Hálózat (Befejezett)

Egy veszélyes közös nyaralás

Egy hét telt el, már már minden rendbe jött és úgy nézett ki, hogy végre elmegyünk nyaralni. Jack be látta, hogy el túlozta a munkát és elfelejt minket és most ezt szeretné kijavítani. Nem akartam el hinni, hogy hová is akar vinni minket: egy csendes és nyugodt tengerparti nyaralást intézett el egy hónapra. Annyira hihetetlen volt, mintha csak álmodnám az egészet. Ahogy utána néztem a tengerpartnak szinte csak ámultam és tátva maradt a szám. Olyan mesésen szép volt a tenger, a homokos part a különféle fákkal és növényekkel. Tényleg mesébe illő volt.
Már lassan össze pakoltuk a bőröndöket és a kocsi is útra kész volt már mikor egy ismeretlen szám hívni kezdett. Volt egy sejtésem ki az, de végül csak fel vettem.
- Igen? - szóltam bele egészen nyugodtan.
- Mi folyik ott nálatok? Megint költöztök? - érdeklődött Ryan.
- Nem, most nem. Nyaralni megyünk. - határozottan válaszoltam.
- Nyaralni? Jack nyaralni visz? - meg lepődött, de csak fel nevetett.
- Ne hidd azt, hogy én sem akartam el hinni, de mindent elintézett. - vágtam rá.
- És egyáltalán hová is mentek?
- A Moaning partra. De le kell tennem mert indulunk, majd később beszélünk. - ahogy el köszöntem tőle le tettem a telefont majd a kocsihoz mentem.

Közel 12 és fél órás volt az út. Még eddig egyszer sem utaztam ilyen sokat, de annyi féle helyen mentünk keresztül, hogy szinte le voltam nyűgözve, de amikor a Moaning partjához értünk szinte sem én, sem anyám nem tudtunk szóhoz jutni, annyira lenyűgöző volt a látvány. Nem messze a parttól voltak kisebb-nagyobb fa kunyhók. Az egyik kunyhónál már egy hölgy várt bennünket. Kedvesen bemutatkozott, körbe vezetett minket és még néhány információt elmondott a környékről. Még mindig nem tudtam el hinni, hogy itt vagyunk, ráadásul a szobám ablaka pont a tengerre nézett, elképesztő volt. Szinte nem is tudok mit mondani és most egy hónapot itt is leszünk. Lassacskán ki pakoltam a szobámban, majd anyámékkal egy közeli étterembe mentünk vacsorázni. Sokkal nagyobb volt a választék, mint az otthoni éttermekben, már választani sem tudtam. Nagy nehezen mind a hárman választottunk valami finomat, de főként olyanokat ami egy tengerparthoz illik.
A vacsora után egyedül maradtam, Jack anyámmal el ment sétálni a partra én pedig csak a kis kunyhóban ültem. Már már álomba merültem mikor valaki kopogott. Azt gondoltam, hogy anyámék azok és el hagyták a kulcsot, de amikor ki nyitottam az ajtót és meg láttam Ryan-t, ki kerekedett a pupillám a meglepetéstől.
- Ryan, te meg hogy kerülsz ide? - kérdeztem meglepetten.
- Gondoltam be nézek, hamár idáig el jöttem. - mosolyra húzta a száját - Be jöhetek?
- Persze. - odébb álltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni.
- Igazán otthonosan be lett rendezve, de ennél kényelmesebb is lehetne. - gúnyosan mondta.
- Ha én nem lennék a te rejtett lakásod sem lenne tiszta. - jegyeztem meg kicsit fel háborodva.
- Nem kértem, hogy tegyél rendbe mindent, nekem úgy is jó volt. - csak le ült a kanapéra.
- Mert sosem volt nő melletted aki a nagyobb kényelmet adott volna a piszok és mocsok között. - vágtam vissza hamar, de erre már nem tudott mit mondani.
Egész sokáig elbeszélgettünk, már már kételkedtem abban, hogy anyámék vissza jönnek, Ryan pedig... Csak a szokásos módon viselkedett: lustálkodott, néha zaklatott egy-két dologgal és persze néha dolgozott valamin a telefonján. Ha nem tudnám, hogy egy nagy hacker azt mondanám, hogy tipikus srác... Vagyis részben az is csak meg fűszerezve túlságosan is sok veszéllyel. Néha nem is értem mit látok benne, de aztán eszembe jutnak azok a dolgok amikben sok jót is tett. Lehet, hogy veszélyes egy fiú, de nekem valahogy még is be jön ez a stílusa. A maga módján lehet őt szeretni és valahogy nem is tudnék nemet mondani neki, persze ha az nem túl nagy dolog.
Már lassan éjfél volt, Jack és anyám sehol. Kicsit már aggódni kezdtem miattuk és útnak is akartam indulni, de Ryan vissza fogott.
- Leila, hová akarsz menni ilyen későn este?
- Már túl régóta távol vannak... Aggódom értük. - egyáltalán nem tudtam elrejteni az aggodalmat.
- Várj, majd én meg mondom, hogy hol vannak. - csak elő vette a telefonját és egy ideig nyomkodott rajta valamit majd meg szólalt - Az egyik hotelban vannak. Anyád telefonjan töltőn van le volt merülve.
- És Jack telefonja? - érdeklődve néztem rá.
- Nyugodtan tudhatott volna hívni téged. - meglepődve mondta.
- Szóval... Eljöttünk egészen idáig, hogy kettesben legyenek... Megint... Ennyi erővel otthon is maradhattam volna... - össze font karral ültem le a kanapéra és duzzogtam.
- Ha meg nyugtat... Ezt át tudom érezni. - le ült mellém Ryan és lassan át karolt.
- Ha nem akarták, hogy itt legyek, miért hoztak el? - már nem bírtam tovább és könnyekbe lábadt a szemeim és hirtelen át karoltam Ryan-t.
Ryan simogatta a fejem és vigasztalni próbált. Azt hittem végre egy normális családi kirándulás lesz, de végül kiderül, hogy csak útban vagyok. Tényleg egy vígasztal, hogy Ryan itt van. Legalább rá számíthatok. Nem akartam az este egyedül maradni így félve, de meg kértem, hogy maradjon, csak hogy ebben az a baj, hogy nem mehet át a másik szobába. Mind a kettőnknek kínos volt a helyzet, de végül nagy nehezen meg oldottuk az egy ágyban alvást. Sokat forgolódtam az este és ez persze valamennyire zavarta Ryan-t, de tudta, hogy miért van, ezért az egyik pillanatban felém fordult majd át karolt és magához húzott. Meg voltam lepődve és csak annyit mondott, hogy:
- Nincs semmi baj, Leila. Ha ők nincsenek melletted én itt vagyok, ne gyötörd magad miattuk.
Csupán ennyit mondott, de mégis is sokat jelentett. Furcsa volt a helyzet, de mégis jól esett. Mielőtt el aludhattam volna csak meg fogtam a kezét és lassan össze kulcsoltam az ujjam az övéivel. Egymáshoz bújva, kéz a kézben aludtunk el.

Reggel nagy zörejre riadtunk fel mind a ketten. Jack és anyám valamin ügyködtek kint és egyáltalán nem érdekelte őket, hogy aludnék, de nem csak én. Ryan még próbált valamennyit pihenni, én pedig csak a fürdőbe mentem lezuhanyozni. De ez a reggel nem lehett rosszabb. Mielőtt neki állhattam volna levetkőzni Ryan nyitott be, szinte sikítani tudtam volna, de hamar be fogta a szám.
- Be jött Jack... - suttogta halkan.
- Mi?! - meg lepődtem majd hirtelen kopogott valaki.
- Leila, oda bent vagy? - Jack hangja hallatszott.
- Igen, éppen... Fürdeni akartam. - Szóltam ki végül.
- Sajnálom, ha meg zavartalak, csak szólni akartam, hogy anyáddal megint elmegyünk sétálni. Ugye nem gond? - nagyon is örültem, hogy nem látja az arcom, de Ryan hamar simogatni kezdte a hátam, hogy meg nyugtasson.
- Nem, dehogy is. Érezzétek jól magatokat... - mondtam majd halkan annyit fűztem hozzá, hogy - Nélkülem, mint mindig...
Jack ki ment a szobából, hallani lehetett ahogy ki mennek a kunyhóból és újra kettesben maradtam Ryan-el. Lassan le ültem a kád szélére és a fejemet a kezeimbe nyomtam. Több együtt érzés volt Ryan-ben, mint anyámban vagy Jack-ben. Most már szinte örültem, hogy itt van és már engedtem azon is, hogy ki menjek a kunyhóból. A nap hátra lévő részében Ryan-el voltam, szinte a nyaralásomat ő dobta fel és sokkal több mindent csináltam vele, mint anyámékkal. Igazán hálás vagyok érte, hogy ennyit törődik velem.