Hálózat (Befejezett)

Egy modern világ

2105-öt írunk, az emberek már, már a legmodernebb kütyüket használják. Óriási felhőkarcolók, robot munkások, szuper high-tech technológiák és még sok más amit az ember elképzelni tudott.

Egy iskolai nap most már nem olyan volt mint a megszokott. Bemész, füzetek, könyvek az asztalon... Ezek már elavult dolgok voltak. Hetente kétszer kellett be menni, a tananyagot már digitálisan készen kapják meg az iskola által kapott kis tabon. A fiatalok most már szinte teljesen függetlenek voltak az iskolától, az már egy másik dolog, hogy a vizsgákra való felkészülésre mennyire tanulnak.

A híres Zeshire, az egyik legnagyobb város ami meg található ezen a vidéken. Nagy híres cégek, vállalatok számára ad otthont, de persze ezek mellett sok divat, áruház valamint a fiatalok kedvenc helyeik: a bárok és az egyéb játéktermek is. De persze nem csak jó dolgok történnek itt. A sok fejlődésnek köszönhetően és a hálózaton való adathordozás miatt sok hacker kezdett dolgozni. Néhányan csak egyszerű bolti lopásokhoz szerez információkat, de vannak akik komolyabb adatokra vadásznak, mint esetleg a katonai titkos információk. A város szerencséjére néhány hatósági dolgozó is elég profi munkával törte fel a hackereket, egészen május 13-ig. Ekkor bukkant fel egy profi hacker. Egy különleges szimbólum jelenik meg azután, hogy végzett az adatok meg szerzésével. A hatóság heteken át próbálta azonosítani, de egyszer sem sikerült elkapniuk, folyamatosan IP címet váltott a kész munka után, de már akkor is meg változtatja amikor észre veszi, hogy meg találták. A hatóság csupán annyit tudott meg róla, hogy nem most kezdte a szakmáját és Unknown-nak nevezi magát, de semmi több. Nem tudják hogy néz ki, hol van, hány éves, mivel és hogyan dolgozik, de nagyon is figyelnek az apró mozdulataira, de hamar rá jöttek, hogy mindig egy lépéssel előttük van. Mindent tud, hogy éppen mire készülnek, mit akarnak, mit mondanak... Szinte mindent.

Augusztus 25-e volt, éppen a barátnőmmel beszélgettem.
- Na és a fiúk? - kérdezte.
- Áh ne is kérdezd, Lana. Csak a szokásos, még mindig szingli vagyok. - csak forgattam a szemem.
- Jajj ugyan Lei, te jó csaj vagy. Biztos van valaki aki próbálkozik. - mosolygott. Lana egy aranyos kis csaj volt, barna szemei voltak és nem rég vágatta le rövidre a haját és szerintem aranyos ezzel a rövid hajjal.
- És te? Megint találtál valakit akit nehéz meg szerezni? - csak nevettem.
- Hé!! Nem is igaz!! De vannak jók. - elkezdett álmodozni. Annyira szerettem mikor mindig beszél a fiúkról. Egyszerűen imádom, de tényleg, ha ő nem lenne nem is tudom mi lenne velem - Mond Lei, most a héten ráérsz? Elmehetnénk valahová.
- Hm, nem is rossz ötlet. És hová gondoltad? Végül is sok a lehetőség. - csak elkezdett gondolkozni.
- Hát majd találkozunk a szokásos helyen és megyünk valahová.
- Nem is te lennél. - csak nevettem - De nekem mennem kell, anyuék meg jöttek.
- Akkor majd holnap még beszélünk, szia manó. - elköszöntem tőle. Néha, elgondolkozom azon, hogy ha más hallaná, hogy így hív mennyire nézne minket nem normálisnak.
Ki mentem a konyhába, majd ahogy köszöntöttem anyámékat be segítettem ki pakolni. Ahogy láttam újabb kütyüket vásároltak, a vacsora meg... Hát megint rendelni kell majd. Néha nem is értettem, hogy miért vásárolnak össze vissza dolgokat, de nem is érdekelt ez az ő dolguk. El mondtam anyumnak, hogy mit kérek vacsorára, majd vissza mentem a szobámba és a sulis tabot elő vettem. Közeledett a hó végi vizsga és kellett készülni. Jó ez, hogy készen kapjuk a témákat és csak a vizsgára kell be menni, hisz nem csak tanulunk a nap szinte a háromnegyedében hanem van szabadidőnk is. Ahogy olvasgattam a tananyagot közben a laptopomon nézegettem néhány apró dolgot mikor hirtelen ki kapcsolt.
- Huh?! Hát ezzel mi történt? - csodálkozva néztem a fekete képernyőt. Lassan meg néztem nem-e tettem fel töltőre, de most is rajta volt. Nem értettem mi történt. Gondoltam meg próbálom újra be kapcsolni. Harmadjára sikerült, de nagyon furcsa volt. Nem mutatott mást most sok egyes és nullás számokat amik gyorsan pörögtek. Csak ki mentem apámhoz szólni, hogy nem stimmel valami a géppel, de mikor vissza értünk nem volt semmi baja.
- Ugye csak vicceltél, hogy csak egyes és nullás számokat adott ki? - kicsit dühös volt.
- Én nem... Az előbb nézegettem rajta és hirtelen ki kapcsolt. Meg próbáltam vissza kapcsolni, de nehezen jött össze... Mielőtt ki jöttem még nem így nézett ki... - apám csak le szidott, hogy képes voltam meg zavarni a munkájában.
Tényleg nem értettem mi történt, mielőtt ki mentem szólni nem a háttérképet láttam. Gondoltam végig nézem az fájlokat nem e veszett el bármi is, de szerencsére nem, így végül abban voltam, hogy egy pillanatra össze omlott a rendszere.
Mielőtt lefeküdtem volna aludni még gyorsan meg néztem pár dolgot. A tabot is lassan vissza tettem tölteni, hogy ha holnap vissza jövök a Lana-val töltött nap után újra elő vegyem és készüljek a vizsgára. Mikor kiakartam kapcsolni a gépet, olyan hirtelen megint meg jelentek az egyesek és a nullák. Nem értettem mi ez vagy hogy mi történik a géppel, de mielőtt elindultam volna apámhoz a géppel, hogy be bizonyítsam nem hazudtam korábban, pittyeget egyet. Néhány helyen az egyesek és nullások helyett szavak jelentek meg.

"Figyelek. Látok. Tudok. Árulás. Halál."

Csak ezek a szavak jelentek meg. Nem tudtam értelmezni, hogy mit akar jelenteni, de hamar készítettem egy képet róla, hogy reggel meg mutassam.
Másnap reggel, ahogy felébredtem egyből az volt az első dolgom, hogy meg néztem a telefonom a kép miatt. Szerencsém volt, még meg volt. Mielőtt apám elment volna sikerült meg mutatnom neki.
- Ez tényleg a gépeden volt? - meglepődve kérdezte.
- Igen, mondtam, hogy nem hazudok.
- Elviszem a géped, az egyik kollégám ért ehhez, a képet meg... Küld át, hogy meg mutassam neki. - csak bólintottam, a képet el küldtem neki majd elment.
Lana már türelmetlenül várt rám a megbeszélt helyen. Nagy nehezen neki is elmagyaráztam, hogy mi történt az este. Végül Lana azt mondta, hogy inkább menjünk valahová szórakozni végül is azért találkoztunk, hogy jól érezzük magunkat nem pedig azért, hogy ki derítsük ki szórakozik velem.
Közben édesapám kollégája meg találta a problémát.
- Meg hackelték. - nyögte ki végül.
- Tudod ki volt az? - kicsit ideges kezdett lenni. Apám az egyik hatóságnál dolgozott így nagyon is volt oka idegeskedni.
- Mindjárt nézem. - lassan elkezdte hackelni a gépet és a végeredmény... A szimbólum volt.
- Francba... Hogy találta meg? Pont a lányom?
- Nem tudom, de... Teljesen lezárolta egyedül nem tudom fel törni a falát és sok idő is kell hozzá.
- Nem érdekel, hogy hányan dolgoztok rajta és mennyi idő kell, de szabaduljatok meg tőle. - végül csak ott hagyta. Türelmetlen és ideges volt, Unknown újra lecsapott ráadásul egy hatósági dolgozó lányára, vagyis rám. Tudta apám, hogy ha tényleg meg talál engem akár bajom is eshet, és ezt nem engedheti meg.

Ahogy telt a nap Lana-nak is haza kellett mennie. Jó lett volna még maradni, de én is inkább haza mentem. Amikor haza értem láttam, hogy a házban apám munkatársai voltak és az összes rendszeren rajta voltak.
- Apa, mi folyik itt? - meglepődve kérdeztem tőle.
- Meg talált minket és most ki kell iktatni... A francba is...
- Kicsoda? - értetlenül néztem rá mire az egyik kollégájának a fia szólalt meg.
- Unknown, a profi hacker. Már közel négy hónapja próbáljuk el kapni, de borzasztóan profin végzi a munkáját. - mikor meg láttam az arcát fel ismertem, Dave volt az. Még kis korunkban töltöttünk el sok időt egymással, de miután messzebb költöztünk (a város másik végébe) nem nagyon láttuk egymást. Meglepően sokat változott. Kicsiként olyan kis... Duci volt, most meg... Rá sem ismerek. Nagyon jól tartja magát, valószínűleg sportol is mert látszik rajta. A szemek nem változtak azok ugyan olyan világos barna volt mint régen. A hajába egy kis kék merilt tett bele. - Szia Lei. Rég láttalak.
- Szintén, Dave. - csak hallgattam, egyáltalán nem tudtam, hogy mit mondjak neki. Egész nap itt voltak, alig lehetett mozogni a házban, mikor tanulni akartam volna még a kis tabot is elvették. Minden eszközt, kütyüt át vizsgálták és próbálták meg szüntetni Unknown falait amit fel állított.
Már lassan este kilenc volt mire mindent elvégeztek. Én voltam a legboldogabb, hogy elmentek és végre vissza kaptam a szobám... Persze szeméttel együtt mert a kukát lusták voltak használni. Szóval, mielőtt mehettem volna aludni takaríthattam. Mikor végre végeztem és a halom szemetet is ki vittem a telefonom pittyent egyet. Üzenetem jött.
- Ki írhatott? - messziről nem láttam a nevet, így mikor oda mentem és meg néztem nem írta ki a nevet. Ismeretlen számról jött.
-"Nem lenne jó, ha bárkinek is baja esne nem igaz? Ha az SMS-ről szólsz nem figyelmeztetlek még egyszer... U." - nagyon meg ijedtem és a végén az U. csak is arra tudtam gondolni, hogy ez csak is a hacker lehetett. Mikor újra meg akartam nyitni az üzenetet már nem találtam. Törölte. Gyors volt, de honnan tudta, hogy már el olvastam?
Nem tudtam aludni. Azon agyaltam, hogy vajon honnan figyel, mikor csap le, mikor lesz valami bajom vagy éppen... Lana! Ahogy ez jutott eszembe csak meg fogtam a telefont és hívni kezdtem késő este.
- Lei? - nagyon álmos hangja volt - Miért hívsz?
- Lana hál' égnek fel vetted...
- Mi a baj Lei? Rosszat álmodtál? - hallatszott rajta, hogy aggódni kezdett azután amit mondtam.
- Igen... Én azt hittem bajod esett... Sajnálom, hogy ilyen későn hívtalak. - el szomorodtam, de meg is nyugodtam, de az hogy nem teljesen mondtam el az igazat meg nyugtatott, hogy ha hallja akkor nem lesz semmi baj.
Jó éjt kívántam Lana-nak majd le tettem a telefont. Meg nyugodtan, hogy semmi baja nem esett így viszonylag kicsit nyugodtabb tudtam elaludni is.