne kelljen mégegyszer mondanom!-mordult rám.
-Kérd szépen, és akkor megyek...

Nem tudtam befejezni a mondandóm, mert Katsuki a vállára kapott, és úgy vitt fel a koliba.

Bakugo leültetett a földre, elővette a könyveit, és mellém ült.

Miközben tanultunk elkezdett érdekelni egy kérdés.

Milyen lehet az esete? Tudom, hülyeségnek tűnhet, de kíváncsivá tett...

Elhatároztam, hogy megkérdezem, amikor végeztünk.

Az utolsó füzetet is becsuktuk, majd Katsuki elfeküdt a földön, pont mint legutóbb.

-Kérdezhetek valamit?-néztem a földön fekvő fiúra.
-Mond.
-Nem tudom miért, de érdekelni kezdett, hogy egy olyan fiúnak, mint te, milyen lányok jönnek be, mi az eseted?
-Hm...szívesen elmondom, ha utána te is elmondod, hogy neked mi tetszik.
-Rendben, legyen.
-Hát, a lényeg hogy féken tudjon tartani, húzza meg a határokat. Legyen agresszív, mert engem ez hoz lázba. Ezért te szóba sem jöhetsz, a cuki kis mosolyod, és az édes nevetésed...olyan mintha egyé váltál volna a többi korodbeli csajjal...kurvásodsz...-állt fel a földről, és vigyorogva mondta a szemembe.

Amint ezt kimondta, felment bennem a pumpa.

Kurvásodok mi? Az elöbb azt mondtad az agresszív lányokat szereted, nem igaz?

Igen...felpofoztam...

-Baszki, nem hittem hogy elő tudom hozni a régi éned. Idióta, majdnem eltörted az orrom...de, ez nagyon sexy volt...-törölte le a vért az orráról, majd elmosolyodott.
-Ha akarok, akkor kedvesen viselkedem, de még mindig a régi önmagam vagyok. Most asszem megyek, késő van.

Faképnél hagytam, beszaladtam a szobámba, és kulcsra zártam az ajtót.

Bedőltem az ágyamba, és ölelgetni kezdtem a párnám. Vigyorogtam, talán még be is könnyeztem.

Bókolt nekem...bókolt nekem? ...tetszett neki hogy felpofoztam?

Sorra jöttek a kérdések, de a szívem legmélyén tudtam hogy komolyan gondolja.

Pár órával később...

Még mindig nem tudtam elaludni, az eszem egy bizonyos személy körül forgott.

Aztán úgy döntöttem átsétálok Kiri-kun szobájába.

Benyitottam, Kiri az ágyában ült, és a laptopját buzerálta.

-Szép estét, éjjeli bagoly.
-Te hogy hogy ébren vagy, és ami mégjobb kérdés, hogy hogy itt vagy?-kérdezte mosolyogva.
-Emlékszel hogy Katsuki elrángatott magával tanulni?
-Persze hogy, mesélj.-csukta le a laptopot.
-Tanulás közben eszembe jutott egy elég hülye kérdés, méghozzá az, hogy Bakugo milyen lányokat szeret. Meg is kérdeztem tőle, és...felbaszott, maradjunk ennyiben, és felpofoztam elég szépen...
-Kiküldött a szobából?-hervadt le a mosoly Kirishima arcáról.
-Nem teljesen...bókolt, a maga módján...
-Bókolt? Mi ugyan arról a Katsukiról beszélünk?-nyíltak tágra fáradt szemei.
-Mondanám hogy burkoltan, de a "sexy volt" nem éppen burkolt...
-Mi az Isten? Ritka szerencséd van te lány, imád téged.-húzta széles mosolyra a száját.
-Az "imád" kicsit túlzás...-vörösödött el az arcom, és zavartan a hajamba túrtam.
-Kimi-saan! Tetszel neki!-karolt át a vállamnál.
-Remélem igazad van Kiri-kun...

Vissza mentem a szobámba, lefeküdtem az ágyra, és a plafont bámultam. Sokminden eszembe jutott, de végül elnehezedtek a pilláim, és elaludtam.

Kami hangjára ébredtem, aki a folyosón beszélgetett valakivel.
Felöltöztem, és kiléptem a szobámból.

-Kimi-san!-ugrott a nyakamba Kami.
-Kami, neked is jóreggelt.-mosolyogtam a fiúra, aki energiával tele vigyorgott.
-Kacchan tudni szeretné, hogy van-e kedved a mai napot velünk tölteni?
-Megöllek!-jelent meg Bakugo a folyosó végén.

A feje vöröslött a haragtól, fogait össze szorította.

Kami pajzsként használt, és a hátam mögé bújt.

-Védj meg Kimi-san!-könyörgött.
-Igen Katsuki, szívesen veletek tartok a mai nap.-mosolyogtam, és felhúztam az egyik szemöldököm.
-Tch...-csettintett a nyelvével.-legyen, velünk jöhetsz...

Hát, mit ne mondjak, izgalmas szombati napot tudhatok a hátam mögött. Jó volt felszabadulni a fiúkkal, a városban lévő játékteremben voltunk, utána kajáltunk, és a tengerparton sétálva töltöttük a nap maradék részét. Kiri vette fel a bébiszitter szerepét, Katsuki, Kami és én pedig a három rosszcsont kölyökként idegesítettük őt.

Este örültem hogy haza jutottam. Kiterültem az ágyamra, a bal kezem pedig a szememre tettem.

Talán ez volt életem legjobb napja...