A "fekete" gyémánt [Paulo Dybala]

1.rész

Csak ültünk anyával a kanapén és vártunk. Az idő lassan telt. Minden perc egy órának tűnt. El sem akartam hinni,pár perc és újra találkozhatok a bátyámmal. A szoba teljes csöndben volt csak az óra mutatójának kattanását lehetett hallani. A csöndet anyukám törte meg.

-Stephanie!-símította végig az arcomat.-Biztos,hogy ezt akarod?-nézett bele mélyen a szemembe. Csokoládé barna szemei szinte bele égtek a tekintetembe.

-Anya! Bízz bennem és Matthijs-ban is. Ő a bátyám és vigyázni fog rám és én is rá.-öleltem át.

Ezt a családi idillt a csengő szakította félbe. Szépen lassan felkeltem a kanapéról és az ajtóhoz sétáltam. Nagy levegőt vettem és kinyitottam. Az ajtó előtt álló szőkeség nyakába ugrottam. Matthijs szép lassan lépkedett mögöttem. Anya szemeiben könny csillogott és azonnal a bátyám karjai közé ugrott. Amióta elköltözött Olaszországba nagyon ritkán hallottunk felőle,de hát ilyen az ha az ember híres focista. Igen Matthijs De Ligt a bátyám. A Juventus 4-ese. Egy 3 hónappal később mikor a tesóm elköltözött elhatároztam,hogy én is utána megyek. Nehéz volt anyát rábeszélni,de már 23 éves vagyok tudok magamra vigyázni és ott van mellettem a bátyám.

A bőrőndjeimet segítettek bepakolni a taxiba. Én,anya és Matthijs egy hosszantartó 3-as ölelést csináltunk. Könnyes szemmel elbúcsúzott tőlünk. A taxi egyre távolabb vitt minket a Holland fővárostól egészen a repülőtérig. Féltem. Tudtam,hogy valami újba vágok bele. Valami ismeretlenbe. Nem volt messze a szülőhazámtól,de még is egy másik ország ahol Matthijs-on kívül nem ismerek senkit. Remegtem.

A gépen ültünk én pedig az ablakon néztem ki. Csak meredtem az ablakra és bámultam. Még soha nem repültem szóval eléggé ideges voltam,de ezt próbáltam Matthijs előtt leplezni. A kezem remegett így próbáltam minél jobban eltakarni azt,de azt hiszem ez nem sikerült.

-Hé hugi minden rendben ne izgulj!-nyugtatgatott.

A stewardess bejelntette,hogy a gép 5 perc múlva felszáll. Éreztem,hogy a vér megfagy az ereimben és a levegő beszorúl a mellkasomba. Mélyen vettem a levegőt mikor éreztem,hogy a gép kezd rázkódni. Elindultunk. Egy kis nyomást éreztem mikor felfelé szállt a repülő. Matthijs erősen fogta a kezem így biztonságban éreztem magam. 2 óra repülés után bejelentették,hogy nem sokára földet érünk. A gépmadár Torinó repülőterén landolt. Ahogy leszálltunk azonnal indultunk is a hatalmas épület felé. Minden olyan mesés volt. Igazi olasz hangulat fogott meg. Láttam ahogyan a szél bele kapaszkodik a zöld,fehér,piros színű zászlóba. A terminálba egy csomó bőrőnd kerék súroló hangját lehetett hallani,de akkor mégis a miénk tűnt a leghangosabbnak. Mikor kiértünk a csarnokból meg csapott egy érzés. Mintha belém szállt volna valami. Valami csodálatos. Egészen a parkolóig sétáltunk mikor megálltunk egy nagy fekete Jeep-nél.

-Pakolj csak be nyugodtan.-kapkodott szaporán.

Beszálltunk és elindultunk a város központja felé. Egész úton mesélt nekem a városról az országról a szokásokról és természetesen a fociról.

-Amúgy holnap lesz egy edzésem a srácokkal....-itt egy kicsi szünetet tartott.-ha lenne kedved akkor eljöhetnél.-beszélt nekem miközben teljesmértékben az útra koncentrált.

-Jó persze. Végre láthatom a bátyámat edzeni.-csattantam ki az örömtől.

Egy fél órás kis kocsikázás után megérkeztünk egy kisebb társas házhoz. Kívül fehér volt egy hatalmas barna kapuval. Annyira nem volt elszeparálva,mint azt én képzeltem. Beléptem a kapun és egy postaládával teli falat egy liftet és egy lépcsőt láttam. A falat nézegettem. Telis-tele volt olasz nevekkel. De egy valaki nevén megakadt a szemem. Nem igazán volt olyan olaszos,de mégis volt benne valami beütés.

-Jössz hugi?-kiáltott utánam Matthijs.

-Rohanok!-és szabályosan beugrottam a liftbe.

Matthijs megnyomta az 5-ös gombot. Így arra következtettem,hogy az ötödiken lakik. Ki szálltunk a liftből és egy barna ajtóhoz sétáltunk.

-Itt is lennénk! Nem valami tágas,de kettőnknek elég nagy! Nézz szét nyugodtan.-tárta szét a karját.

A szemem káprázott. Annyira modern volt és stílusos. A fürdőszoba fehér és fahéj színű volt míg a konyha csak egyszerű fehér. Két szobás volt mindkettőben egy beépített szekrénnyel. Azok a szekrények olyanok voltak,mint két szoba. Gyors kipakoltam,letusoltam. Közben Matthijs készített egy finom vacsorát.

-Holnap korán kelünk feküdj le hamar.-mosolygott rám.

Szépen megvacsoráztunk és fogatmostunk.

-Jó éjt bátyó.-köszöntem el tőle.

-Jó éjt hugi.-viszonozta.

Be feküdtem az ágyamba beállítottam az ébresztőm reggel 7 órára. Gyorsan írtam egy üzenetet anyának a bátyám nevében is,hogy épségben megérkeztünk.
Elküldtem az üzenetet és a plafonra meredt a tekintetem. Fáradt voltam,de az agyam nem. Rá pillanatottam az órára. Este 11 óra volt. Gyorsan bedugtam a fülembe a fülhallgatót és a kedvenc zenéimet hallgattam addig amíg el nem nyomott az álom.

Sziasztok! Ennyi lett volna az első rész.😊Remélem tetszett. Hamarosan jön a folytatás❤. Addig is nyugodtan írjatok kommenteket.💕🥰