A "fekete" gyémánt [Paulo Dybala]

13.rész

-Ide tudnál jönni?-kérdeztem remegve.-Itt vagyok Castelldefelsnél.

-Persze indulok.-és letette.

Nem tudom ezt már tovább csinálni véget kell ennek vetni. Van valaki akit szívből szeretek,de volt egy botlásom. Talán ezt ő is megérti. Nem tudom,hogy mennyi időt vártam arra a bizonyos személyre,de mindent letisztáztam magamban.

-Steph?-ült le mellém egy szőke srác.

-Ne is kezdjünk ebbe bele. Tudod,hogy hibáztunk és köztünk vége van mindennek lassan 3 éve.-mondtam a tengert bámulva.

-Miért büntetsz?-motyogta.

-Én büntetlek?! Te csaltál meg annó egy szőke picsával!-csattantam fel. Hirtelen felugrottam és szapora léptekkel otthagytam a padon.

-Stephanie! Nem azért jöttem ide az éjszaka kellős közepén,hogy itt hagyj!-jött utánam.-Ha annyira leszarod az egészet akkor minek vagy még ennyire felháborodva ezen?-ragadta meg a karom.-Egy csomószor bocsánatot kértem,de az sem volt elég. Csak egyszer egyetlen egyszer történt meg,de te azonnal szakítani akartál. Oké megértem,de miért vagy ezen még fennakadva,ha állítólag van egy pasi az életedben akit annyira szeretsz,mert ezt minden egyes találkozásunkor a fejemhez vágod,és tudod mit? Te vagy az aki ezt az egészet nem akarja el engedni,mert látom a szemedben,hogy minden egyes alkalmat megragadnál,hogy lefeküdj velem.-csak ömlöttek belőle a szavak.-Ennyi volt Stephanie végeztem veled. Azt csinálsz amit akarsz. Felejts el örökre.-láttam,ahogy zsebretett kézzel távolodik el. Csak a lábnyomait hagyta a homokban.

Piszkosul fájtak amiket hozzám vágott,de ami a legszomorúbb,hogy igazak. Igaz,hogy még mindig találkozni akarok vele,hogy még vonzódom hozzá,de van valaki akit tényleg szeretek és mindent megtennék érte.

Csak sétálgattam a parton. Úgy döntöttem,hogy vissza megyek a szállásra.

A hotelba beévre egyenesen a szobánk felé sétáltam. Óvatosan kinyitottam az ajtót és finom léptekkel a háló felé vettem az irányt. Hangok szűrődtek ki Melany szobájából. Nem szokásom hallgatózni,de elég idegesen beszélt valakivel. Az ajtó résnyire volt nyitva így mögé álltam és füleltem.

-Figyelj....én ezt nem tudom tovább csinálni!

........

-Nem,nem érdekel! A legjobb barátnőm! Megfogom mondani neki és pont!

........

-Jó nem érdekel szia!

A beszélgetésnek itt vége szakadt. A fülem bedugult és szédülni kezdtem. Összekaptam magam és a szobámba siettem. Ültem az ágyamon és próbáltam felfogni,hogy vajon mit titkol előlem az állítólagos legjobb barátnőm. Egy kicsit gondolkoztam és elővettem a mobilom. Felmentem Paulo instagramjára és megnéztem a képeket. Volt egy csomó kép,ahol Paulóval volt lefotózva. Valahol kommenteltek is egymás képe alatt. Úgy éreztem át vertek. Kopogásra lettem figyelmes.

-Steph? Itthon vagy?-bújt be Melany.

-Igen egy kicsit sétálgattam a parton. Most lefekszem,mert fáradt vagyok. Jó éjt!-egy művi mosolyt erőltettem magamra.

-Neked is Steph.-csukta be az ajtót.

A sírás kerülgetett,de próbáltam tartani magam. Hiába. Átvertek és hazudtak. A könnyeim kiszöktek.

Életem egyik legszarabb éjszakája volt. Semmi életkedvem nem volt felkelni és Melanyval tölteni a napot. Hiányzik Paulo,de nem tudom,hogy most mi van köztük. A fejemre tettem a párnámat és vártam,hogy talán itt vége az életemnek. Hát rekt,mert zúgott a telefonom. Értesítés,hogy ma van Melany születésnapja. Kurva jó. Lehet még ennél szarabb ez a nap?