A "fekete" gyémánt [Paulo Dybala]

2.rész

Az ébresztőm hangos zúgására keltem. Felültem az ágyam szélére amíg erőt nem gyűjtöttem ahhoz,hogy összeszedjem magam egy kicsit. Az előttem lévő óriási függönyt bámultam. Lassan felkeltem és az ablak elé lépdeltem és el húztam a hatalmas ablak takarót. A napfény átjárta a szobámat. Csodálatos látvány nyílt meg előttem. Kinyitottam és bele szimatoltam az olasz levegőbe. Isteni volt. Éreztem,hogy a tüdőm szinte megtisztul. Órákon át képes lettem volna ezt a tájat csodálni. Az épületek az emberek az utcáról beszűrődő finom hangok.....,mint egy mesében. Ezt a varázst egy kopogás törte meg.

-Jó reggelt hugi! Kész a reggeli.-nyitott be hozzám Matthijs.

-Máris megyek!-vetettem egy utolsó pillantást a tájra és kimentem a konyhába.

Matthijs egy nagyon egyszerű kis reggelivel indította a reggelt. Egy finom kis szendvics egy pohár narancslével. Mivel tegnap én elég későn feküdtem le,ezért én lefőztem magamnak egy csésze kávét. Leültem az asztalhoz a bátyámmal szembe. Csendben élveztük egymás társaságát,néha-néha csak a kávé és a narancslé kortyolgatása törte meg a néma reggelit.

-Ideges vagy?-pillantott rám miközben a szendvicsét ette.

-Kicsit. De nem aggódok.-legyintettem egyet a levegőbe.

Igazából nagyon féltem. Senkit sem ismerek. Mivan ha nem fognak kedvelni? Vagy csak azért fognak elviselni,mert Matthijs De Ligt a bátyám? A gondolataimból gyorsan kizökentett,mert figyelmeztetett,hogy 20 perc múlva indulunk és én még mindig pizsamában voltam. Gyors beszaladtam a fürdőszobába és letusoltam,fogatmostam és megcsináltam a hajam. Beléptem a beépített szekrénybe és kiválasztottam a ruháim. Egy fekete rövidnadrágot és egy fodros vállú fehér pólót választottam. Felgumiztam a hajam és a fejem tetejére tettem a napszemüvegem. Kimentem a szobámból és bele bújtam a kedvenc papucsomba. Már csak Matthijsra vártam.

-Kész vagyok,indulhatunk?-kérdeztem teljes izgatottsággal,de egy kis idegesség is volt a hangomban.

-Igen,de ezt vedd fel.-és egy kártya szerűséget akasztott a nyakamba. Rajta volt egy kép rólam és ez állt rajta:

Név:Stephanie De Ligt
Születési idő:18/04/1996
Neme:Nő
Belépőkártya:Juventus FC

-Ezzel bármikor jöhetsz a stadionba és a meccseken is a VIP részlegen tartózkodhatsz.-magyarázta.

Egy darabig még forgattam a kártyát a kezemben,de utána megszoktam,hogy valami lóg a nyakamban. Ki léptünk a lakásból Matthijs bezárta az ajtót és már ballagtunk is a lifthez. Megnyomtam a lehívó gombot. Pár percet vártunk,mikor a lift megérkezett és kitárta szürke ajtaját. Leértünk a lépcső házba és a postaládás falra pillantottam. Az a név. Még mindig olyan érdekesen hangzik,de mégis jó kimondani. Észre se vettem,hogy a bátyám már türelmetlenül tartja az ajtót,hogy haladjak. Beültünk a fekete Jeep-jébe és kezdtük elhagyni Torinó belvárosát. Az úton Matthijs sokmindent mesélt a csapatról,de őszintén engem a táj sokkal jobban elvarázsolt,mint a foci. Egy 20 perces kis autózás után egy hatalmas stadion termett előttem. Nem vagyok egy nagy foci guru,de azt még én is tudtam,hogy ez a hely elbűvölő. A külsején megjelent néhol fekete-szürke árnyalatú kockák a fehér alapú stadionon. A tetején három csík díszelgett természetesen az olasz zászló színeiben. És a legeslegtetején az állt,hogy Allianz Stadium. Matthijs a mélygarázs felé vette az irányt ahol egy őrnek kellett megmutatni a belépőkártyánkat. A mélygarázs nem is volt mélygarázs,csupán csak egy olyan nyitott parkolóhoz vezetett ami távol tartja a rajongókat. Mindenkinek névszerint volt egy parkolója. A bátyám helye mellett két nevet lehetett olvasni. Balról azt,hogy Miralem Pjanic jobbról meg,hogy Cristiano Ronaldo. Szép lassan sétáltunk befelé a hatalmas épületbe. Minden eszméletlen szép volt. Úgyéreztem,hogy ez a hely a football szentélye. Matthijs elég otthonosan mozgott itt szóval elég gyorsan kapkodtam a lábamat,hogy ne maradjak le. Egy hosszú folyosón mentünk,ami az öltözőbe vezetett.

-Menj még egyenesen és ott pont a pályán találod magad. Nyugodtan keress egy széket és ülj le.-utasított.

Hevesen bólogattam és elindultam. Nehezen tudtam volna figyelmen kívül hagyni a képeket a folyosó falain. Valahol egy-egy játékosról voltak képek,néhol pedig a csapatról ahol megnyertek egy-egy serleget. Kiértem a pályára és egy jó kis helyet kezdtem keresgélni. Valahol a pálya közelében találtam egy jó kis helyet ami tökéletes látványt nyújt a pályára. Nem voltam egyedül. Már ült ott egy lány, hosszú szőke hajjal. Testhez simuló fekete nadrág volt rajta és egy fehér póló.

-Szia!-köszöntem féléken.-Ide ülhetek?

-Szia! Persze,foglalj csak helyet.-mosolygott rikító fehér fogait megvillantva. Csodálatos csokoládé barna szemei voltak.-Oh ne haragudj a nevem Melany La Banca.-nyújta a kezét felém. Szép műkörmein megcsillant a napsugara.-Stephanie De Ligh. Örülök,hogy megismerhetlek.-a lány egy percig hunyorgó szemmel nézett rám,mire rámert arra kérdezni,hogy rokoni kapcsolatban állok-e Matthijs De Ligt-al.

-Igen,a bátyám.-válaszoltam miközben a pályára érkező játékosokra figyeltem. Egy magas barna hajú srác integetett fel hozzánk és egy csókot is dobott. Szóval ő lehet Melany barátja.

-Ő a barátom,Rodrigo Bentancur.-mesélte. Az edzés végéig remek kapcsolatot ápoltam Melany-val. Elmesélte,hogy milyen Argentína,mivel onnan származik és hogy milyen,hogy a barátja Uruguayból származik. Szabályosan barátnői kapcsolat alakult ki közöttünk. Mikor láttuk,hogy a játékosok vonulnak le a pályáról Melany-val az öltöző felé vettük az irányt.

-Steph,gyere bemutatlak a srácoknak.-karolt belém Matthijs.

Nagy györcs volt a gyomromban,de vártam már,hogy túl essek rajta.

-Srácok ő itt a húgom Stephanie De Ligt.

-Sziasztok!-köszöntem a legnagyobb mosollyal az arcomon. Legnagyobb meglepetésemre mindenki egy öleléssel fogadott. Mindenki szimpatikus főleg Rodrigo(Melany barátja) Miralem Pjanic és Alex Sandro. Hatalmas élmény volt találkozni ezekkel a srácokkal,de a legnagyobb megtiszteltetés Cristiano Ronaldoval való találkozásom. Remekül el beszélgettem a srácokkal amikor az utolsó játékos is belépett az öltözőbe. Nem tudom megmondani mi történt,de megváltozott körülöttem a levegő. A gyomrom gomb méretűre zsugorodott össze. A srác nem volt magas,de nem is alacsony. Haja sötétbarna volt. Szeme méreg zölden világított. Mosolya az egész öltözőt be ragyogta. A karján volt egy érdekes tetoválás. Két karika ölelte át az alkarja tetejét,de tetszett.

-Paulo! Paulo!-szólt a bátyám neki és oda vezette hozzám.

-Ő a húgom,Stephanie!

-Nagyon örülök,Stephanie!-karolt át. Valószínű a zuhanyból jöhetett,mert isteni illata volt.-Paulo Dybala vagyok.-mosolygott féloldalasan. Az ereimben megfagyott a vér és éreztem,hogy zsibbad a testem. Ez a név. A postaládán. Paulo Dybala.

Haza felé úton egész végig csak rajta járt az eszem. Miért? Hiszen nem is ismerem. "Stephanie gondolj másra!" utasítottam az agyamat. Beértünk a lépcsőházba és a szemem sarkából vetettem egy pillantást a postaládás falra. Láttam.

Matthijs egész vacsorán sőt még lefekvésig csak mesélt és kérdezett. Este 11 óra felé a bátyám lefeküdt aludni. Gyorsan lezuhanyoztam és fogat mostam. Befészkeltem magamat az ágyba és felmentem Instagramra. Volt egypár értesítésem. Egy pár Juventus játékos követett be,mint például Miralem,Cristiano,Sandro és sorolhatnám. De mégis egy valakinél nagyot dobbant a szívem. Igen Paulo követni kezdett Instagramon. Fel néztem a plafonra és bámultam. Hirtelen rezgett a telefonom. Melany volt az. Elhívott,hogy holnap menjek el vele vásárolni. Vissza írtam neki,hogy benne vagyok. Letettem a telefonom az éjjeli szekrényre és becsuktam a szemem. Nem akartam a "postaládán" lévő srácra gondolni,de úgy látom ez nem sikerült.

Sziasztok! Itt is lenne a második rész. Remélem tetszik nektek!❤❤
Ha igen akkor írjatok nyugodtan kommenteket💕💕💕Hamarosan hozom a harmadik részt is.😊😊😊