Hálózat (Befejezett)

Mindörökké

Már lassan nem tudtam számolni a napokat, heteket, hogy mióta vagyok Ryan-el, csak azt tudtam, hogy anyám és Jack már keres, de nem is akárhogy: a hatósággal. Teljesen meg feledkeztek róluk, de lehet azért mert soha nem adtak semmi jót az életemben, Ryan pedig igen, ráadásul azzal, hogy most már vele élek sokkal komolyabbá vált a kapcsolatunk. Nem csak a magán életben, de Ryan munkájával kapcsolatban is. Még néhány hacker tippet is adott, illetve mutatott. Teljesen át vettem tőle a rejtőzködést, a csukjában járást az utcákon és még néhány apró dolgot. Örültem, hogy végre nem unalmas az életem, sőt túlságosan is izgalmas amit nem is bánok. Ryan munkája miatt néhány helyzetben meg fontoltan dolgoztunk, hogy újabb baleset ne történjen. Sosem gondoltam volna, hogy egy egyszerű kislányból egy igazán rossz kislány leszek.
Egyik nap éppen az egyik utcában jártam mikor a semmiből bukkant fel Jack. Teljesen meg lepődtem mikor meg láttam. Látszott rajta, hogy keres, de nem talál, de mikor észre vett csak meg szólalt.
- Hé, van egy kis időd? - hirtelen nem tudtam mit mondjak és hogyan, ha meg szólalok fel ismer. Mire valamit ki találtam volna a semmiből jelent meg egy kocsi. Ismerős volt, majd hirtelen közém és Jack közé állt meg. Mikor meg láttam Ryan-t, gondolkozás nélkül szálltam be. Jack hamar kapcsolt és rá jött, hogy én vagyok és Ryan. Próbálta le olvasni a rendszám táblát, de mindig mást mutatott.
- Ugye tudod, hogy borzasztóan örülök, hogy el jöttél? - kicsit pánikolva kérdeztem tőle.
- Igazán mázlid van, hogy ilyen gyors kocsim van. - vágott vissza.
- Inkább te vezetsz őrülten és veszélyesen. - szóltam vissza.
- Már így is mindegy, rá jött. - láttam, hogy bele néz a belső tükörbe.
- Valahogy gondoltam, de remélem most nem lő belénk megint egy idióta. - csak hátra néztem és láttam, hogy elég sokan jönnek utánunk.
Újra egy üldözős jelenet jött, csak hogy most imádkoztam közben, hogy minden rendben legyen. Mintha csak egy akció filmben lettem volna olyan volt az egész. Ryan vezetett elképesztő sebességgel, egy halom rendőr autó és repülő jött utánunk. Néhány utcát le zártak, de mivel Ryan rendszere hamar frissül így a GPS is  hamar jelezte melyik utcában van út zár.
- Mond, nincs valami ide illő zenéd? - fel nevettem és közben a rádiót próbáltam be kapcsolni.
- Inkább ne nyúlj semmihez. - ahogy meg szólalt véletlen meg nyomtam egy gombot ami egy kisebb rakétát lőtt ki. Szerencsére senkinek sem esett baja.
- Jó... Most már végképp nem értem ezt a kocsit. - csak el vettem a kezem és nem nyúltam semmihez.
Ryan kicsit mérgesen nézett rám, de csak vezetett tovább. Láttam, hogy valamit be írt a GPS-be, de nem tudtam, hogy mit csinál, kérdezni nem akartam hisz úgy is meg látom. Csak arra lettem figyelmes, hogy a kocsi lassan emelkedni kezdett majd végül fent voltunk a levegőben. Mindig is csodálkozva néztem ki az ablakon mikor egy kocsival repültem. Elég hamar le ráztuk a hatóságot és vissza mentünk a régi házhoz. Mikor ki szálltunk Ryan néhány dologért le szidott, de volt amiből ki tudtam magam magyarázni. A kocsis dolog meg hát... Abban igaza volt, hogy nem ismerem a kocsiját, így meg gondolatlanul nem kellene csak úgy  nyomkodjak rajta semmit. Ez is egy tanulság volt részemről, hogy még mindig vannak olyan dolgok amikhez jobb ha nem nyúlok. Bent a lakásban hamar a gépéhez ült és dolgozni kezdett én pedig csak le ültem a kanapéra és hallgattam. Most én szúrtam el, de nagyon. Talán egy órát ültem ott, de Ryan egyszer sem nézett rám. Kicsit rosszul esett, de gondoltam csak ideges azért amit tettem, így hát csak be mentem a szobámba és lefeküdtem.
El aludhattam, mert be voltam takarva. Rá néztem az órára, közel 4 órát aludtam. Mikor ki mentem a szobából nem láttam Ryan-t, körbe néztem, de sehol sem volt. Kicsit aggódni kezdtem és csak fel mentem hátha kint van. Ahogy kiléptem a házból láttam, hogy a kocsi fel van emelve egy kicsit és valaki bütyköl alatta. Félve oda szóltam.
- Ryan? - próbáltam be nézni a kocsi alá reménykedve, hogy ő van ott majd egy hang szólalt meg.
- Ő a városban van.
- Ki maga? És... Honnan tudja? - lassan elő jött a kocsi alól. Egy sebhelyes arcú, talán olyan ötvenes éveiben lehetett a fickó.
- Ryan régi szerelő barátja. Te pedig... - ahogy törölte a kezét el gondolkozott azon, hogy ki vagyok.
- Leila a nevem. - szólaltam meg végül.
- Hm, még nem hallottam rólad, de ha ismered Ryan-t akkor a barátja vagy. - csak bólintottam válaszul.
- Mit csinál a kocsival? - érdeklődve kérdeztem.
- Ryan-nek mindig vannak jó elképzelései. Be szerzi a megfelelő alkatrészeket, össze rakja és ha egy járműbe kell tenni akkor szól.
- Ezt nem is tudtam. - meg lepődve néztem. Egy motor hangjára lettünk figyelmesek, majd végül fel bukkant.
- Vissza jött. - szólalt meg a fickó. Barátságosan fogadta Ryan-t és valamit el vett tőle majd újra a kocsi alá mászott.
Ryan felém indult, de hamar jelezte, hogy menjek le vele. Nem értettem, hogy miért, de végül csak mentem utána. Ahogy le értünk a szatyorból elő vett egy dobozt amiben étel volt. Felém nyújtotta én pedig el fogadtam. Lassan bele néztem és csak egy egyszerű rántott húst láttam benne rizzsel. Még másik kettőt vett elő amiket az asztalra tett.
- Nem tudtam, hogy más szerel bele valamit a kocsiba. Én azt hittem magad csináltad, mindent. - szólaltam meg végül.
- A kütyükhöz értek, a kocsihoz már annyira nem. Ezért jó ha van egy jó társad. - csak adott egy villát és egy kést majd le ült és hamar neki állt enni. Én is így tettem.
- Gondolom, előtte is titok, hogy... - mikor fel akartam tenni a kérdést meg jelent.
- Milyen titok? - felhúzott szemöldökkel nézett ránk.
- Semmi, gyere egyél. - felé lökte a kaját.
- Már ideje volt, farkas éhes vagyok. - le ült az asztalhoz és hamar neki állt enni.
Kicsit kellemetlenül éreztem magam, főként amiatt, hogy nem kettesben vagyunk mint ahogy meg szoktam. Ryan és a fura fickó elég jól elbeszélgettek, néha hallottam, hogy felőlem kérdezget, de Ryan csak annyit mondott, hogy néhány munka végzésére és hamár itt vagyok akkor a házi munkában is segítek. Így már értettem, hogy a barátai előtt is titokban marad, hogy nem csak a munka miatt vagyok itt.
Még egy órát itt volt a sebhelyes, majd mikor el ment csak arra lettem figyelmes, hogy valaki át karol a hátam mögött. Már túl jól ismertem Ryan mozdulatait, de mindig tudott meglepetést okozni. Lassan közelebb húzott magához, az arca a nyakamnál volt és finoman csókolgatni kezdett.
- Ryan, már nem haragszol rám? - kérdeztem kicsit félve.
- Nem, tudom, hogy meg jegyzed a hibáid. - el mosolyodott.
Lassan felé fordultam, óvatosan át karoltam és az ajkaink találkozott. Gyengéd és finom volt a csók, de elképesztően hosszú, amit persze nem is bántam, csak hogy annyira bele merültünk, hogy a kanapén feküdtem, Ryan pedig felvettem volt. Hevesen vert a szívem, szinte egyáltalán nem tudtam el nézni a szeméből. Lassan a kezével végig simított az oldalamon. Furcsa volt, de még is jó, tudtam, hogy semmit sem halogathatok örökké, de azt hiszem már eléggé fel készültem.

Egy csodás estén mentünk át, nem is gondoltam volna, hogy az első ilyen jó. Mikor fel ébredtem egyáltalán nem akartam ki kelni az ágyból, sőt jobban oda bújtam Ryan-hoz, még mindig olyan jó meleg volt a teste és ez tetszett. Ryan csak simogatta az arcom és mosolygott. Igazán meg találtuk egymásban a másikat, úgy tűnik, hogy a sors is így akarta. Elég sokáig még az ágyban voltunk össze bújva, de végül most Ryan törte meg a szép pillanatot, de csak azért mert rá jött, hogy ma is jön valaki. Elég hamar össze szedte magát, én csak a zuhanyozni mentem.
Már lassan dél volt, de akit várt még mindig nem jelent meg, nem is szólt, hogy késik. Idegesen mászkált fel-alá, én pedig csak csendben néztem. Végül egy furcsa hangra lettünk figyelmesek. Hamar oda szólt, hogy üljek be a kocsiba, csak akkor fogtam fel, hogy rendőr autó közelít, nem is egy. Be szálltam a kocsiba, Ryan valamiért még vissza ment, de hamar fel ért és csak el hajtott. Érdeklődve néztem rám, de végül csak egy hatalmas robbanásra lettem figyelmes. Ahogy hátra néztem láttam, hogy a kis ház lángokban áll.
- Ezt miért csináltad? Minden ott volt. - mondtam idegesen.
- Az lett volna az első, hogy fel törik a rendszert és amit eddig csináltam azt tönkre teszik. Gépeket lehet pótolni, adatokat nem. - csak fel mutatott egy kis pendrive-ot.
Csak azért ment vissza, a többi nem volt érdekes, de mivel a ház lángokban állt így csak utánunk jöttek. Sokkal többen voltak mint a múltkor, ráadásul nem tudott a levegőbe emelkedni mert a fák között mentünk. Hirtelen pittyegett egyet a telefonom. Jack volt az, egy üzenetet küldött.

"Jobb lenne ha meg állnátok, Leila. Ne akarjatok nagyobb bajt mint amiben most vagytok."

Csak fel olvastam hangosan az üzenetet. Ryan bele nézett a belső tükörbe és látta, hogy fegyverek is elő vannak készítve. Húzta a száját, én pedig féltem, de végül csak vissza írtam.

"Kérlek az én életembe ne szólj bele. Még mindig nem vagy az apám és, hogy tudd csak is miattam nem dolgozik annyit mint előtte."

Láttam az arc kifejezését, azt az értetlen tekintetett. Nem tudtam, hogy mi tévő legyek, de már untam, hogy ezt titokban tartjuk.
- Ryan, úgy is lesz egy tisztás - a GPS-re néztem - most már nem mindegy, hogy tudják vagy sem? Úgy is messzire viszel ahová már nem bírnak követni. - érdeklődve néztem rá.
- Biztos vagy benne? - vissza kérdezett.
- Látni akarom azt a tekintetét mikor látja, hogy mit értettem az alatt, hogy miattam nem dolgozol sokat mint azelőtt. - ravasz mosolyra húztam a szám. Kicsit el gondolkozott, de végül bele ment.
Meg vártuk, hogy a tisztásra érjünk. Ugyan úgy be ütött valamit és lassan emelkedett a kocsi. Ryan meg fogta a kezem és együtt emeltük fel, hogy lássák nem csak munkáról vagy rablásról van szó. Tényleg meg érte meg tenni, Jack és a többiek tátva maradt szájjal bámultak minket miközben egyre jobban távolodunk el tőlük. Út közben ki dobtak a telefonom és élveztem az út hátra lévő részét.
Akár hová is visz Ryan, nem érdekelt csak is vele akartam lenni. Mindenben segíteni akarok és persze én is boldoggá tenni ahogy ő is engem. Egy új városban egy félig új élettel élünk. A hackelés sosem áll meg és a vele járó veszély sem, de hamár egyszer bele kerül az ember és nem is bánja, akkor egy életre szóló veszélyes és akcióval teli életre számíthat, mint ahogy én is.