A "fekete" gyémánt [Paulo Dybala]

12.rész

1 hónap telt el az argentín kiruccanás óta. Hála istennek minden tökéletesen alakult. Argentína megnyerte az összes felkészülési meccseit és végre Pauloval megtörtént az első együtt lét. De tudom,hogy van valami ami nem hagy nyugodni. Azon a fogadáson volt egy dolog aminek nem szabadott volna megtörténnie. Igen...kicsit sokat ittam,de nem tudom az alkoholra fogni,mert tudom,hogy ez érzésből történt meg. Az agyam is akarta,de a szívem is. Nem tudom mi kényszerített arra,hogy ezt tegyem. Talán leakartam zárni egy korszakot.

Paulo edzésen van,ezért áthívtam legjobb barátnőmet Melanyt. Éppen szekrényemben pakolásztam,mikor csöngettek. Melany volt. Kinyitottam az ajtót és egymás nyakába ugrottunk. Régóta nem találkoztunk. Amikor ő Uruguayban volt,akkor én pont itthon és fordítva.

-Mesélj! Milyen volt Uruguay?-kérdeztem miközben ruháimat válogattam.

-Nagyon jó volt. Végre Rodrigoval kettesben voltunk. Nem kellett mindig a focival foglalkoznia. És én is kikapcsolódhattam végre.-sóhajtott fel.-És neked milyen volt Argentína? Az első nagyobb utazásod.-kíváncsian pillantott rám.

Nem köntörfalaztam elmeséltem töviről hegyire mindent.

-MI VAN?-ugrott mellém.-Te lefeküdtél az exeddel?-láttam rajta,hogy teljesen sokkban van.

-És tud róla?

Egy laza fejrázással tudattam vele,hogy nem.

-Ah Steph...még jó,hogy ilyen barátnőd van. Pont jókor jött ez a helyzet,mert van egy meglepim. Mostanában elég keveset vagyunk együtt és most ez a kis incidensed itt az idő,hogy kiszellőztessük az agyunkat.-ült az ágyamon.

A táskájába nyúlt és elő vett két borítékot. Az egyiket felém nyújtotta. Kérdőn pillantottam a lányra,de huncut mosollyal az arcán elvigyorodtam és elvettem tőle azt. Óvatosan kibontottam és elő húztam belőle egy jegyet. Nem tudtam,hogy mit reagáljak erre.

-Irány Spanyolország!-csattant ki az örömtől.

Egy percre lefagytam. Csak álltam ott kezembe a jeggyel. Egy kisebb mosolyt erőltettem az arcomra.

-Minden rendben?

-I..igen csak...-félbeszakítottam a mondatot. Nem akartam vissza utasítani,hiszen fogalma sincs Frenkieről.

-Nem dehogy! Csak még sosem voltam Spanyolba...kicsit izgulok!-füllentettem. Nem akartam hazudni,de nem is akartam elvenni a kedvéd az egésztől,hiszen ez egy fantasztikus csajos kirándulás lenne.

-Ne aggódj...nagyon szuper lesz.

Egyre jobban kezdtem aggódni,de próbáltam ugyanolyan izgalommal fogadni a hírt,ahogyan ő azt közli. A szívem gyorsabban vert és a vérem megfagyott. Kicsit szédültem. Mintha minden elhomályosodott volna körülöttem. Csak egy elsuhanó kezet láttam előttem.

-Stephanie! Biztos jól vagy?

-Igen persze!

-Ha valami probléma van,akkor mondd el!-fogta meg a kezem.

-Ne aggódj...remekül érzem magam. Biztos vagyok benne,hogy ez lesz életünk egyik legszuperebb csajos hetvégéje.

Melany elment. Az ágyamon ültem a nyitott bőröndöm mellett. Próbáltam minden lelki erőmet összeszedni,de ment. Vettem egy mély levegőt és becsuktam a szemem. Eldöntöttem,hogy semmi zavaró tényező nem lesz és nem lehet,hogy ez a kirándulás el legyen cseszve a legjobb baránőmmel. A legszebb és legcsinosabb ruháimat bele tettem a bőröndbe. Miközben pakoltam valaki hátolról átölelt és egy csókot nyomott a nyakamra.