Ki szálltam a taxiból és megállttam a hatalmas kapu előtt. Egy percig csak néztem magam elé és lepörgettem az elmúlt 2 óra eseményeit. Csak egy könnycsepp gördült le az arcomon semmit több. Vettem egy mély levegőt és megnyomtam a csengőt.
-Sí?-szólalt meg tökéletes spanyol akcentussal egy női hang.
-Én vagyok az Stephanie!-suttogtam.
-Oh...máris nyitom!
A hatalmas ajtó autómatikusan kinyílt. Lassú léptekkel vettem be az irányt. Hatalmas kerttel rendelkezett ez a ház. A szemem akaratlanul is megakadt egy focipályán egy medencén és egy kisebb játszótéren. Magassarkú kopogást hallottam. Georgina lépett hozzám. Kisírt szemeimet azonnal észre vette.
-Drágám jól vagy? Mi történt?-ölelt át.-Gyere be. Nyugodj le és mesélj el mindent.
Köpni nyelni nem tudtam. Hatalmas ház volt. Mint egy kastély. Levettem a cipőmet,mikor egy focilabda ütközött a lábamba.
-Lili azonnal hagyd abba a focizást! Már vagy ezerszer megmondtam,hogy a házba tilos focizni.-kapta fel a kislányt.
Hatalmas barna szemei rám szegődtek. Iszonyat édes volt. Ha más nem ezek a szemek mosolyra csaltak.
-Kérsz valamit?-kérdezte Georgina.
-Egy pohár bor jól esne!-csaptam az asztalra.
A lány elővett két boros poharat és letette az asztalra. Egy igen régi francia bort választott. Csillógó szemekkel figyeltem miközben öntötte ki azt a finom nedűt.
-Hé! Csak lassan!-fogta meg a kezem,mikor látta,hogy egyhúzásra megiszom a pohár tartalmát.-Mesélj....mi történt?
Nagy vonalakban mindent elmeséltem. Melanyról az exemről az utazásról és arról a hiper fasza születésnapi buliról.
Láttam,hogy a lány minden szavamat kikerekedett szemmel hallgatta.
-Csak úgy fogtad magad és eljöttél? Senki sem tudja,hogy itt vagy? Matthijs sem?
-Így van. Nem is akarom,hogy bárki tudjon róla hol vagyok!
-Azért a bátyádnak tudni kéne róla.-nyújtotta a telefonomat a kezembe.
-Lemerült.-forgattam a szemeim.
Georgina felhúzta a szemöldökét mire én flegmán széttártam karjaim.
-Tessék!-nyújtotta a sajátját.
Nem akartam itt is veszekedést,ezért tárcsázni kezdtem a bátyám számát. Csak hallgattam,ahogy kicsöng. A gyomrom össze zsugorodott gombostű méretűre.
-Halló?-kérdezte a vonal másik végén kicsit remegő hanggal.
-Stephanie vagyok.-hadartam el.
-Stephanie! Még is,hogy a picsába gondoltad ezt? Fogod magad és elviharzól úgy,hogy nem adsz magadról élet jeleket? Még is,hogy képzelted ezt? Azonnal mondd meg,hogy hol vagy!-kiabált.
-Arra várhatsz,hogy megmondom merre vagyok! Biztos nem fogsz Pauloval együtt eljönni ide és itt folytatni az egész kurva cirkuszt!
-1. Senki nem mondta,hogy Pauloval megyek hozzád. 2. Pedig nem tudom mégis miért te vagy felháborodva mikor tudtommal kibaszottul nem Paulo feküdt le az exével hanem te!
-Befejezted? Mert akkor ennyi lett volna. Tudod,hogy jól vagyok és minden rendben! Puszi! Szia!
-Steph ha most leteszed én eskü....-nem tudom mi volt a mondat vége,mert kinyomtam. Vissza adtam Georginanak a telefont és megfogtam az enyémet. Azzal az elánnal a földhöz vágtam és össze kuporodtam a padlón. A lány riadtan rohant felém. A telefonomnak annyi. Darabokra esett az egész. De őszintén pont leszarom. Csak a bátyám szavai jártak a fejemben.
YOU ARE READING
A "fekete" gyémánt [Paulo Dybala]
Fanfiction"Anyám mindig azt mondta, tudni fogom, ki az igazi. Isten mindig úgy intézi, hogy az ember a megfelelő időben a megfelelő helyen legyen".