Hálózat (Befejezett)

Menedék

Reggel furcsa volt úgy fel kellni, hogy egyedül voltam. Nem tudtam mihez kezdjek a reggeli után. Tanakodtam, hogy Lana-val legyek vagy csak mászkáljak a városban. Egyáltalán nem tudtam eldönteni annyira monoton volt már minden. Ismertem a házat annyira, hogy tudjam mi hol van, de a mai nap kicsit sem volt könnyű.
Ahogy elakartam indulni a ház biztonsági rendszere aktiválódott. Hamar a kamerákhoz menten, két nagy furgon volt a ház előtt és furcsa alakok szálltak ki belőle. Be pánikoltam, egyedül voltam és nem tudtam mit tegyek. Végül fogtam magam és el kezdtem össze szedni azokat a dolgokat amik fontosak lehetnek: az én gépem, valamint apámé, a kártya, telefon... Talán az ékszer is, de kétlem, hogy ékszerért jöttek volna. Mivel tényleg ismertem a házat így tudtam hol menjek ki úgy, hogy ne vegyenek észre. Szerencsémre így is lett épségben kijutottam a házból, de hallottam, hogy teljesen feldúlják és idegesek, hogy nem találják amit keresnek.
- Remélem nem a te terved. - a telefonra néztem, de nem jött válasz. Helyette lövésekre lettem figyelmes majd hirtelen a fejem felett repült el egy motor. Más volt a motor, de volt egy sejtésem ki az. Csak a sisakot nyújtotta felém amit hamar meg fogtam, fel vettem és végül mögé szálltam fel.
Mikor megláttak a fickók minket a motorra céloztak, kevés sikerrel. Hamar elhúztuk a csíkot. Alig fél óra telt el, de még nem álltunk meg.
- Mi folyik itt? - kicsit kiabálva kérdeztem tőle.
- Néhány dolog balul sült el... - csak válaszolt. Kezdtem meg ijedni.
- Tőlem mit akarnak?
- Amit tudsz rólam, és hogy fel tudjanak keresni engem... - idegesen válaszolt.
- És most hová megyünk? - érdeklődve kérdeztem.
- Biztonságos helyre...
Még fél óra telt el és végül megérkeztünk. Valahol a várostól száz kilométerre lehettünk egy elhagyatott épületnél az erdő kellős közepén. Itt lakik? Nem olyan hely ahol lenne áram... Ahogy be ment a házba én csak követtem. A ház nem csak kívülről volt roncs, belülről is. Hát most végképp nem értettem. Ha ennyire mocskos házban él, hogy tud hackelni? Nem állt meg csak ment tovább majd az egyik szobába érve a padlót fel nyitotta. Ekkor kaptam választ a fel nem tett kérdésemre. Olyan helyen él ami kívülről nem tűnik lakottnak, de egy titkos hely van benne. Tökéletes hely egy profi munkához. Ahogy mentünk lentebb egy vas ajtó állta az utunkat, de hamar be ütötte a zár kódját és az ajtó máris nyitva volt. Hatalmas szoba tárult elém... Tele monitorral, billentyűzettel és egyéb eszközzel amire csak szüksége volt. De volt egy nagyobb ágy is valamint egy külön szoba a fürdőnek.
- Szóval ez a te otthonod. - jegyeztem meg. Valahogy hasonlónak képzeltem el az otthonát, tele gépekkel és kütyükkel.
Unknown nem vette le a csukjáját, annak ellenére, hogy ide hozott továbbra is rejtette a külsejét.
- Hamár úgy is ide hoztál akkor minek rejted el magad? - érdeklődve néztem rá
- Semmi közöd hozzá, hogy láss... - el vette a táskát majd ki vette belőle a gépem. Hamar be is jelentkezett majd a gépére csatlakoztatta. Elképesztő volt ahogy csinálta, még apám sem gépelt olyan gyorsan mint ő, ráadásul az is lenyűgöző volt, hogy tudta mit jelentenek az egyesek és a nullások bizonyos helyeken.
- Nehéz meg tanulni hackelni? - véletlen jött ki belőlem a kérdés. Láttam rajta, hogy meg is lepődött és felém nézett.
- Csak poénból kérdezed, igaz?
- Nem... Elképesztő ahogy csinálod. - mondtam, de hamar vissza fordult a monitorokhoz és egyáltalán nem válaszolt semmire. Csak figyeltem mit csinál.
Talán egy óra telt el, még mindig csak dolgozott a gépemen én pedig csak unatkoztam. A kanapén ültem és néha elő vettem a telefonom, de láttam, hogy ha hívni is akartam volna valakit nem lehet, a falak blokkolták a jelet. Remek még netezni sem tudtam, most akkor mit csináljak?
- Nem mehetek el? Itt csak útban vagyok és semmit sem tudok csinálni. - mondtam unottan.
- Ha kint leszel meg fognak találni és az neked sem lenne jó. - vágta rá.
- Akkor mit csináljak? Még a telefont sem tudom nyomni ezen a helyen és... - ekkor hirtelen előttem volt.
- Ugyan olyan vagy mint a többi tini lány... Csak az interneten éltek meg a plázában... Inkább örülhetnél, hogy még életben vagy. - nagyon meg ijedtem, de ekkor láttam meg a tenger kék szemeit a csukja alatt. A félelem mellett le is voltam nyűgözve.
Lassan vissza ment a géphez és folytatta a munkáját amit meg zavartam az előbb. Nem szóltam semmit, a telefonom csak a kanapé előtt lévő asztalra tettem és azon gondolkodtam és próbáltam elképzelni, hogy a csukja alatt milyen srác lehet azokkal a kék szemekkel. Sok mindenre gondoltam: a szokásos szőke srác, kigyúrt testtel vagy egy fekete hajú, eszméletlenül jó vonalakkal. Ah annyi mindenre gondoltam, hogy milyen lehet a külseje, hogy az idő is eltelt. Csak arra lettem figyelmes, hogy egy tányért tett az asztalra és egy becsomagolt dobozt. Mikor ment el, vagy mikor rendelt bármit is?
- Köszönöm... - csak mondtam és próbáltam meg figyelni az arcát, de a csukja még mindig nagyon takarta. Válaszként csak bólintott és újra a gép előtt volt.
Hihetetlen, hogy mennyi időt tud eltölteni ott. Lassan ki csomagoltam a dobozt, nem volt sok minden benne, de legalább gondolt rám is. Rántott hús volt egy kis rizzsel, jobb mint amit anyám szokott folyton rendelni. Lassan enni kezdtem és közben figyeltem a munkáját. Ahogy meg ettem elkezdtem körbe nézni, hogy esetleg hol van mosógató, de a sötétben nem láttam így hát meg kérdeztem tőle. Csak egy irányba mutatott így arra mentem. Egyáltalán nem volt messze mint ahogy gondoltam, de... Úgy tűnik nincs ideje elmosogatni. Félre raktam a koszos tányérokat és edényeket majd egyesével elkezdtem elmosni, legalább elfoglaltam magam valamivel és nem szid le érte. Hamár úgy is itt kell lennem a konyhában egy kicsit rendet is raktam, egyszer oda is jött, hogy meg nézze mit zörgök még mindig.
- Hamár nem tudok mit csinálni és itt kell lennem akkor rendet csinálok... Neked úgy sincs időd rá. - mondtam.
- Hm... Akkor ne csak itt rakaríts hamár le akarod magad foglalni valamivel. - csupán ennyivel zárta le a beszélgetést. Végül is hamár meg engedte, hogy máshol is takarítsak így is tettem. Lámpa nem nagyon volt így a telefonom vakuját használtam. Meglepetésemre a fürdő tiszta volt meg két szoba amiben ágyak voltak, na meg persze az a hatalmas előtér ahol a gépek, kütyük és a hozzájuk tartozó kábelek. Úgy tűnik van amit tisztán tart. Idő közben beesteledett és mivel nem tudtam, hogy hol aludhatnék és már a kanapén kényelmesen elhelyezkedtem lassan csak elaludtam. Már majdnem este tizenegy volt mire a laptopom biztonsági rendszerét teljesen kiismerte. Mikor meg fordult, hogy lássa most miért vagyok csendben csak meg lepődött, hogy a kanapén aludtam el. Nagyot sóhajtott majd fel vett és be vitt az egyik szobába ahol lefektetett.

Korán kelltem másnap. Meglepődtem mikor láttam, hogy egy szobában vagyok és nem a kanapén, valamint ruha is volt egy székre rakva. Tényleg gondolt rám, de miért? Végülis nem a fogja vagyok, mert meg mentett. Csak meg fogtam a kapott ruhákat és a fürdőszobába mentem ahol le tusoltam. Mikor ki jöttem láttam, hogy a másik szoba ajtaja nem volt teljesen be csukva így gondoltam benézek. Nem volt szerencsém... Pont úgy feküdt, hogy nem látszott semmi sem belőle. Kicsit el szomorodtam, hogy még mindig csak az elképzeléseim vannak róla, hogy hogy nézhet ki. Lassan bentebb húztam az ajtót és a konyhába mentem. Ahogy kinyitottam a hűtő ajtaját, hát... Nem sok minden volt, de láttam pár tojást így hát a reggeli nem lett más mint rántotta. Ahogy végeztem a főzéssel és a két tányérra rá tettem fele-fele arányban a rántottát és meg fordultam, hogy le üljek reggelizni Unknown állt velem szemben.
- Te meg mi a francot művelsz? - kérdezte kicsit idegesen.
- Én csak... Reggelit csináltam... - néztem rá a tányérokra - Nem akartalak fel ébreszteni... - lassan kezdett meg nyugodni, de még mindig meg voltam lepődve, hogy mögöttem volt. Ráadásul fel volt öltözve így még mindig nem láttam igazán. Lassan le tettem mind két tányért az asztalra és végül ő is leült. Láttam rajta, hogy furcsa neki ez, de végül jól is fogadta.
A reggelinél nem zavartam a kérdéseimmel, de amúgy sem beszéltünk semmiről, szóval csendben telt el ez a reggel. Reggeli után még egy kicsit mást csinált majd apám gépjének állt neki. Azt gondoltam, hogy valamit sikerült csinálnia az én gépemen és így megy próbálkozik apámén ami még neki is nehéz volt. Sokáig ügyködött, én lassan oda mentem mellé és néztem mit hogyan csinál. Először nem tetszett neki, hogy ott vagyok mellette, de mivel vissza fogtam magam, hogy ne kérdezősködjek így lassan kezdett meg feledkezni rólam. Lehet, hogy rossz dolog a hackelés, de még is volt benne valami szép... Nagyon le voltam nyűgözve amit láttam, pedig nem is értettem, hogy éppen mi történik. Aztán az egyik pillanatban sikerült belépnie a gépbe. Sosem láttam apám gépét, hogy mik vannak rajta így én is érdeklődve néztem, hogy miket talál.
Borzasztóan meg lepődtem... Apám a hatóság adatbázisát kezeli. Sok minden volt a gépén, de rólunk... A családról semmi... Kicsit rosszul esett, hogy csak a munkája van rajta így csak  le ültem a kanapéra a telefont fogtam meg. Lassan játszani kezdtem vele, így kötöttem le a figyelmem apámról. Unknown látta a reakcióm és egyáltalán nem értette miért lettem ilyen.
- Mi a baj? - kérdezte érdeklődve.
- Semmi... - feleltem és közben a telefonom nyomtam.
- Nem hiszem, hogy így van. Figyelj már ide! - mordult rám, de nem reagáltam semmit. Ekkor a gépén kezdett valamit csinálni amivel végül a telefonom meg bolondult.
- Hé! - csak rá szóltam.
- Attól függetlenül, hogy te semmit nem tudsz csinálni a telefonodon én igen! Szóval mi a bajod? - kérdezte újra.
- ... Apám a bajom... - válaszoltam.
- A munkája? - kérdezte kicsit nyugodtabban.
- Azt hittem... Legalább ránk is gondol... - lassan kezdtem ki könnyezni, de hamar rá jött, hogy mire gondolok. Nem szólt hozzám.
Lassan végzett és le csukta apám gépét. Mivel idő közben vissza csinálta a telefonom használhatóra így újra csak játszottam rajta. Valahogy meg értette, hogy most mit érzek, aztán csak azt vettem észre, hogy lett netem. Meg lepődtem, majd rá néztem Unknown-ra aki már a saját gépén dolgozott. Lana szinte szüntelenül írt tegnap óta. Lassan válaszoltam is neki. Nem tudtam mire vélni, hogy kaptam netet, de egy kicsit jobban éreztem magam ettől. Láttam, hogy a házunkról van hír miszerint fel robbantották az egész épületet. Senkit sem találtak így azt írták, hogy szerencsés a család, de közben peches is. Még pár dolgot meg néztem majd le tettem a telefont, de úgy hogy ki kapcsoltam a wifi-t. Lassan újra Unknown-t néztem, hogy mit csinál. Egyre jobban kezdett érdekelni a munkája, talán azért mert már két napja itt vagyok és látom, hogy mit hogyan csinál. A szüleim valahol messze voltak, én egyedül maradtam és most Unknown mellett vagyok. Ezek után mi lehet még? Tanakodtam.

Pár óra telt el mikor Unknown fel kellt és elindult kifelé. Meg lepődtem és csak utána mentem.
- Hová mész? - szedtem a lábam, hogy utolérjem.
- Van egy pár dolgom. - válaszolt.
- És engem itt akarsz hagyni? - kérdeztem. Ekkor hirtelen meg állt én pedig neki mentem.
- Most nincs szükségem rád és ez az én ügyem. Te csak maradj itt szépen és várj. Egyedül én tudlak hívni vagy üzenetet küldeni ide. Ha kellesz úgy is fel kereslek. - ahogy ezeket mondta, csak fel ült a motorra és elhúzott. Tényleg itt hagyott, de érdekelt, hogy most mire készül. Még egy kis ideig kint álltam és néztem arra amerre elhajtott, majd lassan vissza lementem. Lent vártam rá és újra unatkoztam, de legalább a netet meg hagyta. Hosszú órák vették kezdetét nélküle a menedékben.