A "fekete" gyémánt [Paulo Dybala]

10.rész

-Mi? Nem értem!! Foggalmam sincs hol vagyok...azt hiszem elvesztem itt Argentínában.

-Ez az?-néztem tátott szájjal a gépre.

-Bizony. Gyere menjünk mielőtt lekéssük.-karolt át.

Eljött a nap amit olyan izgatottan vártam. Most lesz a VB-re a felkészülés és most indulunk Buenos Airesbe. Kicsit remegek,de ez nálam természetes. Csináltam egy képet Pauloval és ment is Insta storyba.: @paulodybala ❤🇮🇹🔜🇦🇷

Felültünk a gépre. Egy pár percet kellett várnunk és már szálltunk is fel. Hol az ablakon néztem ki hol Paulora. Nagyon sok minden járt az eszembe. Az első ilyen felkészülési meccs ami egyben egy barátságos mérkőzés Hollandia ellen lesz. Nagy gombócok voltak ilyenkor a torkomban,mikor erre gondoltam. Paulo ilyenkor sokszor  megnyugtat,hogy nem lesz semmi baj.

4óra volt oda az út,de megérkeztünk. Siettünk,hogy ne nagyon vegyenek észre minket,de sajnos ez nem sikerült. Rengeteg képet csináltak Pauloval,de ami meglepett,hogy velem is akartak képet csinálni.

-Majd megszokod!-kacsintott.

Kerestünk egy taxit és Argentína központjába irányítottuk az autót. Az edzőközponttól nem volt messze egy hotel ott szálltunk meg.

Életemben olyan csodálatos szállodát nem láttam. Minden aranyszínű volt és kristálycsillárok lógtak a mennyezetről. Igazi luxus. Elkértük a recepcióról a kulcsot és egyenesen a szobához mentünk. Egy hosszú folyosón keresztül vezetett az út mikor mellettünk nyílt ki egy szoba ajtaja. Paulo azonnal nagy ölelkezésbe és pacsizásba kezdett. Egy nem túl magas srác volt. Rövid barna haja és szép zöld szemei voltak.

-Ő itt a barátnőm Stephanie De Ligt. Stephanie ő itt a csapattársam Leonardo Paredes.

-Örülök,hogy megismerhetlek.-nyújtotta a kezét.

-Én is.-viszonoztam a gesztusát.

A két focista elöl sétáltak amíg én írtam egy üzenetet Melanynak.

Leonardo elkísért minket a szobánkba,hogy utána Pauloval együtt elmenjenek az edzésre.

-Biztos nem lesz baj,hogy egyedül kell itt maradnod?-kérdezte.

-Biztos. Ha annyira unatkozom max bemegyek a városba.

-Azt megse próbáld nélkülem. Nem igazán biztonságos. Kérlek maradj itt.-simított végig a hajamon és bele puszilt.

-Rendben.-sóhajtottam.

Este 6 óra. Egésznap borzasztóan unatkoztam. Néha beszéltem Melanyval,de ő is el volt foglalva. Néztem a TV-t,telefonoztam stb. Gondoltam felrendelek a szobába valami finom kaját,hogy Pauloval vacsorázzunk egy kellemeset. Éppen kattant a zár,mikor nem pont a legboldogabb szerelmemet pillantottam meg.

-Minden rendben?-húztam fel a szemöldököm.

-Holnap lesz a meccs! Ma hajtottak minket,mint az állatokat. Nagyon fáradt vagyok.

Holnap. Remek. Holnap láthatom a bátyámat a pályán a szerelmem ellen játszani. Tudtam,hogy ez is elfog jönni,de nem holnap. Úgy volt,hogy csak 2 nap múlva lesz a találkozó. A gyomrom össze zsugorodott gombostű méretűre. Paulo látta rajtam,hogy eléggé ideges vagyok,de mint mindig most is megnyugtatott. Nagyon nagyon büszke voltam rá,hogy nekem egy ilyen tökéletes barátom van,mint ő. Sokat beszélgettünk még az éjszaka,de mindkettőnknek kellett az alvás,hogy átvészeljük a holnapot.

Reggel a srácok hamar elmentek a szállásról. Gyorsan összekaptam magam és lementem reggelizni. Leültem egy asztalhoz és közben a telefonom nyomkodtam. Egy szőke hajú lány állt meg mellettem. Félénken,de megszólalt.