A "fekete" gyémánt [Paulo Dybala]

14.rész

Ki szálltam a taxiból és megállttam a hatalmas kapu előtt. Egy percig csak néztem magam elé és lepörgettem az elmúlt 2 óra eseményeit. Csak egy könnycsepp gördült le az arcomon semmit több. Vettem egy mély levegőt és megnyomtam a csengőt.

-Sí?-szólalt meg tökéletes spanyol akcentussal egy női hang.

-Én vagyok az Stephanie!-suttogtam.

-Oh...máris nyitom!

A hatalmas ajtó autómatikusan kinyílt. Lassú léptekkel vettem be az irányt. Hatalmas kerttel rendelkezett ez a ház. A szemem akaratlanul is megakadt egy focipályán egy medencén és egy kisebb játszótéren. Magassarkú kopogást hallottam. Georgina lépett hozzám. Kisírt szemeimet azonnal észre vette.

-Drágám jól vagy? Mi történt?-ölelt át.-Gyere be. Nyugodj le és mesélj el mindent.

Köpni nyelni nem tudtam. Hatalmas ház volt. Mint egy kastély. Levettem a cipőmet,mikor egy focilabda ütközött a lábamba.

-Lili azonnal hagyd abba a focizást! Már vagy ezerszer megmondtam,hogy a házba tilos focizni.-kapta fel a kislányt.

Hatalmas barna szemei rám szegődtek. Iszonyat édes volt. Ha más nem ezek a szemek mosolyra csaltak.

-Kérsz valamit?-kérdezte Georgina.

-Egy pohár bor jól esne!-csaptam az asztalra.

A lány elővett két boros poharat és letette az asztalra. Egy igen régi francia bort választott. Csillógó szemekkel figyeltem miközben öntötte ki azt a finom nedűt.

-Hé! Csak lassan!-fogta meg a kezem,mikor látta,hogy egyhúzásra megiszom a pohár tartalmát.-Mesélj....mi történt?

Nagy vonalakban mindent elmeséltem. Melanyról az exemről az utazásról és arról a hiper fasza születésnapi buliról.

Láttam,hogy a lány minden szavamat kikerekedett szemmel hallgatta.

-Csak úgy fogtad magad és eljöttél? Senki sem tudja,hogy itt vagy? Matthijs sem?

-Így van. Nem is akarom,hogy bárki tudjon róla hol vagyok!

-Azért a bátyádnak tudni kéne róla.-nyújtotta a telefonomat a kezembe.

-Lemerült.-forgattam a szemeim.

Georgina felhúzta a szemöldökét mire én flegmán széttártam karjaim.

-Tessék!-nyújtotta a sajátját.

Nem akartam itt is veszekedést,ezért tárcsázni kezdtem a bátyám számát. Csak hallgattam,ahogy kicsöng. A gyomrom össze zsugorodott gombostű méretűre.

-Halló?-kérdezte a vonal másik végén kicsit remegő hanggal.

-Stephanie vagyok.-hadartam el.

-Stephanie! Még is,hogy a picsába gondoltad ezt? Fogod magad és elviharzól úgy,hogy nem adsz magadról élet jeleket? Még is,hogy képzelted ezt? Azonnal mondd meg,hogy hol vagy!-kiabált.

-Arra várhatsz,hogy megmondom merre vagyok! Biztos nem fogsz Pauloval együtt eljönni ide és itt folytatni az egész kurva cirkuszt!

-1. Senki nem mondta,hogy Pauloval megyek hozzád. 2. Pedig nem tudom mégis miért te vagy felháborodva mikor tudtommal kibaszottul nem Paulo feküdt le az exével hanem te!

-Befejezted? Mert akkor ennyi lett volna. Tudod,hogy jól vagyok és minden rendben! Puszi! Szia!

-Steph ha most leteszed én eskü....-nem tudom mi volt a mondat vége,mert kinyomtam. Vissza adtam Georginanak a telefont és megfogtam az enyémet. Azzal az elánnal a földhöz vágtam és össze kuporodtam a padlón. A lány riadtan rohant felém. A telefonomnak annyi. Darabokra esett az egész. De őszintén pont leszarom. Csak a bátyám szavai jártak a fejemben.